Múltbanéző 10. (2)

100 ÉVE HALT MEG AZ „UZSOKI HŐS”

A bajai városvezetés és a sajtó Csermák Mihály haláláról

(Forrásközlés)

Az első világháborúban kötelességüket teljesítő tisztek és közkatonák hősies viselkedéséről, kiemelkedő harctéri tetteikről, esetlegesen halálukról a sajtó folyamatosan tudósított. Baja város legismertebb háborús hőse Csermák Mihály honvéd ezredes, aki 1915. január 1-én az Uzsoki-hágó védelmének irányítása közben halt hősi halált. A terjedelmi korlátok ellenére a Bajai Közlöny és a Bajai Független Újság 1915-ben több cikket is szentelt a bajai származású Csermák Mihály honvéd ezredes halálának, majd újratemetésének.

Csermák Mihály 1863. június 11-én született Baján. Édesapja Bajára betelepült sertéskereskedő volt, de itt már csak különböző hizlaldákban dolgozott intézőként, így csak szerény megélhetést tudott biztosítani családjának. Hat fiúgyermeke született, a harmadik volt Mihály, aki az alap- és középfokú iskoláit Baján végezte el, majd a szegényebb sorsú gyerekek egyik lehetséges továbbtanulási útját követve a pozsonyi hadapród iskolába került. 1882-ben kitűnő minősítéssel fejezte be tanulmányait, a 62. császári és királyi gyalogezrednél kezdte meg szolgálatát Pécsen, ahol fokozatosan haladt előre a katonai ranglétrán. 1899-ben lépett át a magyar honvédség kötelékébe századosi rangban. Folyamatosan tanult – törzstiszti vizsga, hivatalos külföldi tanulmányút, hazai tanulmányutak és felmérések –, valamint a hadapródiskolákban tanított. 1911-ben a pécsi hadapródiskola vezetője lett, ekkor kapta meg az alezredesi rangot. 1914 nyarán a mozgósításkor az akkor már 51 éves Csermák kérte, hogy a harctérre induló csapatoknál kapjon parancsnoki beosztást. A mozgósításkor a honvédség tisztjei választhattak, hogy megmaradnak a régi pozíciójukban, vagy csatlakoznak a közös hadsereg harcoló csapataihoz, ahol természetesen a rangjuknak megfelelő parancsnoki beosztást kapták. Az esetek nagy többségében az érintettek a harctéri szolgálatot választották, így tett Csermák is, aki a világháború kitörésekor Pécsről az orosz hadszíntérre vonult. Galíciában harcolt, először a marosvásárhelyi 22. székely gyalogezred, majd a kolozsvári 75. gyalogezred parancsnoka volt. Egységével 28 csatában aktívan részt vett a galíciai harcokban. Galícia elvesztése után a megmaradt csapatokat pihenőre küldték, ezért 1914 novemberében 2 hét betegszabadságot kapott, amit nagyrészt Baján töltött el, majd visszautazott az arcvonalba. 1914 november végén és decemberében az Uzsoki-szoros védelmét vezette a többszörös orosz túlerővel szemben.[1]

Az itthon készült egyik utolsó fénykép Csermák Mihályról.[2]

1914 vége, 1915 eleje Ausztria–Magyarország számára katonai szempontból nagyon kritikus időszak volt. Szerbiából kiszorították a Monarchia csapatait, a keleti hadszíntéren az oroszok a katonai erejük jelentős részét délre, a Kárpátok előterében összpontosították, így az osztrák–magyar csapatok fokozatosan hátráltak Galíciában. A k. u. k. hadsereg az oroszokkal szemben a háború kitörésekor támadást kezdeményezett, amely katasztrofális vereséggel végződött. Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök hibás felderítés adatok alapján indított támadást a felkészült és túlerőben lévő oroszokkal szemben. Az eleve logisztikai problémákkal küzdő hadserege nem bírta el a túlerő okozta nyomást, így 1914. szeptember 11-én szinte a teljes Galícia feladására kényszerült, csak Przemyśl erődjében maradt számottevő osztrák-magyar haderő. A legújabb katonai elvárásoknak megfelelően kiépített erőd jelentette a térségben a hadsereg védelmi vonalának a gerincét, könnyen megzavarhatta a közelben húzódó orosz utánpótlási vonalakat, és fedezhette a szétzilált k. u. k. hadsereg visszavonulását. Az erődöt először szeptember 17-én menetből támadták meg az oroszok, ezt még sikerült visszaverni, de a november 2-án indított általános támadás következtében az erőd elesett. Ezután az orosz hadsereg a mai ukrán területeken elérte a Kárpátok vonalát, magyar területre lépett, és megkezdhette az észak-keleti hágók ostromát, hogy azokon átjutva elérje a felvidéki vasútvonalakat, az Alföldet és a Tiszát.[3] Az egyik ilyen stratégiailag fontos pont a 889 méter magasan fekvő Uzsoki-szoros volt az itt húzódó Ungvár[4]–Lemberg[5] vasútvonal miatt. Ung vármegye és Ungvár védelmét jelentette az Uzsoki-hágó megtartása.

Az orosz előrenyomulással szemben a központi hatalmak számára a keleti hadszíntéren két komoly katonai előnyökkel járó hadműveleti lehetőség/terület mutatkozott 1914 végén. Az egyik a korábban elveszített Galícia visszafoglalása, ez lett volna az Osztrák–Magyar Monarchia érdeke, a másik Szilézia elfoglalása, amely a német vezérkar célpontja volt. A két nagyhatalom katonai együttműködéséből következett, hogy segítették egymás hadműveleteit, valamint a német dominanciából az, hogy a sziléziai támadás elsőbbséget élvezett. E hadművelet érdekében a Monarchia hadvezetése fokozatosan kivonta a Kárpátok vonalán védekező, mobilizálható csapatait, hogy azokat a sziléziai harctérre irányítsa át. Ennek megfelelően december elején Uzsoknál már csak 5 gyalogzászlóalj, 3 üteg és 1 huszárszázad állomásozott.[6] A többszörös orosz túlerő ellenére Csermák Mihály vezetésével a védők decemberben 10 rohamot vertek vissza, ekkor nevezték el parancsnokukat az „uzsoki hős”-nek. Csermák katonái körében is hatalmas tiszteletet vívott ki magának, „Miska bácsi”-nak hívták. Az 1915. január 1-én indított orosz támadás során a csapatait az arcvonalban irányító Csermákot halálos lövés érte. Holttestét a visszavonuló katonái hevenyészve temették el Ligetesen, ezt a sírt később az oroszok megtalálták, és Maximov ezredes – a szorost elfoglaló orosz csapatok parancsnoka – teljes katonai tiszteletadás mellett Hajasdon temettette el.

A hajasdi fakereszt[7]

Csermák Mihály haláláról a városvezetés hivatalos álláspontját megjelentető Bajai Közlöny 1915. január 8-án megjelent számában emlékezett meg közvetlenül a központi háborús jelentések után a 2. oldalon.

„Csermák

ezredes, városunk szülötte, a hős magyar katona hazánk határainak védelmében, csapata élén hősi halált halt. Úgy élt, mint egy hazáját rajongásig szerető igazi hős és úgy halt meg, mint egy győzedelmes harcok dicskoszorúzta vezére.

A Kárpátok, hazánk végvárát védelmezte heteken, hónapokon át és az ő lelkes hazaszeretetén, az ő haláltmegvető hősi ellenállásán megtört az orosz hordák minden igyekvése. Ott állott őrt a haza határán városunk kiváló fia és kitartó küzdelemben visszavert minden muszka támadást. Hiába volt a muszka túlereje, hiába való volt az orosz erőlködés, Csermák ezredes rohamra vitte derék magyar katonáit. És a katonák, akik rajongó szeretettel csüngtek szeretett, rettenthetetlen parancsnokukon, a pokol kapuit is bedöntötték, ha ott látták élükön Csermák ezredest.

A minap még itthon járt, hogy meglátogassa szüleit, testvéreit és akkor áradozva beszélt katonáinak hősiességéről. Magáról sohasem beszélt, csak katonáiról, akiket szeretett, akikkel egybeforrt, akiket becsült. Bizakodva beszélt a mi szent ügyünkről, a háborúról, amely föltétlen győzelemmel fog végződni.

Igaz, a győzelemnek nem lehet, nem szabad elmaradni. És ha a hadseregben sok Csermák ezredes van, akkor annak a győzelemnek olyan fényesnek, olyan nagynak és dicsőségesnek kell lennie, amilyen a világtörténelemben alig-alig volt még.

És mi bízunk rendületlen, hogy abban a honvédségben, amely tisztjeinek egy nagy részét a hős Csermák Mihály ezredes nevelte, mesterségének hűséges tanítványai a kitartó hősi harcban és a lángoló hazaszeretetben.

Csermák ezredes hősi halálának híre az egész országban mély részvétet keltett, de különösen mély és igaz részvétet váltott ki Baján, a Kárpátok hősi védőjének szülővárosában.

A gyászba borult család a következő gyászjelentést adta ki:

Alulírottak úgy maguk, mint az összes rokonság nevében, a legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel tudatják, a felejthetetlen emlékű legjobb fiú, illetve fivér, sógor és rokonnak

Méltóságos

CSERMÁK MIHÁLY

Ezredes úrnak,

a m. [magyar] kir. [királyi] 22. számú marosvásárhelyi 
honvédgyalogezred parancsnokának, a Ferenc József rend 
lovagkeresztesének a katonai érdemkereszt stb. stb. tulajdonosának 
elhunytát, az uzsoki szorosban történt harcok alkalmával 
folyó évi január hó 1-én ellenséges golyótól szíven találva 
életének 52. évében hősi halált halt.

Forrón szeretett drága halottunk hűlt tetemét ezredének vitéz katonái 
Ligetesen ideiglenesen temették el.

Az engesztelő szent miseáldozat f. [folyó] hó 8-án reggel 9 órakor fog 
a plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni.

Baja, 1915. január hó 5-én.

Áldás és béke legyen drága porai felett!”[8]

A hetente egyszer, általában pénteken megjelenő újság egy hosszabb cikkben emlékezett meg a város hősi halottjáról és a megjelenés napján érte tartott gyászistentiszteletről. A cikk első részében méltatja az elhunytat, majd leírja a család hivatalos közleményét, de a városvezetés álláspontjáról semmiféle információt nem kapunk. A január 1-én történt haláleset hírének Bajára érkezéséről nincsenek pontos információink, de figyelembe véve a korabeli hírközlés sebességét feltételezhető, hogy a gyászistentisztelet előtt kb. 48 órával érkezhetett meg a városba. Ilyen rövid idő alatt a város vezetése hivatalosan nem reagált a történtekre.

A Bajai Független Újság a Bajai Közlönytől eltérően nem a cikkek között, hanem a hírek rovatban szentelt kisebb helyet Csermák Mihálynak. Itt, mint a város élete szempontjából fontos eseményről beszélnek a gyászistentiszteletről a január 9-ei számban.

„– Rekviem Csermák Mihály ezredesért. Fekete gyászlobogó hirdeti a városi székház ormáról, hogy gyásza van a városnak. Egy hazáját védő, s hazájáért meghalt hőst gyászolnak Baján. Csermák Mihály ezredes nemcsak a családjának, hanem a szülővárosának is megsiratott és meggyászolt hősi halottja. Csermák ezredes lelki üdvéért tegnap, pénteken délelőtt volt gyászistentisztelet, amelyen a családon és a nagyszámú résztvevő közönségen kívül testületileg jelent meg a város tanácsa, amelyet Erdélyi Gyula h. [helyettes] polgármester vezetett.”[9]

E rövid hír igazából a város és a városvezetés „álláspontját” közölve kiegészíti a Bajai Közlönyben megjelent hosszabb cikket. A Bajai Független Újság 1-3 naponta jelent meg, így logikusan elvárható lett volna egy hosszabb beszámoló az eseményről, esetleg egy Csermákot méltató cikk, de erre nem került sor, viszont január 12-én a 6. számban az újság ismét visszatért a témához. Az újságnak volt egy speciális rovata a „Nyílt-tér”, amelyben fizetett közleményeket és hirdetéseket jelentettek meg.[10] Itt gyászkeretben hozták a gyászoló édesanya és a család köszönetnyilvánítását a gyászistentiszteleten való részvételért.

A Csermák család köszönetnyilvánítása.[11]

A január 8-án tartott gyászmisével azonban Csermák Mihály története és hamvainak útja nem ért véget. Január 17-én egy magyar ellentámadás visszafoglalta az Uzsoki-hágót, ezután lehetővé vált Csermák Mihály holttestének exhumálása és hazaszállítása. A Monarchia hadseregében a harctéren elesett hősi halottak exhumálásáról és hazaszállításáról külön szabályzat gondoskodott, amely egy nagyon bonyolult és hosszadalmas, közel 6 hónapig tartó eljárást eredményezett. Csermák Mihály ezredes holttestét csak 1915 augusztusában sikerült elhozni Bajára, hogy augusztus 7-én a Rókus temetőben végső nyugalomra helyezzék. A temetési szertartást a család intézte, de a több rangos elismerést kapott, és országosan ismert hőst a város vezetése is elkísérte utolsó útjára.

„THJF. [Törvényhatósági Joggal Felruházott] Baja Város Tanácsa

Érkezett: 1915. aug. 2.

18.064. szám

Elnöklő helyettes polgármester bejelenti a városi Tanácsnak, hogy városunk nagynevű fiának a vitéz Csermák Mihály ezredesnek az uzsoki hősnek holttestét a családja hazaszállíttatja Bajára és itt fogja a családi sírboltban eltemettetni. Indítványozza, hogy a városi törvényhatóság a haza hős védőjének végtisztességén oly impozáns számban vegyen részt, mint ahogy azt a Királyért és Hazájáért hősi halált halt vitéz katona, szülővárosunk büszkesége megérdemli.

Határozat.

A városi tanács az előterjesztéshez egyértelműleg hozzájárulván elhatározza, hogy

a) a hős Csermák Mihály ezredes végtisztességén a tisztviselői karral együtt testületileg részt vesz és a törvényhatósági bizottság tagjait felkéri, hogy a temetésen szintén testületileg részt venni szíveskedjenek;

b) a holttest megérkezésekor és a temetési szertartás alatt a városi székház ormára kitűzeti a gyászlobogót;

c) a hősnek ravatalára koszorút helyez;

d) a légszeszlámpákat azon az úton, amely a temetési menet halad felgyújtatja és gyászfátyollal beboríttatja.

A városi tanács ezen határozat végrehajtásával a h. polgármestert megbízza.

Baja város Tanácsának 1915. évi augusztus hó 2-án tartott üléséből.”[12]

Hasonló előkészületeket Baja 1914. július 4-én tett, mikor Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége lelki üdvéért mondtak gyászistentiszteletet. Viszont Csermák Mihály temetésével kapcsolatban a számításba kisebb hiba csúszott, amelyről a Bajai Független Újság adott hírt az augusztus 7-én megjelent számában. „– Csermák Mihály ezredes temetésének tegnap kellett volna végbemennie. Minthogy azonban a hullaszállító kocsi nem érkezett meg, a temetést mára kellett halasztani.”[13]

A temetést augusztus 7-én megtartották, a Rókus temetőben helyezték örök nyugalomra az „uzsoki hőst”. Síremlék állításáról később kívánt gondoskodni családja, ezért ideiglenesen a hajasdi fakeresztet állították fel, amelyre tévedésből a Mihály helyett édesapja nevét a Jánost írták.

A hajasdi fakereszt a téves névtáblával. A János névből csak az első három betű látszik.[14]

Az eseményről a Bajai Független Újság hosszabb cikkben tudósított a következő, augusztus 9-én megjelent számában.

„Az uzsoki hős temetése.

Az uzsoki hősnek, vitéz Csermák Mihály magyar honvéd ezredesnek holttetemére immár itthoni hant borul. Csermák Mihály ezredes, aki halálfélelmet soha sem ismert, aki hazájának megszentelt határait szinte páratlan vitézséggel és energiával védte, immár nem lelekesíti az őt rajongásig szerető magyar honvédeit. Néma ajakkal, halálra váltan pihen szülőföldjének ölében.

Csermák Mihály ezredes holttestét édesanyja és testvérei kiemeltették a Hajasd községben volt ideiglenes nyugovó helyéről és elszállítatták szülővárosába, Bajára, ahol szombaton délután óriási arányban megnyilvánult részvét mellett helyezték a Rókus temetőben levő végleges, öröknyugvó helyére.

A temetési menet a vasúti állomásról indult ki. Városunk kiváló szülöttének végtisztességére a polgárság nagy számban zarándokolt el, hogy lerója háláját és kegyeletét azon férfiú iránt, aki utolsó leheletéig védelmezte a hazai rögöt, az ország határát a betöri készülő vad ellenséggel szemben.

Csermák Mihály hős ezredes iránti kegyeletének impozáns módon adott kifejezést a város népe, valamint Baja város törvényhatósági bizottsága és a város tanácsa is, amelyeket Erdélyi Gyula h. polgármester vezetett. De ott voltak az összes helyben állomásozó katonatisztek, valamint képviselték magukat a temetésen az összes bajai hatóságok, egyesületek és testületek is.

A ravatalnál négy díszbe öltözött katona teljesített díszőrségi szolgálatot és egy szakasz katona sorfalat képezett. A halottas kocsi előtt egy díszbe öltözött katona vitte a hősi halált halt ezredes érdemjeleit.

A temetőben a nyitott sírnál a város közössége nevében Weisz Nándor tanácsnok magas szárnyalású beszédben búcsúztatta Csermák ezredest.

A temetés alkalmából a család gyászjelentést adott ki, a tanács pedig a következő meghívót bocsátotta ki:

Csermák Mihály ezredesnek, az uzsoki hősnek Hajasd községből hazaszállított holttestét családja f. hó 7-én d. u. 5 órakor fogja a Rókus temetőben levő családi sírboltban eltemettetni.

Illő, hogy a törvényhatóság a Haza hős védőjének végtisztességén oly impozáns módon vegyen részt, amint azt a Királyért és Hazájáért hősi halált halt vitéz katona, szülővárosának büszkesége, megérdemli.

Felkérem ezért, hogy a város hős szülöttét utolsó útjára elkísérő menetben a Törvényhatóság képviseletében részt venni s e célból a városháza közgyűlési termében holnap, szombaton délután fél 5 órakor megjelenni méltóztassék.

Hazafias tisztelettel

Helyettes polgármester”[15]

A Bajai Független Újság minden részletre kiterjedő beszámolójával ellentétben a Bajai Közlöny Csermák Mihály temetéséről augusztus 13-ai számában jelentetett meg egy rövid családi közleményt a fizetett hirdetések között.

„Köszönetnyilvánítás

Az uzsoki csatában hősi halált halt Istenben megboldogult fiamnak, Csermák Mihály honv. ezredesnek, Baján végbement végtisztessége alkalmával a nagyközönség, a tisztikar, a hatóságok és testületek részéről oly nagy arányban nyilvánult meg a veszteség felett érzett végtelen fájdalmunkat enyhíteni akaró, nekünk jóleső részvét, hogy azt személyesen mindenkinek külön-külön megköszönni képtelenek vagyunk.

Ezért ezúton mondunk a bennünket vigasztalni törekvő jóleső részvétért hálás köszönetet.

Baja, 1915. aug. hó 11.

özv. Csermák Jánosné és fiai.”[16]

A Bajai Közlöny e szűkszavú híradása az augusztus 13-ai és a környező lapszámok tartalma alapján érthető, ugyanis Baján és környékén ebben az időszakban több koleragyanús esetet is találtak, ezekről számol be az újság. Háborús időben a kolera fokozott veszélyt jelentett és az első világháború alatt a gyógyítására még nem volt egyértelmű eljárás, ezért a védekezés ellene a gyanús esetek kiszűrését és a megelőzést jelentette. A Bajai Közlöny július végi és augusztus eleji számaiban erre hívta fel a figyelmet.

Az „uzsoki hős” emlékezete az első világháborús vereség után is élénken élt a bajaiak emlékezetében. Halála után 10 évvel, 1925-ben teret neveztek el róla a tanítóképző főiskolával szemben a vármegyeháza mellett.

A Marx Károly (előtte Csermák Mihály) tér 1953-ban[17]

Az 1930-as években szobrot is akartak állítani tiszteletére, valamint szülőházát emléktáblával megjelölni, de erre már nem került sor. 1945 után az új politikai rendszer átnevezte a bajai közterületeket is, így a Csermák Mihály térből Marx Károly tér lett, majd a Kádár korszakban ide telepítették a távolsági buszpályaudvart. A rendszerváltás után a tér visszakapta eredeti nevét, ma ismét Csermák tér, de a buszállomás itt maradt.

Jegyzetek