Múltbanéző 13. (5)

KALOCSA BALÁZSNÉ FERENCZY ANNA
ÉS FÉRJE, KALOCSA BALÁZS VÉGRENDELETE
(1880 ÉS 1891)

Forrásközlés

Kalocsa Balázsné Ferenczy Anna atyja Ferenczy Gergely volt, aki részint örökös, részint árendális birtokain gazdálkodott, melyeket a későbbiekben a városi kiosztások alkalmával szerzett meg örökösen. Jogvégzett ember, több vármegye táblabírája és a kecskeméti római katolikus egyház főgondnoka volt. Háza, illetve kúriája a legelsőnek és a legelőkelőbbnek számított Kecskeméten. 1827-ben vette feleségül Kisjáci Szeles Krisztinát, aki 1856. május 14-én hunyt el Kecskeméten. Gyermekei közül a legidősebb Ferenczy Anna volt, aki 1828. február 26-án született. Előbb Nemes Gózon Imréhez ment feleségül, majd másodszor – 1861-ben[1] – Nemes Kalocsa Balázshoz, Nagykőrösre. Hatan voltak testvérek, úgymint Anna, Karolin, Ádám, Ida, Mária és Viktória. Testvérei közül a legismertebbek: Ferenczy Ida, aki Erzsébet királyné felolvasónője, csillagkeresztes és palotahölgy, az első osztályú Erzsébet rend tulajdonosa volt, valamint Ferenczy Viktória, aki szintén csillagkeresztes hölgy lett.[2]

Ferenczy Anna életéről nem sokat tudunk, amit mégis, az az igen érdekes végrendelete. Kecskemét thj. város törvényhatósága 1891. december 15-én tartott rendes közgyűlésén került szóba Kalocsa Balázsné Ferenczy Anna végrendelete is, amelyben mintegy 72 000 forintot kitevő vagyonát azzal a kikötéssel hagyta Kecskemét város közönségére, hogyha az 120 000 forintra fog növekedni, abból a kecskeméti születésű, szegénységre jutott nemesi származású gyermekek elhelyezésére egy menedékház létesüljön, ahol azok ellátásban részesüljenek. Amennyiben ilyenek nem lennének, úgy a törzsvagyontól elkülönítetten kezelendő 20 000 forint jövedelméből, a tanintézetek szegény sorsú, jeles növendékeit segélyezzék. A közgyűlésen a városi tanácsnak a hagyatéki ügyben tett jelentését felolvasták, majd tudomásul vették. A közgyűlés határozatban mondta ki, hogy a megboldogult iránti háláját jegyzőkönyvbe kell foglalni, az elhunyt emlékének megörökítésére pedig az arcképét a városi tanácsterem részére le kell festetni, továbbá a férjéhez, akinek a végrendelkezésben nem csekély része van, részvét és köszönő iratot kell intézni.[3]

Kalocsa (Kalotsa) Balázs középbirtokos nemesi családban született 1819-ben Nagykőrösön, Kalotsai András és Dabasi Halász Terézia legfiatalabb fiaként. Édesapja halálakor még csak 10 éves volt. Neveltetése László nagybátyjára maradt, akit apja gyámjának is rendelt. Katonai pályára lépett.[4] Gyorsan haladt előre a katonai ranglétrán. 1840-ben hadfi, 1845-től hadnagy, 1848. október 1-jétől főhadnagy volt a 8. Koburg huszárezredben.

Októberben ezrede tartalék századával csatlakozott a honvédsereghez. 1848. december 11. (16)-tól alszázados. 1849. január (1)-jétől főszázados, ezrede egyik századának parancsnoka az I. hadtestben, egészen a világosi fegyverletételig.[5]

A világosi fegyverletétel után az aradi vésztörvényszék, mint a szabadságharcban részt vett volt katonatisztet, őt is halálra ítélte, amely ítéletet kegyelem útján 10 évi várfogságra és vagyonának elkobzására enyhített. Kiszabott börtönbüntetéséből egy pár évet tényleg az aradi vár börtönében töltött, ahol fafaragással foglalkozott. Ebben a tevékenységben meglepő ügyességre tett szert. Később sok saját kezűleg készített emléktárgyat osztott szét a rokonai és a barátai között. 1852-ben kegyelmet kapott. László nagybátyja szeretettel fogadta, és még a vagyonát is megosztotta vele. Kalocsa Balázs 1854-ben visszakapta a saját vagyonát. Még ebben az évben meghalt László nagybátyja, aki a vagyonának legnagyobb részét reá hagyta.

Kalocsa Balázs vagyonának újbóli birtokába kerülése után elvonulva, családjának és gazdaságának élt. Nagykőrös város közéletében csak annyiban vett részt, hogy mint a református egyház presbitere, a tanítóképző intézet igazgató tanácsosa, egyháza ügyeinek intézésében s a gondjaira bízott intézet felvirágoztatása körül tevékenykedett. Ez utóbbi érdekében már életében is jelentős áldozatokat hozott. Gózon Imre özvegyével, Vecseszéki Ferenczy Annával, mint azt feljebb már említettük, 1861-ben kötött házasságot. Házassága azonban gyermektelen maradt, ezért 1891-ben kelt végrendeletében vagyona legnagyobb részét jótékony célokra hagyta.

Vagyona pedig igen tekintélyes volt, mert az édesapjától és László nagybátyjától örökölt javakat okszerű gazdálkodással és józan takarékossággal gyarapította.

Több mint fél millió korona értékű vagyonából a nyársapáti legelőilletéket unokaöccsének, Molnár Gedeon városi főjegyzőnek hagyta, míg Antal bátyja leányának, Szerémy Lajosné Kalotsa Etelkának 10 000 forintot hagyományozott. Többi testvérei leszármazóinak holtig tartó kisebb-nagyobb évjáradékot rendelt. Bútorait, értékes könyvtárát Katalin testvére Inárcsi Farkas Ferencné unokáira hagyta. Vagyona többi részéből pedig három alapítványt kívánt létesíteni.[6]

Az első alapítvány a „Kalocsa Balázs-féle kisededóvó alap” volt, amely célra a lakóházát hagyta, és ezt a halála után mindjárt kisdedóvónak kell berendezni, anyagi fedezetül pedig ennek a feketei és nyilasi földbirtokait szánta. Az óvodai alapítványaként létrejött és az ő nevét viselő óvoda oly sikeresen működött, hogy az mind a mai napig fennmaradt. Ezt a róla készített alábbi kép is bizonyítja.

Kalocsa Balázs Óvoda, Nagykőrös (2017)

A második alapítvány a „Kalocsa Balázs egyházi és iskolai alapítvány” volt, erre a célra a Pesti Hazai Első Takarékpénztár 12 db részvényét hagyta. Ennek jövedelmét mindaddig tőkésíteni szánta, amíg az így tőkésített jövedelem 350 000 forintra nem gyarapodik. Ekkor 300 000 forint jövedelmet a végrendeletben részletesen megjelölt egyházi célokra kell fordítani, míg 50 000 forint jövedelmet az eredeti részvények jövedelmével együtt tovább kell tőkésíteni, amíg az újra 350 000 forintra nem szaporodik, és így tovább.

A harmadik alapítvány „Kalocsa Balázs városi alapítvány” nevet viselte. A fent megjelölteken kívül erre a célra hagyta összes vagyonát. A jövedelem tőkésítésére nézve itt is ugyanolyan módozatot jelölt meg, mint az egyházi és iskolai alapítványnál. A jövedelem itt is csak azután volt fordítható – javarészben – a megjelölt városi célokra, amikor az első 350 000 forint összegyűlt.[7]

1.

Kecskemét, 1880. május 20.

Kalocsa Balázsné Ferenczy Anna végrendelete

Másolat.

Végrendelet. Alólírt Ferenczy Anna Kalocsa Balázsné nagykőrösi lakos, javaimról többszörös érett megfontolás után az alább következőkben végrendelkezni kívántam. Minthogy gyermekeim nincsenek, s általában szükségörökösöket magam után nem hagyok; összes ingó és ingatlan vagyonomra nézve, ami hagyatékomat fogja képezni, halálom esetére akarom és rendelem, amint alább következik.

I. Javaimból ezüstkészletemet és ékszereimet örökölje nővérem, Ferenczy Ida.

II. Vagyonomból az esetleg halálom után maradó készpénzem és követeléseimre, valamint összes fekvő birtokaimra nézve határozott akaratom az,

a) hogy mindezeknek holtig tartó haszonélvezeti joga – minden más kizárásával – egyedül szeretett férjemet, Kalocsa Balázst illesse.

b) Férjem halála után mindezen javaknak haszonélvezeti joga a már fentebb is nevezett kedves nővéremre, Ferenczy Idára szálljon; ki a haszonélvezetben szintén holtig bent maradjon.

c) Azon időtől kezdve, midőn nőtestvérem, Ida vagyonom haszonélvezetébe az előbbi pont értelmében belép, köteleztetik közös ifjabb nővérünk, Ferenczy Viktória Dubraviczky Eleknének évenként 200, azaz kétszáz osztr. ért. forint összeget mint évdíjat kifizetni. Megjegyeztetvén, hogy ezen összeg Viktóriát férjem halála napjától kezdve holtáig fogja illetni, bárki legyen is férjem halála után javaim tulajdonosa és haszonélvezője, de viszont az évdíjra Viktória csak személyes jogosultsággal bír, örököseire át nem szálland.

III. A halálom után netán maradó pénzem és követeléseimre, úgy szinte mindennemű és bárhol létező ingatlanaimra nézve határozott akaratom az, hogy ha szeretett nővérem, Ida esetleg házasságra lépne, s e házasságból gyermeke vagy gyermekei születnének, úgy általános és kizárólagos örökösöm Ida leszármazója, több gyermek létében ezek egymás közt egyenlő öröklési arány szerint legyenek. S különösen felemlíteni s kiemelni kívánom itt, hogy a jelen végrendeletben szabályozott öröklési renden mit sem változtat azon körülmény, hogy Ida testvérem életemben vagy halálom után /:tehát tulajdonképp az örökjog megnyílta után:/ lép-e házasságra, és hogy gyermekei éltemben vagy halálom /:tehát az örökjog kinyílta után:/ után születik-e? Vagyonom tulajdonjogát ezen ágnak kívánom biztosíttatni. Ha pedig a sokszor nevezett nővér /:Ida:/ minden leszármazó jogutód nélkül halna el, avagy házasságra lépni nem kívánna, ezen esetben a jelen pontban fentebb említett pénzemet, követeléseimet és fekvő birtokaimat örök alapítványi tőke vagyonul hagyom Kecskemét város törvényhatóságának kezelése, rendelkezése, hasznosítása és felelőssége alá – a m. kir. minisztérium felügyelete mellett – a következő rendeléssel. Óhajtásom mindenekelőtt, hogy a midőn Ferenczy Ida halála után a város köztörvényhatósága e javak tényleges kezelését átveszi, vagyonom évi gyümölcsözés által mindaddig hasznosíttassék, s a vagyontőke mindaddig gyarapíttassék, míg a tőkeérték 120 000, azaz egyszázhúszezer osztr. ért. forintot meg nem üti. A város közönségét – a városföldi birtok kivételével, mely el nem idegeníthető – fekvő vagyonok eladásának tilalmával korlátozni nem kívánom, az értékesítés és jövedelmezés módozata tekintetében neki szabad kezet engedek, de a vagyon teljes értékének erejéig a felelősséget szigorúan kikötöm. Ha a vagyon 120 000 ft értéket elérte, úgy abból százezer ft összegnek évi kamataiból vagy jövedelméből alapíttassék Kecskeméten egy intézet, jelesül szereztessék egy épület, s rendeztessék be olyképp, hogy abba szegénységre jutott kecskeméti nemes származású családok sarjadékai, éspedig elsősorban leánykák, csak ilyenek hiányában, vagy ha a jövedelem megengedi, figyermekek is felvétetvén, teljes ellátásban /:lakás, élelmezés, ruházat, stb.:/ a szükséges felügyelet és házi nevelésben részesíttessenek. Mindkét nembeli gyermekek az elemi alsó és felső népiskolákat, úgy a polgári fi vagy leányiskolát is, ez intézetből látogatják, mindennemű tankönyvekkel, tan- és egyéb segédszerekkel és eszközökkel elláttatnak, s a tandíjat helyettük az alap viseli. De ezen alapképzés és nevelés megadásával az intézet kebeléből ki is lépnek. Csak rendkívüli esetben, kivételképpen, csupán kitűnő tehetségű és szorgalmú növendékeknél engedtessék meg, hogy azok pályájuk további folyamán képeztetésük befejeztéig alapítványom jövedelméből évi segélyben részesüljenek. A fiúknál különös óhajtásom, hogy azok lehetőleg értelmes gazdákká képeztessenek, tehát gazdasági iskolába adassanak; a leányoknál pedig, hogy ügyes, takarékos, szorgalmas gazdasszonyokká váljanak. Ha az alapítandó intézetbe való felvételre segélyre szoruló nemes származású növendékek nem, vagy nem kellő számmal jelentkeznének, s így a rendelkezés alá eső jövedelem vagy jövedelemfölösleg megengedné, úgy a városi hatóság – mintegy ösztöndíjképp – a Kecskeméten létező különféle tanintézetek kitűnő, szorgalmas és jó erkölcsű növendékeit részesítse évi segélyezés, illetőleg jutalomdíjban. Mely eljárásnál a különböző tanintézetekre, azok növendékeinek létszámára, s a különböző felekezetű /:vallású:/ növendékekre bölcs tekintettel, s a jutalomadásnál az illetékes és erre leghivatottabb tanító vagy tanítótestületek ajánlatára méltányos figyelemmel legyen. Vezérelv azonban intézkedéseiknél mindenesetre az legyen, hogy csak kiváló növendékek nyerjenek jutalmazást, illetőleg segélyezést, hogy a segélyösszeg túlságosan szét ne forgácsoltassék, inkább kevesebb számban, de nem elaprózott összegecskékben részesüljenek. A 120 000, azaz százhúszezer ftból húszezer forint elkülöníttetvén, évi kamatai mindaddig tőkésíttessenek, míg az összeg ismét százhúszezer ftra fel nem szaporodik. Ekkor százezer ft évi kamatai ugyancsak az alapítandó Intézet, s általában a fentebb megjelölt célra fordíttassanak; 20 000 ft pedig ismét tőkésíttessék, míg újból 120 000 ftra nem nő, ezen eljárás és kezelés így folytattatik tovább szakadatlan sorozatban. Megjegyeztetvén, hogy ha egyszer a felszaporodott tőke az 520 000, azaz ötszázhúszezer ft értéket elérte, ez esetben – ha az akkori körülmények és viszonyokhoz képest az Intézet szükségletére, s általában az általam körvonalazott célra elegendőnek fog találtatni 500 000, azaz ötszázezer ft érték elkülöníttetvén, ennek évi kamatai és jövedelmei a kitűzött célra fordíttassanak; – a többi fönt jelölt módon gyarapítandó tőke időközi kamatait pedig a Városi Törvényhatóság bölcs belátása szerint a város közcéljaira, a város szépítésére, középületek emelésére, kövezet előmozdítására, jó erkölcsű cselédek jutalmazására, s több efféle, de mindig csak nemes, köz- vagy jótékony célokra használhatja fel.

IV. Mint az előző III pontban említettem, általános örököseimmé Ida testvérem leszármazóit óhajtanám, de ha az foganatba nem mehetne, s vagyonomból a föntebbi alapítványi tőke keletkeznék, ez esetben sem a haszonélvező szeretett férjem, Kalocsa Balázstól, sem az ennek halála után haszonélvezetre jogosult kedves nővérem, Ferenczy Idától nemcsak fekvő birtokaim kezelése el nem vonható, de minden egyéb pénzeim és követeléseim szabad tetszésük és legjobb belátásuk szerinti kezelése is náluk hagyandó; tőlük még csak biztosíték sem /:sem kézi, sem jelzálogi vagy bármi egyéb természetű:/ követelhető, sem számadásra nem szoríthatók. Ők halálom után csupán azon javak mennyiségét tartoznak Kecskemét város tanácsának tudomásvétel végett bejelenteni. Itt is ismétlem, hogy nővéremnek, Ferenczy Viktóriának a részére rendelt 200 ft évdíja, esetleg /:ti. férjem és Ida halála után:/ Kecskemét város közönsége is fizetni fogja alapítványom jövedelméből.

V. Akaratom végre az, hogy alapítványom „Kalocsa Balázsné szül. Ferenczy Anna alapítvány” címet viseljen, s e néven neveztessék.

Amint a nemzetek és országok sorsa, hatalma, ereje és virágzása leginkább saját polgárainak akaratától, tevékenységétől függ, úgy egyes városok előhaladása, jóléte, gazdagsága is legnagyobb részben saját polgárai kezébe van letéve. Ha a polgárok, munkások takarékosok és áldozatkészek; s ezzel a közügyek élén álló, s azok intézkedésére hivatott vezetők bölcsessége és önzetlensége párosul, ott a város virulása, mívelődése, boldogulása majdnem elmaradhatatlan. Egyik legfőbb óhajtásom volt mindenkor szülővárosom Kecskemét jólétének, haladásának, virágzásának előmozdítása. E célnak tehetségemhez mérten – a föntebbiekben – áldozatot hozni, vagyonom legjelentékenyebb részét városom oltárára tenni készséggel siettem, úgy vélvén, hogy ezzel polgárnői hivatásomat híven betöltöttem. Ha a városatyák és polgárok hivatásukat megértve polgári kötelességüket mindannyian ügyszeretettel, buzgalommal, önzetlen munkássággal teljesítik, úgy városunk kétségkívül a haza elsőrangú, legkiválóbb városai közé fog emelkedni, s ott foglaland méltó helyet mindenkorra. Legyen Isten áldása a nemes város kötelességszerető, áldozatkész polgárain, Isten áldása annak bölcs, önzetlen vezetőin.

Kecskeméten, ezernyolcszáznyolcvanadik /:1880:/ május hó huszadik /:20.:/ napján

                                                                       Kalocsa Balázsné szül. Ferenczy Anna m. k.

Alólírottak mint különösen e célból felkért tanúk bizonyítjuk, hogy Kalocsa Balázsné szül. Ferenczy Anna úrnő a mi együttes jelenlétünkben a föntebbi okiratot előttünk közös anyanyelvünkön élő szóval saját végrendeletének nyilvánította, és az okirat alatt látható névaláírást előttünk saját kezű aláírásának ismerte be. Kelt, mint föntebb. Kecskeméten, 1880. évi május hó huszadik /: 20. :/ napján. Szabó Márton m. k. tanú, Szabó József m. k. tanú, Szappanos Sándor m. k. tanú, H. Nagy Mihály m. k. tanú.

8777/p. 1891. sz. Ezen végrendelet a kecskeméti kir. törvényszéknek 1891. évi október hó 19-én tartott ülésében felbontás után kihirdettetett. Kmf. Kiss Ferenc m. k. h. elnök, Hajagos Illés m. k. tjegyző

Egykorú nyomtatvány, 6 oldalra terjedő, másolat. Magyar nyelvű. Felzeten: Piros és fekete ceruzával: 1880/2. 1880-I-1. Mellékelve van hozzá a Dr. Kiss Endre s. k. polgármester által aláírt, Kecskeméten 1938. június 1-jén 15. 790/1938. szám alatt kiállított Pályázati hirdetmény is.

MNL BKML IV. 1609. t. Kecskemét Város Tanácsának iratai; Végrendeletek. 1880/2. 1880-I-1. 1871–1901. 8. d.

2.

Kecskemét, 1891. november 5.

Kalocsa Balázs végrendelete

Másolat.

Ügyszám 809/1891. Jegyzőkönyv. Fölvétetett általam Dömötör Sándor kecskeméti kir. közjegyző által alulírt helyen és napon. Mely alkalommal az általam személyesen ismert Kalocsa Balázs úr, birtokos, nagykőrösi lakos, irodámban megjelenvén, az általam egyenként szintén személyesen ismert Szabó Márton úr, ügyvéd (lakása 3. tized 201. sz.) és Baktay Albert úr, népbanki jegyző (3. tized 220. sz.), helybeli lakosok, mint ügyeleti tanúk jelenlétében, kik az egész ügymenet alatt folyton jelen voltak, az ezen jegyzőkönyvhöz mellékelt kész, írásbeli nyílt végrendeletet személyesen oly világos kijelentéssel adta át nekem, hogy az az ő jól megfontolt végakaratát tartalmazza, melyet ő közjegyzői okirat minőségével kér felruháztatni. Alulírt kir. közjegyző a közjegyzői törvény 83. §-a rendelkezéseinek figyelemmel tartása mellett meggyőződvén arról, hogy a fönt nevezett fél a végrendeleti okirat nyelvén írni-olvasni tud, a végrendeletet tőle átvettem; s miután ő azt a tanúk együttes jelenlétében aláírta, ezen eljárásomról a jelen jegyzőkönyv fölvétetett, általam a félnek a tanúk folytonos jelenlétében felolvastatott, s akaratával egyezőnek nyilváníttatván, aláíratott. Kecskeméten, ezernyolcszázkilencvenegyedik (1891.) évi november ötödik (5.) napján. Kalocsa Balázs m. k. Baktay Albert m. k. tanú, Szabó Márton m. k. tanú, Dömötör Sándor m. k. kir. közjegyző (P. H.) Díjjegyzék: 1) végrendelet hitelesítése 4 ft. 2) bélyeg 50 kr. összesen 4 ft 50 kr. (Az okirat a jegyzőkönyvhöz fűzve és pecsételve). Melléklet a 809/1891. ügyszámhoz.

Végrendelet

Alulírt Kalocsa Balázs, nagykőrösi lakos, minthogy vagyoni viszonyaim az utóbbi 7–8 év alatt jelentékeny változáson mentek keresztül, előbbi végrendeletemet, mely Dömötör Sándor kecskeméti kir. közjegyzőnél van letéve, ezennel egész terjedelmében visszavonom, érvényen kívül helyezem. S tekintve, hogy leszármazó jogutódom nincs; s általában törvényes osztályrészre (köteles részre) hivatott ún. szükségörökösöket magam után nem hagyok, Istentől nyert és saját munkásságom és takarékosságommal gyarapított, összes ingó és ingatlan, terjedelmes vagyonomra nézve, ami hagyatékomhoz fog tartozni, szabad akarat elhatározással teljesen ép és kifogástalan elmeállapotban halálom esetére akarom és rendelem az alább következőket.

Vagyoni állásom jelenben a következő:

Készpénzen, esetleg követelésen s különféle házi, háztartási és gazdasági fölszereléseken, jószágokon és mindennemű, itt részletesen föl sem sorolható ingóságokon kívül különösen:

1. Tizenkét (12) darab „pesti hazai első takarékpénztár egyesületi” részvény, éspedig a 2845. számtól a 2852. számig, és a 2856-tól 2859-ig terjedő számokkal jelölve;
2. Tizenöt (15) darab nagykőrösi népbanki részvény 277. számtól egész a 291. számig;
3. Harminc (30) darab ceglédi gőzmalmi részvény;
4. Házam Nagykőrösön, melyben lakunk, 5. kerület 61. sz. alatt, kerttel, egy holdnyi területen;
5. Szőlő és lóherés a Zsíros-hegyben 4 hold 1230 négyszögöl;
6. Szőlő és erdő a Bánomban 9 hold 383 négyszögöl;
7. Feketén 33 hold 916 négyszögöl földbirtok;
8. Nyilason 47 hold 88 négyszögöl;
9. Nyársapáti legelőilleték 76 hold 331 négyszögöl;
10. Tetétleni 245 hold 38 négyszögöl földbirtokom;
11. Puszta Kocséron (Horváth Gábortól vett) 141 hold 1344 négyszögöl fekvőbirtok;
12. Ugyanott (Horváth Franciska Utassi Imrénétől vett) 49 hold 601 négyszögöl területű birtok;
13. Ugyanott (Körtvélyesi Lászlótól és nejétől vett) 6 holdnyi területű birtok;
14. Ugyanott (Fodor István és nejétől vett) 3 hold 114 négyszögöl területű földbirtok;
15. Ugyancsak Kocséron levő (Szőke Károlytól vett) 6 hold 762 négyszögöl területű földbirtok.

Mindezekre, valamint általában összes ingó és ingatlan, most meglevő, vagy netán ezután bármi jogcímen szerzendő javaimra nézve, melyek halálom után hagyatékomat fogják képezni, határozott végakaratom a következő:

I.

Az öröklési rendet és hagyományaimat a következőképp állapítom meg:

a) Nyársapáton fekvő, föntebb a 9-ik pontban említett 76 hold 331 négyszögöl területű, a közlegelőkből kapott földbirtokomra örökösömmé rendelem Molnár Gedeon öcsémet, Borbála néném fiát. S ha Molnár Gedeon esetleg előbb halna el, mint én, helyébe leszármazó jogutódai lépjenek. Ezen örökrészen kívül Molnár Gedeon öcsémnek hagyatékomból 50 ötven forintos havi részletekben fizetendő 600, azaz hatszáz oszt. ért. forint évdíjat rendelek, melyet halála napjáig fog húzni.

Kifizettetni rendelem továbbá a következő hagyományokat, illetőleg évjáradékokat:

b) Kalocsa Etelka Szerémi Lajosné (Antal bátyám leánya) gyermekeinek összesen 10 000, tízezer oszt. ért. forint hagyományt, oly föltétel alatt azonban, hogy míg hagyományosaimnak szülei élnek, ezen hagyományösszeg haszonélvezete (kamatjövedelme) ezeket, s ha az egyik elhal, a túlélőt illeti;

c) Pálinkás Emília Tegzesnének (Krisztina néném leánya) míg él, havonként 30, azaz harminc oszt. ért. forintot,

d) Pálinkás Gyulának (Krisztina néném fia) és nejének éltük fogytáig havonként szintén 30, harminc forintot oszt. értékben. Megjegyeztetvén, hogy ha egyikük elhal, a tovább élőt azért haláláig az egész havi 30 forint illeti;

e) Tegzes Vidornak, míg él, havonként 20, húsz forintot o. é.;

f) Balázsfalvi Kiss Mihálynak (Teréz néném fia) ugyancsak haláláig havonként 30, harminc oszt. ért. forint életjáradékot;

g) Gyapjas András gazdámnak, ki engem számos év óta híven, becsülettel szolgál, azon esetben, ha halálom napjáig nálam lesz, 2000, kétezer forintot, azonkívül négy (4) ökröt, egy szekeret, ekét és boronát hagyományozok;

h) Minden cselédem azon évre, melyben meghalok, bérét egészen megkapja. Ezenkívül azon cselédnek, ki nálam öt (5) évet teljesen betöltött: szolgálati bérén fölül 100, száz ft, aki kevesebb időt töltött nálam, annak minden évre 10, tíz forint, aki pedig öt évnél tovább szolgált nálam egyhuzamban, annak a száz fton felül minden évre az 5 éven felül 20, húsz forint fizetendő. De mindig csak oly cselédek értetnek, kik halálom idején szolgálatomban állanak.

i) Ha Gyulai Erzsébet, ki jelenleg szolgálatomban van, halálom napjáig nálam marad, s szolgálatát híven teljesítvén, engem hűséges gondviselésben részesít, 500, azaz ötszáz forint külön szolgálati díjat hagyományozok részére.

II.

Vagyonomnak többi részét alapítványokra szántam, s különösen három rendbeli alapítványt kívánok létesíteni: egyet kisdedóvó felállítására Nagykőrösön, a másodikat egyházi és iskolai célokra, s végre egyet a munkásság, szorgalom és közerkölcsiség előmozdítására és jutalmazására, s általában humanisztikus célokra. Mind a három alap szülőföldem Nagykőrös város közügyeit és közérdekeit lesz hivatva szolgálni, anyagi támogatásban részesíteni, s ezzel közéletét emelni. Én általában, de különösen a két utóbbi alapítványommal nagy és nemes célokat tűztem magam elé. Elismerem, hogy anyagi erőm terjedelme, s az általam alapul leteendő tőkevagyon évi jövedelme még sok ideig nem lesz elegendő a szemeim előtt lebegő, alább körvonalazott célok megvalósítására; az is igaz, hogy utóbbi alapítványaim áldásaiban a jelen nemzedék nem fog részesülhetni, de ha egyszer idők múltával, évtizedek elteltével a vagyonfelszaporodás folytán alapjaim áldásos működésüket megkezdhetik, s ezzel a vagyonkezelésre hivatott Elöljáróságok körültekintő bölcsessége, önzetlensége és ügyszerető buzgalma, valamint a legfőbb felügyeletre és ellenőrzés gyakorlására illetékes felső hatóságok éber figyelme párosul, úgy teljes a reményem, hogy alapítványaimban egyházam és városom kezébe oly eszközt adtam, mely azok közéletében – az általam kijelölt keretben – előhaladásuk hatalmas emeltyűjévé, s jólétük kiapadhatatlan forrásává válik.

Alapítványaim közül:

A)

az első „Kalocsa Balázs-féle kisdedóvó-alap” nevet viseli. Minthogy én mindkét nembeli gyermekeink helyes irányú nevelésének alapját már a kisdedóvodákban tartom szükségesnek lerakni és megkezdeni; s másfelől a gyermekhalandóság nálunk túl magas arányának ellensúlyozóját és csökkentésének egyik leghatékonyabb tényezőjét ugyancsak a jól szervezett kisdednevelő intézetekben vélem föltalálhatni; s végre mert a legutóbbi kisdedóvási országos törvény az óvodák nagyobb számú felállításának elrendelésével a községekre jelentékenyebb terheket ró, mely tekintetben városomnak anyagi könnyebbülést kívánnék nyújtani.

Mindezeknél fogva Nagykőrös városában egy kisdedóvó felállítását rendelem el, s e célra alapítványul leteszem, s illetőleg kijelölöm a föntebbi 4., 7. és 8. pontok alatt körülírt házamat, feketei és nyilasi földbirtokaimat. Akaratom az, hogy halálom után, házam kisdedóvodának azonnal rendeztessék be, és szereltessék föl, s a lehető legrövidebb idő alatt megnyittatván, magasztos rendeltetésének adassék át. Tandíj a kisdedektől nem szedhető, mert az intézmény személyi és dologi szükségletei, s mindennemű fenntartási költségei az ezen alapra szánt ingatlanok jövedelmeiben bőséges födözetet fognak találni. Sőt óhajtásom az is, hogy az óvodába járó igen szegény sorsú kicsinyek, főleg azok, akik körülményeiknél fogva ebédre haza nem mehetnek, dél idején az óvodaalap költségén élelmezéssel is elláttassanak.

Ezen alap, s illetőleg az arra szolgáló fekvőségek Nagykőrös város tulajdonába és kezelése alá esnek ugyan, de a cél határozott megjelölésével az ingatlanok alapítványi jogi természete telekkönyvileg is feltüntetendő, valamint telekkönyvi bejegyzéssel biztosítandó az is, hogy azok jövedelmei az említett kisdedóvási és kisdednevelési célra szolgálnak, eme rendeltetésétől el nem vonhatók, s más célra nem fordíthatók. Mindezek tekintetében a város – mint község – egyeteme szavatol.

B)

Pesti hazai első takarékpénztári tizenkét (12) darab részvényemből „Kalocsa Balázs egyházi és iskolai alapítványa” elnevezés alatt egyházi és iskolai célokra külön alapítványt kívánok létesíteni, s ezen alapot a nagykőrösi reformált Egyházközségnek hagyom. Ezen alapítványommal nagy célokat akarok elérni. De mivel nagy cél elérése csakis jelentékeny eszközökkel biztosítható, ezen alapítványomnak, mielőtt tulajdonképpi rendeltetésszerű működését megkezdené, hosszú időn át a tőkeképzés, vagyongyűjtés lesz a feladata. Akarom és rendelem tehát, hogy az alapul letett részvények évi jövedelme (évi osztaléka) külön kezeltessék és hasznosíttassék évről évre mindaddig, míg a részvényeknek ily gyümölcsözőleg kezelt jövedelmeiből 350 000, azaz háromszázötvenezer forint külön tőkevagyon (a részvények értékét bele nem értve) nem képződik. Ha ily módon a 350 ezer forint előáll, abból 300 000, háromszázezer forint elkülöníttetvén, ennek, mint tőkének kamatai már célra fordítandók lesznek, s így alapítványom jótékony hatása tulajdonképpen ekkor kezdődik. A további 50 ezer forint pedig, mint újabb tőkeképzésre szánt összeg, külön tőkevagyonul kezeltetik, s ennek kamataival a részvények évi jövedelme (osztaléka) egyesíttetvén, évről évre a tőkéhez csatoltatik és gyümölcsöztetik mindaddig, míg újabb 350 ezer forint tőke elő nem áll, melyből háromszázezer forint külön választatván, ennek kamatai rendeltetésük céljára évenként felhasználtatnak, a fennmaradó ötvenezer forint pedig a részvények évi jövedelmével egyesítve az előbbi módon külön kezeltetik és szaporíttatik mindaddig, míg újból 350 ezer forintra nem növekszik, amidőn a kettéválasztás ismét megtörténik. Ily módon folytattatik a vagyongyűjtési és felhasználási processus[8] szakadatlanul és szünet nélkül mindvégig, éveken és századokon keresztül. Ha majd az első 300 ezer forint rendelkezés alatt áll, annak, valamint később a többinek kamatai is a következőképp használtassanak fel:

Egyház.​

Nagykőrösi tanítóképezde.

Nagykőrösi gimnázium.

Nagykőrösi népiskolák.

A most itt 1–28. tételekben felsorolt évi kiadások összegét mind elsőrendű kiadásnak és szükségletnek tartom, s remélem, hogy mindezek az első 300 ezer forint tőke évi jövedelmeiből födözhetők lesznek, de ha mégis teljes kielégítést nem nyernének, úgy aránylagos levonásnak lenne helye. Ha pedig fölösleg maradna, valamint akkor is, ha idővel a tőkevagyon annyira felszaporodik, hogy annak jövedelmei a szükséges újabb kiadásokat is megbírják, a következőket rendelem azokból, éspedig szorosan az alább következő sorrendben födöztetni úm.

Óhajtásom az, hogy nagykőrösi ref. egyházközségünk lehetőleg az ország elsőrendű hitközségeinek színvonalára emelkedjék. Minthogy pedig az egyházközségi hitélet, annak emelkedése vagy hanyatlása sok tekintetben a lelkész kezébe van letéve, kívánatosnak tartom, hogy a nagykőrösi egyház lelkészi állása a legkitűnőbb, a legképzettebb és leghivatottabb férfiak által is keresett és vonzó legyen. Erre viszont nem kis mérvben közrehat, ha a lelkész javadalmazását minél megfelelőbbé iparkodunk tenni. Akaratom ennélfogva az, hogy egyházközségünk lelkészeinek évi javadalmazása mindenekelőtt oly fokra emeltessék, hogy az az országban a legjobban dotált reform. lelkész jövedelmével egyenlő legyen.

Másodsorban tanáraink és tanítóink fizetését akarom oly összegre emelni, minőben az állam a saját hasonfokú tanárait és tanítóit részesíti.

Célom itt is ugyanaz, mint a lelkészi állásnál, ti. minél több kitűnő tanerő megszerzése által iskoláink színvonalának a lehető legmagasabb fokra emelése, legalább megközelítőleg arra a színvonalra, melyre Arany János, Salamon Ferenc, Gyulai Pál, Szász Károly, Szilágyi Sándor, stb. stb. kitűnő társaikkal egykoron gimnáziumunkat emelték, midőn az föllendülésének és virágzásának igazi aranykorát élte.

Azt azonban semmi szín alatt nem engedem, hogy tanáraink, tanítóink és lelkészeink politikai izgatásokra, vagy éppen – mint a nem rég múltban tették – kortesszerepre vállalkozzanak, s ezzel az alkotmányos és felelős magyar kir. kormánynak az ország regenerálására irányzott hazafias, s különben is igen súlyos és fáradtságteljes munkáját nehezítsék. Aki tanáraink, tanítóink vagy lelkészeink közül ilyesmibe avatkozik, az alapítványom kedvezményeiben semmi részben sem részesülhet, esetleg azt azonnal veszti. Az ő nemes feladatuk, kötelességük buzgó teljesítésével odahatni, hogy növendékeikből kitűnő, jellemes hazafiakat, de nem túlhajtott lelkületű rajongókat és becsületes, munkás, kötelességtudó, erkölcsös polgárokat neveljenek.

Akarom és rendelem, hogy tanáraink és tanítóink alapítványom jövedelméből szolgálatuk és fizetésük arányában, nyugdíjban részesüljenek. A tanárok oly módon, mint az állami középiskolai tanárokra az országos törvény rendeli, s a tanítók legalábbis oly mérvben, mint az éppen legutóbb e tárgyban beterjesztett tanítói nyugdíj-törvényjavaslat kontemplálja[9].

A tőke jövedelmének szaporodtával:

A tápintézetben minden jó erkölcsű, szegény tanuló ingyen kapjon élelmezést, különösen hangsúlyozván, hogy az élelmezés tisztességes legyen.

A kitűnő képezdei és gimnáziumi tanulók lehetőleg valamennyien – a számra való megszorítás nélkül – ösztöndíjban részesüljenek. Az összeg magasságát a tanári kar véleményes javaslata alapján az Egyháztanács fogja megállapítani.

A népiskola kitűnőbb, mindkét nembeli tanulói közt szorgalmi ösztönül évenként mérsékeltebb díjak, ajándékkönyvecskék, képek stb. osztandók ki.

Ha valaha a nagykőrösi születésű tanulók közt egy-egy különös szellemi tehetségekkel, lángelmével megáldott növendék találkoznék, akaratok az, hogy amennyiben az az anyagi támogatást nemes törekvéseivel és erkölcsi magaviseletével is megérdemli, a kiképeztetésére szükséges összegek alapítványom kamataiból födöztessenek mindaddig, míg pályája bevégeztével teljes önállóságra nem jut, esetleg míg arra magát érdemessé teszi.

Az egyházi alapítványra vonatkozó föntebbi intézkedéseim befejezése előtt, – kiindulva azon sajnos tapasztalatból, hogy egyházunk több jótevője, kegyes alapítójának sírhelye majdnem elfeledve, elhagyatva, meglehetős desolált[10] állapotban van köztemetőnkben, – szabadjon családi sírboltomat a Ntiszt. Egyházközség kegyeletébe és különös figyelmébe ajánlanom, hathatósan kérvén őt, hogy azt alapítványom jövedelméből folyton gondozni, fenntartani, s időről időre jó karba helyezéséről gondoskodni szíveskedjék. A felügyelet gyakorlására e tekintetben a főtiszt. Egyházkerületet is fölkérem oly módon, hogy az ellenőrzést évenként egy kiküldött által hatályosan gyakorolja, kinek napidíjait alapítványom viseli.

C)

A föntebbi örökrészek, illetőleg hagyományok és alapítványok elkülönítése és kiadása után fennmaradó összes ingó és ingatlan, már meglevő vagy ezután szerzendő, bárhol találtató vagyonom összességéből egy külön alapítványt alkotok, s azt „Kalocsa Balázs városi alapítványa” cím alatt Nagykőrös városra hagyományozom. Óhajtom egyszersmind, hogy – amennyiben én életemben nem tehetném, – a város a néhai nőm hagyatékához tartozó tetétleni földbirtokot alapítványomból szerezze meg, s mint alapítványi törzsvagyont a tetétleni többi vagyonnal egyesítse. A városi hatóság az alapítványi vagyont minél jövedelmezőbben kezelje és hasznosítsa, s a befolyó jövedelmet évenként az általam alább megjelölt, s esetleg, ha majdan a jövedelem terjedelme megengedi, általa később az időviszonyokhoz képest meghatározandó, rokontermészetű célokra és társadalmi szükségletekre fordítsa és használja fel.

A vagyonkezelés tekintetében a városi hatóságnak ugyan szabad kezet engedek, őt tehát szorosan korlátozni nem kívánom, de a kezelésnek lelkiismeretes, s minél jövedelmezőbb módját, a vagyonnak minél jövedelmezőbbé tételét újból is hangsúlyozom és figyelmébe ajánlom. Óhajtom különösen, hogy a tetétleni és kocséri birtok mint mintagazdaság, házilag, egy okleveles, kitűnő gazdatiszt – mint tapasztalt gyakorlati szakember – által kezeltessék, a helyi gazdasági viszonyainknak megfelelőleg, különösen tekintettel arra, hogy az a jó öregbéresnek és ügyes kisgazdának kitűnő iskolájává, szemináriumává váljék, minőknek nagy hiányában vagyunk.

A szőlőket szintén – mintaszőlőkként – házilagos kezelés alá óhajtanám vétetni, hogy azokon mind a csemege- és borszőlő fajok megválasztása, mind a mívelési mód megállapítása a helyi viszonyoknak, a tapasztalat által igazolt tényeknek és a józan gazdaság elveinek, valamint a jövedelmezőségnek megfelelőleg történjék, úgy a szőlőmívelés, mint a szüretelés és borkezelés tekintetében, hogy ezáltal szőlőmíveseink okulva és tanulva, régi megrögzött előítéleteiket leküzdjék, a szőlőgazdaság és borkezelés helyes, okszerű és jövedelmező módját elsajátítsák, és saját gazdaságukban gyakorlatilag alkalmazzák.

A tőkeképzés és vagyongyűjtés tekintetében itt, ezen alapítványomnál is ugyanazokat rendelem, mint az egyházi és iskolai alapítványomra nézve a B. pont alatt foglaltatnak. Ennél sem engedem meg, hogy alapítványom tulajdonképpi működését és a jövedelem célra fordítását előbb megkezdje, míg a jövedelemből 350 ezer forint újabb tőkevagyon nem képződött. Ha ezen idő elérkezett, úgy a 300 ezer forint különválasztása és jövedelmeinek felhasználása, valamint az 50 ezer forint elkülönítése, s ennek és az alapítványi törzsvagyonnak jövedelmeiből újabb 350 ezer forint tőke előteremtése szakadatlan sorozatban éppen úgy történik, mint föntebb az előbbi alapítványom felszaporítására rendeltem, azért azt itt újból nem is ismétlem.

Ha az első 350 ezer forint előáll, s alapítványom rendeltetésszerű működését megkezdheti, a célra fordítandó jövedelem felhasználására a következőket rendelem:

aa) A közerkölcsiség minél hatályosbb előmozdítása végett célszerűnek tartom, hogy évenként egy népünnep rendeztessék, s ott városunk szegény sorsú és példányszerű erkölcsi életet élő, férfi és nő, házas vagy nőtlen, illetőleg hajadon állapotú lakosai között ún. erénydíjak osztassanak ki. A díjak számát és összegének megállapítását a Városi Tanácsra bízom; előbb csekélyebb számú és kisebb, később midőn a jövedelem engedi, több és nagyobb díjjal lesznek az arra érdemesek jutalmazandók. De a visszaélések elhárítása tekintetéből a bölcs körültekintést és tapintatos eljárást kell a Tekintetes Tanács figyelmébe ajánlanom.

bb) A hűséges és egyszersmind hosszú szolgálati idejű cseléd maholnap „fehér holló” lesz. Én az ily cseléd hűségét és becsületességét nem bírom eléggé méltányolni, és érdemesnek tartom őt arra, hogy öreg napjaiban bizonyos nyugdíjban részesüljön, s végső éveiben a megélhetés gondjainak, s a nélkülözés keserűségeinek legalább nagymértékben kitéve ne legyen. Akarom és rendelem ennélfogva, hogy mindazon cseléd – férfi vagy nő, – aki egy családot legalábbis 20, húsz éven keresztül egyhuzamban híven szolgált, alapítványom jövedelméből évenként szolgálati nyugdíjul haláláig, éspedig a férfi 80–100 (nyolcvan-száz) forint, a nő pedig 50–60 (ötven-hatvan) forint összeget élvezzen, mely részükre egyenlő havi részletekben lesz kiadandó. Sőt, ha a cseléd egy helyen legalábbis 25, huszonöt évig vagy ennél tovább szolgál, úgy a föntebb megállapított díjak még ¼, egynegyed résszel, vagyis 25% százalékkal emelkednek. Kivételesen a szolgálat folytonosságának megszakítását is megengedem, de csak oly esetekben, midőn a megszakításnak nem a cselédben rejlő hiba, hanem más külső körülmény az oka, p. o. katonai szolgálat teljesítése végett vagy betegség miatt kénytelen a szolgálatot megszakítani, de a katonai szolgálat idejének kitöltése, avagy betegségből felépülése után előbbi helyére ismét visszatér. Mindezen körülmények tapintatos mérlegelését és megítélését a tekintetes városi hatóságra kell bíznom, valamint a nyugpénz számszerű megállapítását is, mely azonban a fenti összegnél kisebb nem lehet, de a szolgálati évek nagyobb száma, s egyéb különösen figyelemre méltó körülmények bölcs és méltányos tekintetbe vételével annál a kor igényeihez mérten magasabbra is emelkedhetik. Az óvatosság és okos körültekintés itt is sok visszaélésnek állhatja útját.

Hogy a cselédek közt a hűséges szolgálati szellem és a nyugalmas, anyagi gondok ellen biztosított jövő utáni vágy fölébresztessék és fejlesztessék, szükséges lesz végrendeletemnek, s illetőleg alapítványomnak ezen intézkedéseit halálom után jókor, de mindenesetre oly időben nyilvánossá, közhírré tenni, hogy az illetők figyelme arra felhívatván, nekik a kellő előkészületi idő megadassék.

cc) Tapasztalásból tudjuk, hogy az 1863–1866-iki aszályos és fagyos évek országszerte mily ínséget és nyomort idéztek elő. A terméketlenségből származott drágaság és a munkahiány nagyban növelte a szegény nép nyomorát. Igaz, hogy a közlekedési eszközöknek időközben történt hatalmas kifejlődése jövőben tetemesen közre fog hatni az ily bajok hatásának enyhítésére, de az ínség elhárításának leghatékonyabb orvosszerét én mégis abban vélem föltalálhatni, ha minden munkaképes és dologkereső egyén minden időben bizonyosan munkához juthatna. Ha tehát idő múltával alapítványom pénzereje engedni fogja, oly intézmény felállítására és szervezésére kérem föl a városi t. Hatóságot, hogy városunk minden dologkereső embere bizonyos, méltányosan megállapított napi munkabér mellett, állandó és biztos munkával láttassék el, s az ily napszámosok hatósági felügyelet alatt dolgoznának. Az ily napszám-meghatározásnak bizonyos arányban kell állnia a szokásos piaci napi bérrel, nehogy ezen intézmény által az egyes munkaadók a napszámosok részéről zsarolásnak és megkárosításnak legyenek kitéve. Célszerű lenne egy bejelentési hivatalt felállítani, melynél mind a munkaadók, mind a munkakeresők jelentkeznének. Az így szervezett közmunkaerőt elsősorban a város utcái, később az utak egyengetése, rendbe hozása és állandó jó karban tartására lehetne felhasználni. Intentióim[11] sikeres gyakorlati keresztülvitele a t. városi Hatóság bölcsességének van fenntartva.

dd) Ha a jövedelem idővel rendkívüli kiadásokat is megbír, úgy a város megfelelő helyén, a piactér körül egy állandó színház emelését rendelem el. Az épület mindenesetre stílszerű legyen, s a városnak díszévé váljék. A színházba időről időre jól szervezett színtársulat bocsátassék, mely a viszonyokhoz mért mérsékelt subventióban[12] részesüljön.

ee) Városunk rendezése és csinosítása szintén fontos közcél. Különösen az 1-ső és 2-ik járást mindenesetre rendezni kell, a ceglédi országútnál kezdve. Ha más eszköz célhoz nem vezet, minden utcát ki kell sajátítani, az épületeket elveretni és szabályos új háztelkeket alakítva, árverésen eladni. Ez úton fog városunk igazán városiasodni és külsőleg is emelkedni.

III.

A föntebbiekben lehetőleg körvonalazni igyekeztem azon célokat, melyeknek elérését, megvalósítását alapítványaim által lehetővé tenni és biztosítani kívántam. Kétségtelen, hogy az eljáró hatóság egyéb rokon természetű közcélokat és intézményeket is fog találhatni, melyek alapítványom és intentióim keretébe szintén beilleszthetők lennének. Én csak a főbbeket és általam legszükségesebbeknek tartottakat soroltam fel. De a pénzerők szétforgácsolása nem is tanácsos, annál is inkább, mert a fentiek létesítése is csak hosszú idők lefolyása után lesz eszközölhető.

És hogy a kitűzött célokat minél biztosabban megközelítsük, s végre elérjük, a hatóság és az illető megbízottak részéről folyton kitartó erély, szakadatlan, önzetlen munkálkodás, sok jóakarat és tapintat, a legtisztább kezelés, s mindezeken kívül a legszigorúbb felsőbb hatósági ellenőrzés és felügyelet gyakorlása szükséges. Ez utóbbira az egyház és iskolai alapítványom fölött a Főtiszteletű Dunamelléki Reform. Egyházkerületet, a többire nézve pedig hazafias mély tisztelettel a Nagyméltóságú magy. kir. Belügyminisztériumot kérem föl.

Alapítványaim a nagykőrösi reform. egyházközség, s illetőleg a városi hatóság által teljes vagyoni felelősség mellett mindenkor rendszeres könyvvezetés és számvitel mellett kezelendők, s úgy a költségelőirányzat jóváhagyás végett előre, mint a számadások pontos felülvizsgálatát és rendszeres ellenőrzés végett utólag az általam fölkért legfőbb hatóságokhoz minden évben múlhatatlanul fölterjesztendők. A számadások tüzetes átvizsgálásának költségeit alapjaim bőkezűleg viselik, e téren fukarkodásnak helye nem lehet.

Ha intentióim hasonló tiszta szándékkal és önzetlenséggel foganatosíttatnak, úgy lelkes örömmel, egyházam és városomért lángoló szeretettel és kötelességérzettel tett alapítványaim áldásos hatása habár késő időkben is, el nem maradhat. Ezen reményben, ezen erős hitben tettem le egyszerű polgár szerénységével vagyonom legjelentékenyebb részét egyházam és városom oltárára, azon szilárd meggyőződésben levén, hogy egyházam és városom jövő előhaladását és boldogulását az általam vázolt kereten belül saját kezükbe tettem le. Legyen az Isten áldása alapítványaimon, egyházközségünk és városunk önzetlen, bölcs vezetőin és a felügyelő hatóságokon!

Mely végrendeletemet oly célból, hogy őrizet végett egyik példány a bíróságnál, a másik pedig a kir. közjegyzőnél letétethessék, két egyenlő példányban kiállítván, s azokat figyelmesen átolvasván és átvizsgálván, akaratommal teljesen egyezőnek találtam, s az általam fölkért végrendeleti tanúk együttes és folytonos jelenlétében saját kezűleg aláírtam, s a végrendelet összefűzött ívei az én, és egyik végrendeleti tanú pecsétjével megpecsételtettek. Kecskeméten, ezernyolcszázkilencvenegyedik (1891.) évi november ötödik (5.) napján. Kalocsa Balázs m. k.

Nyilatkozat. Alulírottak, mint különösen fölkért végrendeleti tanúk bizonyítjuk, hogy az általunk személyesen ismert Kalocsa Balázs úr, birtokos, nagykőrösi lakos, a mi együttes és folytonos jelenlétünkben ezen, öt ív terjedelmű végrendeletet világosan, érthetőleg, közös anyanyelvünkön saját végakaratának, illetőleg végrendeletének nyilvánította, azt szintén együttes jelenlétünkben előttünk saját kezűleg írta alá, s az íveket átfűző zsinór az ő és egyik végrendeleti tanú (Baktay Albert) pecsétjével együttes jelenlétünkben pecsételtetett a végrendelethez. Kecskeméten, 1891. évi november 5. napján. Szabó Márton m. k., Baktay Albert m. k., Sándor István m. k., Nagy István m. k. (Két pecséttel a zsinór az okirathoz pecsételve). Ügyszám 809/1891. A föntebbi kész, írásbeli nyílt végrendelet az általam a mai napon 809. ügyszám alatt fölvett jegyzőkönyv alapján közjegyzői okirat minőségével ruháztatott föl. Kecskeméten, ezernyolcszázkilencvenegyedik (1891.) évi november ötödik (5.) napján. Dömötör Sándor m. k. kir. közjegyző (P. H.) 1386/p. 892. Jelen végrendelet a kecskeméti kir. törvényszéknek 1892. évi február hó 15-ik napján tartott polg. ülésében kihirdettetett. Gáll Ferenc m. k. elnök, Firtling Sándor m. k. t. jegyző (P. H.). Nyomatott Kecskeméten Tóth Lászlónál. 1892. A 10. oldalon fekete tintával, kézírással írt, bélyegzővel hitelesített, áthúzással érvénytelenített közjegyzői szöveg olvasható. A 11. oldalon az alábbi fekete tintával, kézírással, hitelesítés nélkül, az alábbi szöveg olvasható: „Jelen másolat az őrizetem alatt levő 50 xr(os) bélyeggel ellátott eredeti jegyzőkönyvvel, s ahhoz fűzött és pecsételt, öt ív terjedelmű bélyegtelen eredeti végrendelettel, melynek ívei szintén egymáshoz vannak fűzve, és két pecséttel összepecsételve, egyezőnek bizonyíttatik azzal, hogy ezen másolat 7. lapjának végitől 4-dik sorában: „ennél” olvasandó.”

Egykorú nyomtatvány, 11 oldalra terjedő, másolat. Magyar nyelvű. Felzeten: Piros és kék ceruzával: 1891/4. 1891-I-1. Mellékelve van hozzá a Dömötör Sándor kir. közjegyző Kecskeméten. Tekintetes Dr. Szilády Károly úrnak. 110/1936. A Kalocsa-féle végrendelet! H. Dr. Dömötör Sándor, részben nyomtatott, részben pedig tintával írt felzetű boríték is.

MNL BKML IV. 1609. t. Kecskemét Város Tanácsának iratai; Végrendeletek. 1891/4. 1891-I-1. 1871–1901. 8. d.

Irodalom