PRESZTÓCZKI ZOLTÁN

SZENT-GYÖRGYI ALBERT MÉLTATÁSA HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

Az országos közvéleményhez hasonlóan Hódmezővásárhely lakosságát is örömmel töltötte el, hogy 1937 októberében a Svéd Királyi Akadémia az ekkor már Európa-szerte ismert Szent-Györgyi Albert orvos- és biokémikus professzornak ítélte az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat, főként a C-vitamin kimutatásában végzett kutatásaiért. Szent-Györgyi nemzetközi elismerést eredményező kutatómunkájában részt vett mások mellett Banga Sámuel hódmezővásárhelyi testnevelő tanár leánya, Banga Ilona (1906–1998) is, aki ekkor még tanársegédként dolgozott.

A helyi sajtó ünnepélyes cikkei mellett a törvényhatósági bizottság is határozatban üdvözölte a döntést. A határozatot két, Szent-Györgyi átiratban történő üdvözlését célzó indítvány is megelőzte: az elsőt vitéz Kozma György királyi közjegyző (az akkori főispán névrokona) nyújtotta be a kisgyűlés elé. A második indítvány Kováts Jenő (1882–1959) törvényhatósági bizottsági tag nevéhez fűződik, akinek érdemes röviden áttekinteni életútját.

                           Kováts Jenő[1]                         

Szent-Györgyi Albert[2]

            Kováts Jenő 1882-ben született Hódmezővásárhelyen. Édesapja Kováts János (1846–1918) közismert hódmezővásárhelyi ügyvéd, a Szabadelvű Párt egyik helyi vezéralakja. Édesanyja Solti Gizella, Solti Károly gőzmalom-tulajdonos leánya. Kilenc, felnőttkort megért gyermekük közül a legidősebb, Jenő felsőfokú mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, és a tulajdonába került kopáncsi földbirtokon mintagazdaságot alakított ki. Az első világháborúban tisztként szolgált. A városi közéletbe az első világháborút és a román megszállást követően kapcsolódott be. Szorgalmazta Vásárhely mezőgazdasági kultúrájának a megújítását, a zöldség- és gyümölcstermesztést maga is igyekezett népszerűsíteni. Kamocsay Gábor tanítóval és más gazdálkodó társaival együtt létrehozta a Hódmezővásárhelyi Zöldségtermelő és Kertész Egyesületet, melynek hosszú évekig a főtitkára volt. Szent-Györgyi kutatásait ismerve és figyelemmel kísérve, 1936-ban többedmagával létrehozta a Szeged és Szegedvidéki Fűszerpaprikatermelők Szövetségét, amelyben az alakuláskor Kováts mellett még 86 vásárhelyi termelő jelentkezett, közöttük Takács Ferenc baloldali országgyűlési képviselő, vagy éppen Keresztes Tamás, aki 1945 után képviselte a vásárhelyi kisgazdákat a parlamentben. Közéleti érdemeinek köszönhetően Kováts Jenőt a törvényhatósági bizottság tagjai 1937-ben felsőházi póttaggá választották dr. Endrey Antal rendes tag mellé, behívására azonban nem került sor.[3]

A város kulturális életét is támogatta: egyik házigazdája volt az 1935-ös vásárhelyi írótalálkozónak, amelyen főleg a népi írókként ismert értelmiségiek egy csoportja vett részt. A Gazdasági Egyesület egyik vezetőjeként és a városi Mezőgazdasági Bizottság elnökeként munkásaival igyekezett emberségesen bánni (politikai ellenfelei nem teljesen alaptalanul a Takács Ferenc vezette szociáldemokratákkal való együttműködéssel is megvádolták), ennek ellenére 1945 után nem kerülte el birtokainak elkobzását. 1959-ben elszegényedve és elfeledve hunyt el Hódmezővásárhelyen. Államosított kopáncsi tanyájából már jóval halála után alakították ki a Kopáncsi Tanyamúzeumot, amely a külterületi mezőgazdasági életforma tárgyi emlékeit őrzi.

            Kováts Jenő indítványát érdemes szó szerint idézni:

„Méltóságos Elnök Úr!

Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés!

Október hó végén a Rádió szárnyán egy nagyszerű hír száguldotta be a világot: a tudományos élet ez idei egyik kiválasztottja, a Nobel-díj nyertese és megjutalmazottja

Magyar Ember.

Szent Györgyi [sic!] Albert dr. a szegedi tudományegyetem kiváló tanára, a ki tudományos búvárkodása nyomán az emberi és állati élet fejlődhetésének egyik nélkülözhetetlen anyagát az ún. vitaminokban találta fel és jelölte meg.

            Kísérletezései nyomán arra is rájött, hogy ez értékes, nélkülözhetetlen anyag a legbőségesebben a mi nemzeti fűszernövényünk a paprikában lelhető fel s belőle állítható elő. Eme felfedezése és gyakorlati alkalmazása nyomán már az elmúlt években is termesztettek és szállítottak kertészeink kifejezetten vitamin gyártására paprikát.

            Tekintettel arra, hogy a magyar Embert ért Nobel-dijjas [sic!] kitüntetés, valamennyiőnk a Nemzet összességének őszinte nagy büszkesége, és mert bennünket vásárhelyi őstermelőket az említettek alapján különösképen közelebbről is érint, ennélfogva tiszteletteljesen

Indítványozom:

mondja ki a közgyűlés, hogy Dr. Szent Györgyi Albert egyetemi tanár urat kitüntetése alkalmából átiratban üdvözli s Nemzetünk részére aratott dicsőséges munkájára Isten áldását kéri.

Kováts Jenő törv. hat. biz. tag

Zöldségtermelő és Kertész Egyesület főtitkára”[4]

            Kováts Jenő indítványát a kisgyűlés 1937. december 2-i ülésén egyhangú döntésével elfogadta. Az ennek nyomán megszületett határozati javaslatot a december 6-án – Horthy kormányzó névnapján – tartott közgyűlés is magáévá tette, és 355/1937. (XII. 6.) számon határozatként feljegyezték.[5]

Szent-Györgyi Albert – aki ez idő tájt számtalan gratulációt fogadott – két rövid levélben mondott köszönetet a vásárhelyi törvényhatóság elismerő szavaiért, melyek közül a „terjedelmesebb”[6] alább olvasható:

Szent-Györgyi Albert és Vásárhely közvetlen kapcsolata ezzel véget ért, a Nobel-díj ügyében további levélváltásnak nincs nyoma a tanácsi iratok között.

Szent-Györgyi mind a mai napig az egyetlen magyar tudós, aki Magyarországon végzett kutatómunkája eredményeképp érdemelte ki a Nobel-díjat. Nemzetközileg is elismertté tették a C-vitamin kimutatása során elért eredmények. A háború végétől a kiugrási kísérletekben is szerepet vállalt, 1945-től a 12 kiváló tudós és művész egyike, aki nemzetgyűlési képviselői mandátumhoz jutott. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált, mert nem értett egyet a kommunisták erőszakos politikai térhódításával. 1986-ban bekövetkezett halála előtt csak kétszer tért haza: először 1973-ban, majd 1978-ban, a Szent Koronát Magyarországnak visszaadó küldöttség tagjaként.