A WOJTYŁA-HÁZ TÖRTÉNETE

A Boldog II. János Pál pápa nevét viselő segélyszervezet székhelye, az úgynevezett Wojtyła-ház a Kecskemét, Egressy utca 5. és 5/a. szám alatt található, jelenleg két helyrajzi számon elhelyezkedő épület. Az utca sarkán álló „L” alakú ház az utcával párhuzamos nyeregtetővel épült. Az Egressy utcára néző homlokzati rész nyílászáró kiosztása 3+1+3+1+3, ahol három ablak között egy bejáratot helyeztek el. A sarkon beforduló homlokzaton 1+2+1 ablakkiosztás látható, a homlokzat tengelyében középrizalittal.[1]

A telek és a ház története a levéltári iratokban a 18. századtól kezdve viszonylag jól követhető. Különböző térképek, telekkönyvi betétek, helyszínrajzok és egyéb ügyiratok mesélnek az egykori tulajdonosokról – közöttük nemes családot, sikeres építési vállalkozókat, nagykereskedőt és magát a várost is megtalálhatjuk –, akik hosszabb-rövidebb ideig kötődtek a helyszínhez birtokosként, lakóként.

Történetünk megkezdéséhez először is meg kell vizsgálnunk az épület körül megtalálható utcaneveket. A Wojtyła-házat ma az Egressy utcán találhatjuk, ez korábban Gólya utca volt. A Gólya utca a Horog utcába torkollott, amely ma is ezt a nevet viseli. Az Egressy utcával párhuzamos utca ma az Ilona utca, ez korábban Retek utcának volt megfeleltethető.[2] Kecskemét város régi térképén, amelyet a város 1821., 1822. és 1832. évekből való eredeti térképei alapján állítottak össze, fel van tüntetve a Retek utca. Így feltételezhető, hogy az alábbi térképrészleten látható 157-es számú ház állt a mai Egressy utca 5. szám alatti telek helyén, amelynek címe akkor I. tized 157. szám volt.[3]

1. Kecskemét város régi térképe (részlet)
(HU-MNL-BKML-XV.1.a. 130. sz. térkép)

A korabeli házlajstromok alapján a telket az 1820-as vagy 1830-as években vélhetően Szentkirályi Antalné birtokolta.[4] A Szentkirályi család régi nemesi család volt Kecskeméten, amely több esetben adott főbírót Kecskemétnek a 17–18. században.[5] Feltételezhető, hogy Szentkirályné Antalné férje, Szentkirályi Antal hosszú örökösödési vita folytán lett a telek tulajdonosa, édesapja, nemes Szentkirályi Pál halála után ugyanis a testvérek és az özvegy éveken át pereskedtek érte. A folyamat egyik állomásaként 1783-ben özvegy nemes Szentkirályi Pálné Dallos Katalin megosztotta egyik fiával, a nevezett Szentkirályi Antallal és feleségével, Szentkirályi Antalné Tóth Judittal a nemes Szentkirályi Pállal életükben közösen használt telket.[6]

1882-ben a telek a VIII. tized 89. szám alatt helyezkedett el, és egy Kecskemét város tulajdonát képező beépítetlen terület volt, a 2994. helyrajzi számon.[7]

 2. A Gólya, a Forrás és a Retek utcák által határolt 2994. sz. telek egy 1882-ben készült kataszteri térképen (részlet)
(HU-MNL-BKML-XV.1.b. 340. térkép)

Az építési telek valamikor 1882 előtt egy malom szanálását követően jöhetett létre. Jól látható ugyanis az alábbi, 1882 előtt keletkezett térképrészleten, hogy az 1882-es térképnek és kataszteri összeírásnak megfeleltethető, Gólya, Horog és Retek utcák által körbeölelt 89. számú telken egy malom állt.[8]

3. A Gólya, a Horog és a Retek utcák által körbehatárolt malomtelek
(HU-MNL-BKML-XV-1.a. 58. térkép)

Hosszú ideig beépítetlen telekként állhatott a város tulajdonában ez a házhely. 1893-ban azonban változás történt, amikor a városi tanács építészeti osztálya 1893. április 4-én kelt árverési hirdetményével árverésre bocsátotta „a 8. tized 89. szám alatti” üres telket.[9]

A pályázat végül eredménytelenül zárult, 1894-ben viszont Danics Kálmán és felesége, Danics Kálmánné Surányi Mária vásárolhatták meg a területet. Az erről szóló hirdetmény is megemlékezik arról, hogy a Gólya és a Horog utca sarkán lévő 8. tized 89. szám alatti, város tulajdonát képező 191,2 négyszögöl területű üres háztelek egy régi malomhelyből és a malomhelyhez a Gólya utcából csatolt közterületből jött létre. Danics Kálmán és neje a telket 1032 forintért vette meg, tízévi részletre 6%-os kamatfizetési kötelezettség mellett.[10]

A Wojtyła Ház építtetője Danics Kálmán és neje volt. Vélhetően már a telek átírásakor folyhatott az építkezés, ugyanis az épület a mai formájában és pompájában még az 1894. évben elkészült. Az építkezés eredeti építési ügyirata – amelynek a bemutatott tervrészlet is melléklete – fellelhető a levéltárban. A csatolt műszaki szakvélemény előírta – a teljesség igénye nélkül –, hogy az épület vonalát a mérnöki hivatal fogja kitűzni, hogy az alapozásra nagy gondot kell fordítani, arra csak égetett tégla használható. Előírták, hogy a környező utcák területéből az épület nem foglalhat el semmit sem, és hogy a csapos gerendákat kellő vastagságú tűzmentes borítással kell ellátni.[11]

4. Danics Kálmán új házának építési terve
(HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 9736/1893 számú ügyirat)

Danics Kálmán az 1890-es években jól menő építési vállalkozó volt. Szabó Sándorral ketten alapították a Danics és Szabó Céget, építési vállalkozást. Danics az 1890-es években elnyert több nagy építkezésből (pl. kecskeméti járványkórház, ismertebb nevén az egykori Izsáki úti kórház) alapozta meg azt a vagyont, amiből a fent részletezett telket megvette, és a feleségével a mai Egressy utca 5. szám alatti lakóházat felépítette.[12] Danics nyerte el a Kecskeméti Törvényszék épületének felépítését is, azonban az építkezés miatt olyan súlyos veszteségek érték, hogy elárverezték az általa épített szép házat, amely a Lichtner Dávid és Fia Cég tulajdonába került 1904-ben.[13]

Danics Kálmán még a ház elárverezését követő évtizedekben is folytatta építő vállalkozói tevékenységét, részt vett például több népiskola felépítésében 1926-ban, illetve a Piarista Gimnázium építésében is, ahol 1930-ban súlyos balesetet szenvedett.[14] Danics Kálmán 1936-ban, 77 éves korában halt meg, míg Danics Kálmánné Surányi Mária viszonylag fiatalon, 1926-ban hunyt el.[15]

A ház új tulajdonosa az árverést követően a Lichtner Dávid és Fia Cég lett 1904. augusztus 24-én.[16] A Lichtner Dávid és Fia Cég Szegeden tégla- és cserépgyárral, míg Kecskeméten – mint az céges borítékjukon is látható lentebb – épület- és tűzifa-kereskedéssel rendelkezett.[17] Beszállítói voltak Kecskemét városának is, a kiadott fa tekintetében összegyűjtött utalványok alapján minden hónapban számlát állítottak ki a városnak, amit az elismert és átutalt. A cég az 1870-es években alakult, azonban az 1890-es évektől állandó fizetési gondokkal küzdött. Legidősebb tulajdonosa, Lichtner Ferenc 1895. január 16-án állítólagos gyógyíthatatlan szembetegsége miatt öngyilkos lett, helyét új tagként Lichtner Márton vette át.[18] Bár a Lichtner Dávid és Fia Cég 1902-ben a Czollner közben megnyitotta új fatelepét, továbbra is folyamatosanyagi problémáik voltak. Ilyen körülmények között szerezték meg árverésen 1904-ben a Danics Kálmán és felesége tulajdonában álló Egressy utca 5. szám alatti házat is.[19] Nem sokkal később azonban, 1906-ban eladták a cégüket Fehér Lajosnak, majd több tulajdonosváltást követően a Lichtner Dávid és Fia Céget 1928-ban végleg megszüntették.[20]

5. A Lichtner Dávid és Fia Cég céges borítékja
(HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 3628/1895 számú ügyirat)

Az ingatlan mindössze egyetlen évig volt Lichtnerék tulajdona, ugyanis azt Perl Ferenc és neje, Fülöp Jenny vették meg 1905 decemberében egyenlő, fele-fele arányban.[21] Perl Ferenc izraelita divatáru-kereskedő 1874-ben született, édesapja Perl Zsigmond, édesanyja Spiller Katalin volt. Felesége, Perl Ferencné Fülöp Jenny vagy Fülöp Eugénia 1880-ben született. Házasságkötésük időpontja a rendelkezésre álló iratanyagból nem derült ki, egy közös gyermekük született, Perl Klára, 1903-ban, egy Szabolcs nevű településen. Családi cégüket Kecskeméten jegyeztették be Perl Zsigmond Utódai néven, férfi divatáruüzletet működtettek a Kossuth tér 3. szám alatt.[22]

6. Perl Ferenc divatáru-hirdetése
(Kecskeméti Újság, 1910. december 13. 4.)

Perl Ferenc 48 éves korában, 1922-ben váratlanul elhunyt, házrészét, üzletét és cégét felesége, özvegy Perl Ferencné Fülöp Jenny és az ekkor még kiskorú, középiskolás Perl Klára örökölte, illetve vette át. Perl Klárának édesanyja lett a gyámja. Perl Klára a női felsőkereskedelmi iskolában érettségizett jó eredménnyel, e mellett besegített édesanyjának az üzlet vitelében is. Érettségi vizsgája után, 1923. március 14-én kelt és az Kecskeméti Árvaszéknek címzett levelében kérte nagykorúsítását és önállósítását. Indokolásul előadta, hogy leérettségizett jó eredménnyel, kellő élettapasztalattal rendelkezik, folyamatosan besegít édesanyjának az üzletvitelben, és férjhez szeretne menni. Perl Klárát az árvaszék nagykorúnak nyilvánította.

A Perl Zsigmond és Utódai Cég később Perl Ferenc Cég néven működött tovább, Perl Ferenc halála után özvegye és lánya egyenlő arányban voltak cégtulajdonosok. 1931-ben Perl Klára kilépett a cégből, így azt egyszemélyes cégként édesanyja vitte tovább, majd a Perl Ferenc egyéni céget 1936-ban végleg megszüntették.[23]

Időközben Perl Klára – pontosan az iratokból nem derül mikor, vélhetően 1923 és 1929 között – feleségül ment a szintén izraelita Szemző Istvánhoz. Szemző István 1895-ben született Kecskeméten, az I. világháborút a 38-as gyalogezred kötelékében Szerbiában, Olaszországban és Oroszországban harcolta végig. Szerbiában haslövést kapott, míg Oroszországban fogságba esett. 1918 februárjában tért haza Magyarországra. Szemző István értékpapír-kereskedelemmel foglalkozott, erre alapított egyéni céget. Perl Klárával egy közös gyermekük született 1930-ban, Szemző Ferenc Vilmos néven.

Szemző István is odaköltözött az Egressy utca 5. szám alá, így együtt élt özvegy Perl Ferencnével, feleségével, fiával, illetve Perl Ferencné magához vette e háztartásba idősebb nővérét, az 1870-ben született Fülöp Helént. A fent megnevezetteken túl nem az Egressy utca 5. szám alatt, hanem a Kisfaludy utca 11. szám alatt élt Szemző István 1869-ben született édesanyja, özvegy Szemző Vilmosné és 1892-ben született nővére, Szemző Erzsébet.[24]

Vélhetően Perl Ferenc 1922-ben bekövetkezett halála vezethetett ahhoz, hogy az örökösök 1923 júliusában eladtákaz ingatlan 92/187-ed tulajdoni hányadát a szintén izraelita Feldheim Eszternek. Így bár az Egressy utca 5/a. szám hivatalosan még nem jött létre, innentől két háztartásban éltek az ingatlanban.[25]

Bár az ingatlanhányad Feldheim Eszter nevére került, ő valójában a szintén izraelita Baum Lipót nevű férjével érkezett Kecskemétre Margitta községből, Bihar vármegyéből, Romániából. Házassági anyakönyvi kivonatuk szerint Baum Lipótné Feldheim Eszter 1887-ben született, míg Baum Lipót fűszernagykereskedő 1885-ben, és 1912-ben kötöttek házasságot Margittán.[26]

Baum Lipót – mint azt az alábbi róla készült karikatúrán is látható – igen módos ember volt, az 1930-as években a város tíz legmagasabb összegű jövedelemadót fizető polgára között szerepelt. A Kisfaludy utca 5. szám alatt üzemeltett nagykereskedést. Aktív volt a frontharcosok, fűszerkereskedők egyesületi életében, valamint folyamatosan adakozott a Szegénygondozó Hivatal pártfogoltjainak.[27]

7. Baum Lipótot ábrázoló korabeli karikatúra
(Kecskeméti Közlöny, 1934. december 30. 9.)

Baumék házasságából két gyermek született, Baum Ilona 1913-ban és Baum László 1919-ben. Baum Ilona a női felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, folyamatosan jeleskedett a gyorsíró-versenyeken, IV. osztályos korában az iskolai gyorsíró kör elnöke volt. Baum László a református gimnáziumban érettségizett, állandó és tehetséges részvevője volt a diákok részére szervezett vívóversenyeknek.[28] Lászlóról az iratokból utoljára 1940-ben értesülünk, amikor hivatalos papírjait leadja sorozás céljából a polgármesteri hivatalban, további sorsa mind az iratok, mind a sajtó tükrében ismeretlen. Ilonáról tudjuk, hogy hozzáment – vélhetően 1931 és 1936 között – Dr. Neufeld István debreceni ügyvédhez, aki bár ezt követően is Debrecenben folytatta ügyvédi praxisát, az iratok tanúsága szerint odaköltözött hitveséhez és annak szüleihez, Baum Lipóthoz és Baum Lipótné Feldheim Eszterhez az Egressy utca 5. szám alatti házrészükbe. Dr. Neufeld Istvánnak és Dr. Neufeld Istvánné Baum Ilonának egy közös gyermeke született 1937-ben Neufeld Veronika néven. Sajnos Dr. Neufeld István 1942-ben elhunyt, a Debreceni Ügyvédi Kamara 1942. július 22-én törölte tagjai sorából. Özvegy Dr. Neufeld Istvánné Baum Ilona ezt követően is szüleivel maradt.[29]

A gettósítás és a holokauszt 1944. évi eseményeikor az Egressy utca 5. szám alatt Perl Ferenc egykori házrészében özvegy Perl Ferencné Fülöp Jenny, nővére, Fülöp Helén, leánya és veje, Szemző Istvánné Perl Klára és Szemző István, valamint az ekkor 14 éves unokája, Szemző Ferenc Vilmoséltek életvitelszerűen. Közelükben lakott a Kisfaludy utca 11. szám alatt Szemző István özvegy Szemző Vilmosné nevű édesanyja és Szemző Erzsébet nevű nővére. Baum Lipót és neje, Baum Lipótné Feldheim Eszter házrészében lakott rajtuk kívül leányuk, özvegy Dr. Neufeld Istvánné Baum Ilona és ekkor hétéves unokájuk, Neufeld Vera.[30]

Nem véletlen tehát, hogy az Egressy utca 5. szám alatti ingatlant zölddel jelölték meg a zsidó házakat zöld satírozással megjelenítő térkép részletén.[31]

8. Zsidó házakat összesítő térkép részlete
(HU-MNL-BKML-XV.1.a. 180. térkép)

A zsidó háztartásokat bemutatókimutatásokban is pontosan látszanak az Egressy utca 5. szám alatti házban élő, fentebb felsorolt személyek.[32]

9. Kimutatás az Egressy utca 5. szám alatti háztartásokban élő személyekről
(HU-MNL-BKML-IV.1928.a. Zsidók összeírása kerületenként)

Végtelenül szomorú, hogy az egykori lakók közül Baum László és édesanyja, Baum Lászlóné Feldheim Eszter kivételével – akiknek további sorsára vonatkozóan egyéb adatot nem találtam – mindegyikük szerepel a „Mindkét Kecskeméti Izraelita Hitközség Mártírjainak névjegyzéke” megjelölésű kimutatásban, azaz mindannyian elhaltak a haláltáborokban.[33]

1942-ben az ingatlant hivatalosan is kettéosztották egy 45 936 helyrajzi számú Egressy utca 5. szám és egy 45 937 helyrajzi szám alatti Egressy utca 5/a. számú részre. A Perlcsalád által használt Egressy utca 5. szám alatti házrész 1949-től 1956-ig Lakatos Mihályné Kállai Etel és örökösei, 1956 és 1974 között fele részben Pintér Gáborné és Pintér Ilona, míg fele részben Csernus László és Csernus Sándor tulajdonában volt, majd 1974-ben a teljes házrész Rausch Jánosné Faragó Rozália tulajdonába került. Az Egressy utca 5/a. szám alatti, Baum család által használt lakrészt először a Magyar Állam, majd 1964-től Szabó János és neje, Zubek Mária birtokolta.[34]

Bibliográfia

Levéltári források

Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Vármegyei Levéltára

HU-MNL-BKML-IV.1504.c. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok 1649–1855

HU-MNL-BKML-IV.1506. Kecskemét Város Telekszabályozó Bizottságának iratai 1794–1848

HU-MNL-BKML-IV.1908.b.Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok 1872–1928

HU-MNL-BKML-IV.1910.c.Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok 1929–1950

HU-MNL-BKML-IV.1912.b.Kecskemét Város Árvaszékének iratai. Iktatott iratok 1872–1949

HU-MNL-BKML-IV.1914.b.Kecskemét Város Mérnöki Hivatalának iratai. Nyilvántartások 1870–1944

HU-MNL-BKML-IV.1928.a.Kecskemét város és a felekezetek közötti viszonyra vonatkozó iratok gyűjteménye. A zsidó felekezettel kapcsolatos iratok 1906–1959

HU-MNL-BKML-IV.1943.  Kecskemét város által kötött szerződések gyűjteménye 1839–1950

HU-MNL-BKML-VII.8.c. A Kecskeméti Járásbíróság iratai. Telekkönyvi iratok 1873–1973

HU-MNL-BKML-XV.1.a. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár térképgyűjteménye. Törzstérképek 1747–1985

HU-MNL-BKML-XV.1.b.A Bács-Kiskun Megyei Levéltár térképgyűjteménye. Kataszteri térképek 1877–1976

HU-MNL-BKML-XV.43.d. Különböző kéziratok gyűjteménye. A Bács-Kiskun Megyei Levéltárba leadott kéziratok gyűjteménye 1898–2018

Irodalom és nyomtatott források

Doromby 1936

Doromby József: A volt cs. és kir. 38-as gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936.

Erdélyi 2004

Erdélyi Erzsébet: Kecskeméti utcanevek története. Kecskeméti Füzetek 14. Kecskemét, 2004.

Juhász 1993

Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből. Bács-Kiskun Megyei Levéltári Füzetek 9.Kecskemét, 1993.

Kecskeméti Női Felsőkereskedelmi Iskola Értesítője 1929–1930

Kecskemét th. város négyévfolyamú Női Felső Kereskedelmi Iskolájának XIII-ik évi értesítője az 1929–30. évről. Összeállította Barcza József igazgató. Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. [Kecskemét], 1930.

Kecskeméti Női Felsőkereskedelmi Iskola Értesítője 1930–1931

Kecskemét th. város négyévfolyamú Női Felső Kereskedelmi Iskolájának XIV-ik évi értesítője az 1930–31. évről. Összeállította Barcza József igazgató. Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. [Kecskemét], [1931].

Kisfaludy 1992

Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzatisága. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848. Bács-Kiskun Megyei Levéltári Füzetek 8. Kecskemét, 1992.

Református Gimnázium Évkönyve 1935–1936

A Kecskeméti Gróf Tisza István Gimnázium (II–VIII. oszt. reálgimnázium) értesítője az 1935–1936. iskolai évről. Összeállította: Pásthy János igazgató. Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. [Kecskemét], 1936.

Székelyné Kőrösi 1992

Székelyné Kőrösi Ilona: Tanyai iskolaépítési akció Kecskeméten 1926-ban. In: Cumania 13. Bács-Kiskun Megyei Múzeum Évkönyve. Szerk.: Bartha János–Sztrinkó István. Kecskemét, 1992. 303–342.