A FŐISPÁN BÚCSÚJA

1917 júliusában dr. Purgly Sándor Baja és Szabadka törvényhatósági joggal felruházott városok egyesített főispánja nyugdíjba vonult. A nemes Purgly családot 1821-ben Arad megyében jegyezték be, Jószáson és Jószáshelyen voltak birtokaik.[1] A család Bajorországból származott, a 18. század végén vándoroltak be Magyarországra, és költözködtek fokozatosan délkelet felé. Purgly János és György 1820-ban I. Ferenc királytól kapott nemesi címet és birtokokat a két említett községben. A nemesi adománylevelet 1821-ben hirdették ki Arad, Győr, Moson és Torontál vármegyékben, mivel ekkor itt éltek a Purgly leszármazottak. Innentől kezdve használhatták előnévként a jószási vagy jószáshelyi jelzőt.[2] A kisnemesi család jó családpolitikával és sikeres házasságokkal fokozatosan növelte birtokait és társadalmi befolyását. A családban mindenki tanult, a birtok örököse mezőgazdasági iskolákat végzett, hogy tudjon gazdálkodni, de a többi gyereket is taníttatták a szülők, így pénzügyi szakemberek, jogászok kerültek ki a családból. A Purglyk aktív közszereplést vállaltak, többen magas állami tisztségeket töltöttek be. A család legismertebb tagjai János ágáról kerültek ki. A férfiak közül dr. Purgly Emil 1932-ben rövid ideig földművelésügyi miniszter volt,[3] a hölgyek közül a kormányzónét, Horthy Miklósné született Purgly Magdolnát kell kiemelnünk.

Az 1917-ben leköszönő Purgly Sándor 1855. január 18-án született Kőkúton – Somogy megyei kisközség –, édesapja id. Purgly Sándor, édesanyja Békeffy Alojzia voltak. Alap és középfokú iskoláit Somogy vármegyében végezte, majd Budapesten közgazdasági egyetemre járt – doktorált is –, a századfordulóra elismert pénzügyi szakember lett. A politikai életbe korán bekapcsolódott, Somogy megyei országgyűlési képviselőként Tisza István legközelebbi, bizalmi köréhez tartozott. A 20. század elején költözött Szabadkára, miután elvette Mukics János egykori polgármester lányát, Leonát.[4] A szabadkai takarékpénztár igazgatójaként tevékeny részese volt a város életének. 1910 júniusában Bezerédi István szabadkai főispán halála után kérték fel a főispáni tisztségre, amit elvállalt.[5] Ezután politikai karrierje fokozatosan ívelt felfelé, egyre több tisztséget kapott Bács-Bodrog vármegyében. 1913. április 1-jén Baja város főispánja lett,[6] majd 1914. szeptember 29-től Bács-Bodrog vármegye és Zombor város főispáni teendőit is ideiglenesen ellátta.[7]

Baja város életében az 1913 áprilisa és 1917 júliusa közötti időszak a világtörténelmi események miatt mozgalmasnak mondható. A főispán működésének első harmada – 16 hónap – a „boldog békeidők” utolsó napjaira esett, utána az első világháború elhúzódása következtében a város erőforrásai folyamatosan fogytak, és fejlesztésekre alig maradt némi pénz. Purgly Sándor főispánságának bő 4 éve alatt a törvényhatóság területén elsősorban az egészségügy és az életminőség terén értek el komoly javulást. Megkezdte működését a bajai tüdőgondozó intézet, fejlesztették a bőr- és nemibeteg gondozót, szabályozták a közkutak használatát. A Balkán-háborúk miatt kialakult kolerajárványt sikerült a déli határainkon megállítani. Részletes tervek születtek a városi vízvezeték- és csatornahálózatról, amelynek a kiépítését is elkezdték. Látványosan fejlődött a város közlekedése. Folyamatosan építették a Baja–Bátaszék műutat, és elkezdődött a dunai műút – a két világháború között Horthy Miklós út, ma Bajcsy-Zsilinszky Endre út – kiépítése. Komolyan foglalkozott egy állandó városi színház létrehozásával, de ennek ekkor Baján már nem volt gazdasági létjogosultsága. Átadták a Baja–Bezdán–Zombor–Apatin–Szond helyi érdekeltségű vasútvonal Zombor–Szond közötti szakaszát – ezzel a vonal teljessé vált –, fejlesztették a Bátaszék–Szabadka elsőrangú vasúti szárnyvonalat. 1914-ben sikeresen védekeztek a dunai árvízzel szemben, ezzel párhuzamosan kezdődött el és a világháború végéig tartott a mátéházapusztai majorságok fejlesztése és egy új bérleti rendszer kidolgozása. Az országos eseményeken Purgly Sándor rendszeresen képviselte Baját, így Ferenc Ferdinánd, majd Ferenc József temetésén; és IV. Károly koronázásán is. A világháború alatt a fokozódó gazdasági nehézségek mellett is megtartotta a közigazgatás működőképességét, sőt az új kihívásokra sikeresen válaszolt. 1914 év végén megkezdték a városi szabályrendeletek kiigazítását a „modern” elvárásoknak megfelelően. A város közigazgatására legnagyobb hatással egy személyi változás volt, amelynek ő csak támogatója és később haszonélvezője lett. 1914 novemberében dr. Hegedüs Gyula polgármester megromlott egészségi állapotára és előrehaladott korára való tekintettel visszavonult, és a városi tanács hosszas huzavona után 1915 szeptemberében hívta meg a szabadkai főjegyzőt, dr. Vojnics Ferencet a polgármesteri székbe.[8] A szabadkai évekből meglévő szakmai és emberi kapcsolatuk előrelendítette közös munkájukat a hivatali életben is. 1917 júliusában, dr. Purgly Sándor főispán nyugdíjba vonulásakor dr. Vojnics Ferenc polgármester külön napirendi pontban búcsúztatta el, emlékezett meg tevékenységéről a városi közgyűlés előtt.[9]

„11721. szám. kig. [közigazgatási] 1917.

Jószási Dr. Purgly Sándor főispán abból az alkalomból, hogy Ő császári és apostoli királyi Felsége ezen állásából kiválóan buzgó és eredményes szolgálatainak újabb elismerése mellett legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott, a törvényhatósági bizottsághoz a következő búcsúlevelet intézte:

»Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

Ő császári és Apostoli királyi Felsége főispáni állásomtól legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott.

Amidőn a legfelsőbb elhatározás folyományaképp Baja thjf. [törvényhatósági joggal felruházott] város díszes főispáni székéből távozom, felújul lelkemben a becsületes munkában 4. évet meghaladó időn át együtt teljesített rám nézve valóban feledhetetlen idők kedves emléke, s így ennek hatása alatt néhány őszinte búcsúszót kívánok Baja város mélyen tisztelt közönségéhez intézni.

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

Amint tudni méltóztatik, a békés időkre eső alig tizenhat hónapi főispáni működésem után reánk zúdult a még mindig dúló világháború, megbénítva minden alkotást, fejlődést és haladást, s így nem rajtam múlott, hogy e szép és jó városnak haladását célzó, rég táplált közóhajai teljesedésbe nem mehettek.

Szent meggyőződésem azonban tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy a nehéz és súlyos viszonyok dacára sikerült elérnem azt, hogy egyek voltunk mindenkor, amikor a város javát szolgáltuk, s hogy egész főispáni működésem alatt Baja városában sem a széthúzás, sem a viszálykodás egy pillanatra sem verhetett gyökeret és így sikerült biztosítanom a közigazgatás zavartalan menetét, a felekezeti békének megóvását, de különösen azt, hogy a közigazgatás minden ágazatában, minden válogatás nélkül, mindenkivel szemben az igazság, elfogulatlanság és pártatlanság érvényesüljön.

Hazafias örömmel és készséggel ismerem el tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy e kétségtelen eredményeket annak a jóindulatú, lelkes és önzetlenül odaadó támogatásnak köszönhetem, melyet Baja város egész közönsége és nagyrabecsült tisztikara részéről minden körülmények között, mindenhol élvezni szerencsém volt.

Most pedig, amidőn a leghálásabb szívvel mondok mindezért őszinte köszönetet a tekintetes Törvényhatósági Bizottságnak, a mélyen tisztelt tisztikarnak, valamint a város minden egyes polgárának, a lelkes és hazafias együttműködés büszke tudatával vonulok vissza a magánéletbe, hogy ott is mindenkor igaz szeretettel, meleg rokonérzéssel gondoljak vissza Baja város általam valóban nagyrabecsült közönségére.

Amikor végezetül arra kérem Önöket, hogy tartsanak meg azután is engem, mint egyszerű polgárembert abban a jóindulatban és szeretetben, melyet szerény személyem iránt eddig is tanusítani méltóztattak, a Mindenható Isten áldását kérem édes magyar hazánkra, Baja városára, s a város minden egyes polgárára.«

Határozat.

A törvényhatósági bizottság az ismételt tetszésnyilvánítások között fölolvasott búcsúlevelet, mint a főispán úrnak ezen város és minden polgára iránt mindenkor tanusított megkülönböztetett figyelmének és nagyrabecsült rokonszenvének bizonyságát a városi levéltárban megőrizni, s a jegyzőkönyvébe szószerinti szövegében felvenni rendeli.

A törvényhatósági bizottság felette nagyra értékeli a főispán úrnak azon eredményes munkásságát, amely a pártközi békének és a polgárok közötti régi jóviszonynak visszaállítása révén a törvényhatósági életben egységes, s a pártszempontokon felülemelkedő pusztán városérdeket tekintő munkálkodásához vezetett. Fel is használja az alkalmat annak kijelentésére, hogy ezt az értékes eredményt: a pártközi békét, a polgárok közötti jóviszonyt a város javára és boldogulása érdekében a övőre is fenntartani, sőt tovább építeni kívánja, s az erre való közreműködést minden oldalról bizalommal várja.

Nem mulasztja el a törvényhatósági bizottság, hogy ne fejezze ki egyúttal őszinte elismerését és köszönetét a főispán úr azon fáradozásával szemben is, amellyel a közigazgatás színvonalát tőle telhetőleg emelni törekedett, s azért a hathatós támogatásért, amellyel a törvényhatósági bizottság és a városi tisztikar munkásságát a rendkívüli viszonyok között is eredményessé tenni segédkezett.

Ezen őszinte és osztatlan érzéseinek kifejezést adva, kéri Őméltóságát, hogy ezen várost, s az irányában mindig nagyrabecsüléssel viseltetett polgárságát jóemlékezetében megtartani kegyeskedjék.

Baja város törvényhatósági bizottságának 1917. július hó 16. napján tartott közgyűléséből.

Polgármester.”[10]

A búcsúüzenetben említett nyugdíjkor elérése, és az eddigi érdemek uralkodói elismerése ellenére kérdéses, hogy dr. Purgly Sándornak pontosan miért kellett visszavonulnia az aktív közélettől. A 62 éves pénzügyi szakember, főispán aktívan dolgozott, egészségügyi problémáiról nem tudtak a munkatársai, és a világháború okozta gazdasági nehézségek ellenére megőrizte a vármegyei közigazgatás működőképességét, pénzügyi likviditását. Az elért eredmények fényében a nyugdíjkorhatár elérése nem feltétlen jelentette volna az azonnali távozást, de az országos politikai irányvonal 1917 első felében jelentősen megváltozott. Az I. Ferenc József halála után trónra lépő IV. Károly szakított az országot a háború céljainak alárendelő politikával, és fokozatosan kiszorította a hatalomból gróf Tisza István miniszterelnököt. Tiszát június 15-én menesztették kormányfői pozíciójából, és a központi vezetésben a háború befejezését támogató politikusok kerültek előtérbe. E szemléletváltás futott végig a közigazgatáson is, így a korábban Tisza István közvetlen politikai köréhez tartozó Purgly Sándornak is mennie kellett, érdemeinek elismerése melletti nyugdíjazása könnyen lehet, hogy csak egy jó ürügy volt.

Visszavonulása után Purgly Sándor nem szakított azonnal a közigazgatással, bár már aktív szerepet sem vállalt. Visszavonultan élt Szabadkán, Lepsényben és Budapesten, ahol vásárolt egy lakást maguknak. 1925. március 27-én hunyt el Budapesten, Lepsényben temették el.

Jegyzetek