2025. január 15-én 17 órai kezdettel Presztóczki Zoltán, a Hódmezővásárhelyi Levéltár vezetője tartott előadást Szeremlei Sámuel református lelkészről és történetíróról, akinek nemrég volt halálának 100. évfordulója. Az előadás középpontjában Szeremlei családja, lelkészi, illetve közéleti tevékenysége állt. A lelkész igencsak sokoldalú tevékenységéből olyan elemeket igyekezett az előadó kiemelni, amelyek kevésbé ismertek a szélesebb közönség előtt, példának okáért lelkészi állásához kapcsolódó tevékenysége, amely során olyan személyes kapcsolatrendszerre is szert tett, amely a várostörténeti monográfia anyaggyűjtése során hasznára vált.

Szeremlei Sámuelt gyermekkorában sok minden érdekelte: hazája történelme mellett az orvostudomány is. Mihály nevű bátyja orvosnak tanult, Sámuel azonban mégsem az ő, hanem másik fivére, József – és édesapja – példáját követve a lelkipásztori hivatást választotta, de történetíróként is dolgozott. A debreceni teológiát kitűnő eredménnyel végezte, és 30 éves koráig iskolarektori, majd kápláni állásokban tevékenykedett Makón, majd Hódmezővásárhelyen. Utóbbi városban Szeremlei is indult a Gaál Dániel ótemplomi lelkipásztor halálával megüresedett helyre kiírt lelkészválasztáson, ahol azonban Miklovicz Bálinttal szemben a maga 6 szavazatával jócskán alulmaradt. Miklovicz azonban Szeremleit javasolta kollégája, Vajda Sámuel mellé segédlelkésznek, aki így Vásárhelyre költözött, és egyelőre két évet szolgált itt. Egy év európai tanulmányutat követően Bihardiószegen fogadja el a rendes lelkészi állást, és itt alapított családot. Daróczi Ilonát veszi feleségül, és első leányuk, Ilona itt született.

Hódmezővásárhelyen 1869-ben meghalt Tóth Ferenc elnöklelkész, korábbi esperes, és az egy évvel később kitűzött lelkészválasztáson Szeremlei győzött Karancsi Dániellel szemben. Az újtemplomi belső parókiát kapta meg, és családja is oda költözött. Vásárhelyen még hat gyermeke született a házaspárnak, de közülük csak két leány jutott el a családalapításig.

Történészként szinte azonnal igyekezett feltérképezni választott városa történelmét, amihez három elődje, Szőnyi Benjámin, Polgár Mihály és Szél Sámuel kéziratos munkái nyújtanak segítséget. Az országos, protestáns egyházakat megújítani célzó mozgalomba Európából való hazatérése után kapcsolódott be. Számos cikke jelent meg a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban, a Protestáns Szemlében vagy a Debreceni Protestáns Lapban az egyházi megújulás érdekében.

Szeremlei egyházmegyei, majd egyházkerületi tanácsbíróként is dolgozott, ami azt jelentette, hogy választható lett az esperesi, ill. a püspöki tisztségre is. (A tanácsbírók az egyházmegye, ill. egyházkerület makulátlan életvitelű, példaértékű munkát folytató lelkészei, ill. világi elöljárói, akik közé pl. Karancsi Dánielnek esélye sem volt bekerülni.)

Szeremlei levéltárosként is igyekezett maradandót alkotni: 1880-tól pedig – mint egyházmegyei főjegyző és levéltárnok – rendezte a vásárhelyi gyülekezet, majd a Békés-Bánáti Református Egyházmegye archívumát. Főjegyzői időszakában – 1880 és 1893 között –  jórészt ő szerkesztette és adta ki az egyházmegyei jegyzőkönyveket is.

Szeremlei otthon volt a történelem szinte valamennyi segédtudományában is, mert a címer- és pecséttannal, társadalomtörténettel, történeti földrajzzal, régészettel vagy a néprajzzal kapcsolatos várostörténeti fejezetei is mind a mai napig megállják helyüket.

Az egyesületi életben is fontos kezdeményezések fűződnek Szeremlei Sámuel nevéhez. 1871 őszén létrehozta a Káromkodásellenes Egyesületet, 1872-ben pedig az Országos Protestáns Egyesület vásárhelyi fiókját, emellett több olvasókör – például az újvárosi – alapszabályát is megszövegezte, ill. felterjesztette a Belügyminisztériumhoz jóváhagyás végett.

A vásárhelyi iskolai életben Szeremleinek szintén oroszlánrész jutott. Előbb gimnáziumi tanár, később a gimnázium igazgató tanácsának, emellett a gimnázium építési bizottságának elnöke. 1872–1895, valamint 1904–1916 között a Hódmezővásárhelyi Református egyházközség második embere (helyettes elnöklelkész), 1895–1898, valamint 1902 és 1904 között elnöke. Lelkésztársaival együtt a városi törvényhatósági bizottság tagja, több bizottságban is szerepet vállalva.

Szeremlei Sámuel egyszerre volt lelkész, történész, valamint közéleti ember. E sokrétű tevékenységnek a családja, gyermekei voltak elszenvedői, akik közül öten fiatalon, különböző betegségek miatt meghaltak. A családfő a monográfia, illetve hivatali ügyei miatt rengeteget volt távol szeretteitől, és az orvostudomány nem volt még olyan fejlett Vásárhelyen, hogy a gyermekek gyógyulását lehetett volna remélni. Ennek eredménye lett az a szomorú tény, hogy ennek a családnak a férfiága a családfővel, Szeremlei Sámuellel halt ki 1924. november 20-án.

Képek: MNL CSCSVL HL (Szeremlei-portré), Elek András

Szöveg: Presztóczki Zoltán