Múltbanéző 10. (1)

BAJA VÁROS UTCÁINAK

„ÉJJELI KIVILÁGÍTÁSÁRA NÉZVE ÁRLEJTÉST TARTVÁN”...

Baja közvilágítása az 1850-es években

Magyarországon a közvilágítás, vagyis az utcák rendszeres éjszakai kivilágítása a 18. század közepén kezdődött. Az első még szurokkockával világított városok voltak Pozsony és Temesvár, majd növényi olajjal világítottak például Budán 1777-től, Pesten 1790-től, faggyúgyertyákkal Marosvásárhelyen és Sopronban.[1] Kolozsvárott már 1808-ban kezdeményezték a közvilágítás bevezetését, de csak 1827-ben sikerült megvalósítani. Az első években a város maga kezelte ezeket a lámpákat, először 1834-ben próbálták árlejtés útján vállalkozónak kiadni, de ekkor nem akadt jelentkező. 1839-ben kötöttek először szerződést, mely 5 évre szólt.[2]

Baja város közvilágítása még a reformkorban kezdődött. Az első kísérlet emlékét a bajai ferencesek háztörténete őrizte meg. Az 1833 júniusi bejegyzés szerint: „A nagyobb városok példájára már az előző hónapban néhány utcában közlámpákat helyeztek el, hogy holdvilág nélküli estéken ezeket az utcákat megvilágítsák. Számuk ebben a hónapban már 80 fölé emelkedett.”[3] Már korábban volt közvilágításra szolgáló lámpa a városban, hiszen az egyik utcáját „Lámpa” (ma: Telcs Ede) utcának nevezték. Az első kísérlet csak egy évig tartott, mert elfogyott az olajra szánt pénz. A 80 lámpából ekkoriban csak 6-ot tartott fenn a város a többinek a költségeit a polgárok fedezték. 1836 májusától már a város költségén újból elkezdték az utcákat világítani. Ez az 1840. május 1-ei nagy tűzvészig tartott. Csak 6 évvel később volt ismét pénze Bajának ilyen luxus kiadásra. Az 1848–49-es szabadságharc bukása az utcák éjjeli kivilágításának végét is jelentette.

A bajai utcák rendszeres közvilágításának kezdetét, ezért 1853-tól számolhatjuk. Ebben az évben jegyezték fel a városi jegyzőkönyvbe, hogy a június 6-ai tanácsülés 492. számon tárgyalta azt a javaslatot, hogy „nem csak a város dísze emelésére, hanem különösen köz bátorsági politialis tekintetből a már néhány vek óta gyakorlatból kimaradott éjjeli lámpa kivilágítást újabban behozni kellene.” Ekkor hozták azt a határozatot: „Tagadhatatlan igaz lévén miképpen az éjszakai kivilágítás nem csak a városnak egyik fő dísze, hanem tekintve hasznossági oldalát politialis közbátorsági tekintetből egyik a legczélszerőbb mód, a rend, és közbiztosság bátorságosítására minél fogva a bekövetkezendő őszi időtől kezdve, a város azon részében hol már eddig is uczai lámpák léteztek, sőt most is léteznek a netalántáni szükséges változási módosítások, s lámpák szaporításával újabban éjjeli világítás intéztetni rendeltetvén, nehogy azonban az ebbőli teher egyenesen a közpénztárra nehezedjék valamint a lámpák, úgy a világításhoz szükséges olaj előállítására magány adakozások lesznek gyűjtendők ...”[4] a város azon részében, ahol lesz közvilágítás.

Az ügy a továbbiakban is érdekelte a város vezetőségét, hiszen szeptember 2-án egy póthatározatot is hoztak, mely szerint a közvilágítást azon utcákban fogják bevezetni, ahol a 19. század első felében is már volt éjjeli „kivilágítás” és a lámpák száma is annyi lesz, amennyi már régebben is volt.[5] A polgárok is szerették volna, ha az éjjel megvilágítandó terület növekszik, hiszen a decemberi ülésen a polgármester terjesztette elő a lakosság kérését: „némely lakosok a lámpának saját erszényökbőli előállítások terhével is könyörögnek a világítást killyebb terjeszteni.” A községülés ezt jóvá is hagyta, ha a lakosok nemcsak a lámpákat ajánlják a városnak fel, hanem a világításhoz szükséges olaj beszerzéséhez is hozzájárulnak.[6] A nyáron közzétett aláírás gyűjtési íven is két rovat volt, mert külön gyűjtötték a lámpák, s külön az olaj beszerzésére a felajánlásokat.

Ebből az időszakból az első közvilágítási szerződés 1854-ből maradt fenn, de az árlejtési jegyzőkönyvből megtudható, hogy az előző szerződés volt az árlejtés feltétele.

„Szerződés[7]

Mely egy részről Baja városa, más részről Scherk István között a város utzáinak kivilágítása iránt mai alul írt napon megtartott nyilvános árlejtés útján következőkép köttetett:

1ör Magára vállalja Scherk István Baja városának utzáit melyek lámpákal ellátva vagynak vagy ezentúl ellátatni fognak kezdvén 1854i. évi Decem[ber] hónap 13ik napján egész 1855ik évi martz[ius] honap 17ig bézárólag, azokon a napokon melyek e szerződés szerént arra kitűzve lesznek saját olajával kivilágosítani fogja, köteles a vállalkozó nem csak az ide megkívántató olajt kiszolgálni, hanem valamint a gyújtáshoz és a válalat tökéletes sikeresítéséhez eszközöket megszerezni, úgy minden az ide megkívántató szolgálatot, saját emberei által meg tenni, és megtetetni.

2or A gyújtásra átallansságban megszabatott határidő Decem[ber] 13tol Marz[ius] 17ig bezárólag lévén meg szabva, itt kivétel alá esik hold tőlte elék öt, hold tölte estvéje egy hold tölte után hétéj, melyeken a lámpák meggyújtatni nem fognak, egyébberánt December hóra 16. Január hóban 22, Február 21, és martz[ius] 12 éj lévén tűzetesen a kivilágításra megszabva, öszvesen 71. éjszakán keresztül mindenesetre, ezeken kívül pedig ha időközt kellene szinte köteles a vállalkozó a kivilágítást rendesen eszközölni.

3. A lámpák száma nem lévén tellyesen meghatározva, a tavali számon 80tol 85ig de ha a városnak úgy tetszeni fog felül is határozatlanul köteleztetik a kiállítandó lámpákat gyújtani.

4. Köteles egyúttal a vállalkozó – a lámpásokat minden kor tisztán, s olly állapotban tartani, hogy a világításnak legkisebb akadályára ne szolgáljon oda jó- s elegendő mennyiségű olajt adni, s azokat bélelis ellátni.

5. Tartozik a lámpásokat minden estve a kikötött napokon kívül mihelyt besetétedik az az 5- és 6. órák közt múlhatatlanul meggyújtani, s hogy e kötelességének pontosan megfelelhessen legalább 3 embert tartani, kik három részről működvén, úgy hogy az egész város egy időben kivilágítva lenni szemléltessék a lámpásokba pedig annyi olajt adni, hogy a besetétedés órájától – világos hajnalig égjenek.

6. Ha valamelly lámpás történetből más által eltöretnék, és a vállalkozó azt képes kimutatni akkoron nem felelős, ha pedig saját maga, vagy emberei által bár milly módon töretnék el – helyre állítani köteles, köteles pedig az egész vállalkozási ideje alatt az úgy nevezett czilinder [ala]kú üvegecskékel is ellátni, – és az ideje eltelte után ismét a szerint hagyni, ha azonban pajkoság, vagy más tudva nem lévő ok miatt történné e kár, ezt azonnal a világosításra ügyelő kapitány úrnak feljelenteni, és ennek intézkedését elvárni köteles a vállalkozó.

7er Köteles a vállalkozó kötelességében pontosan eljárulni, eleget tenni, s ha pedig eleget nem tenne, vagy nem tehetne azon esetre fenntartja magának Baja városa, hogy saját hatalmával az uczák kivilágítását a bérbe vevő vállalkozó kárára újra árlejtésen kiadni, és ezen szerződésben meghatározott bérnek pótlását a vállalkozón megveheti.

8er Ha valamely lámpást meg nem gyújtaná azon a napon, melyben égnie kelletik, a vagy a mécs kevés – s rossz olaj vagy bél miatt időnek előtte kialudnék, minden ilyen lámpástul egy pengő ft a város pénztárába büntetésül fizetni tartozand, és a büntetési díj illető haszonbéri fizetésébül azonnal lerovandó lészen, – a világítás rendes volta tekintetéből kötelességében fog állani a vállalkozónak, hogy a lámpákat gyakran megvizsgálja, és megvizsgáltássa jól égnek e? és ha valamelyiket rosszul égni, vagy kialudni tapasztalná azt őn költségén meg igazíttatni, olajjal ellátni és azonnal meggyújtatni.

9. Mind ezen elöbbeni pontokban megszabott terhek, és kötelességek jelesen bármily idomú lámpának kivilágításáért és gyújtásáért, egy szóval olaj bél, szükséges szolgálatért fizetni fog Baja városa honi pénztárából az 1854 évi December hónap 5 napján tartott nyilvános árlejtés eredményezte legkevesebb sommát t. i.[8] minden lámpától minden éjjelre a megelőzött kikötések szoros tellyesitése után pengő tizenegy háromnegyed xrárt[9], számszerént 11 ¾ xr, és így kiszámítva a lámpák számához, és a világított éjjelek mennyiségéhez képpess havonként és pediglen a hónap végével az egész megérdemlet mennyiséget.

10. A vállalkozó haszonbérből eredhető kár pótolás, reá fizetés, vagy bár mi czím alatt támasztható kedvezményi követelésről egyszerűen lemond.

E szerződés a felek bátorságára szokott módon alá írva kiadatott.

Baja 1854. évi December hó 5en tartott árlejtés j. könyve alapján 1855 január 16n tartott tanács községülésből.”

Az árlejtési jegyzőkönyv:

„Községi Jegyzőkönyv 800. sz. Folyamán

Licitotianalis Protocollum

A város által 1854. December hónap 13. napjától egész 1855. Márz[ius] 17ik napjáig, – bezárólag tellyesítendő uczai világítás haszonbérbeadása felett tartott árlejtés iránt s-oly megjegyzések – hogy a kivételes nap[o]k levonásával – 71. napig tartand a gyújtás:

Ezt az árlejtést az a Scherk István bádogos nyerte, aki már 1846-ban a bajai közvilágítás „haszonbérlője” volt. Ő készítette a harang alakú lámpákat akkor. A város számára előnyös volt, ha egy bádogos volt az utcák éjjeli világításának bérlője, mert a lámpák javítását is a vállalkozóra bízhatták. Az 1860-as árlejtésnek ez a pont már feltétele volt: „Tartozik a vállalkozó a lámpa mécseket és béltartóikat amennyiben kiigazíthatók kijavítani és amennyiben egészlen haszonvehetlen lenne ujjat csináltatni, a mécseket egy forma öböl nagyságra alakítani, és a mécs csővét diametriális – újnyi szélességre idomítani, hogy imigyen elég világosságot adjon, és köteles a vállalkozó a lámpásokat mindenkor tisztán és oly állapotban tartani, hogy a világításnak legkisebb akadálya ne szolgáljon.”[10]

A közvilágítás 1853-as indulásakor Leopold József, bádogos mester nyert. Scherk István 3 évi vállalkozása után az 1857/58. évi árlejtést ismét Leopold József nyerte. A szerződés mellett fennmaradt az első lámpajegyzék is, vagyis, hogy hol álltak azok a lámpák, melyeket Scherk István meggyújtott éjszakánként. Ezekben az években a városnak 2800 forintjába került a közvilágítás.

„Jegyzéke

Azon lámpáknak melyeket Scherk István Úr éjjelenként gyújtat – nevezetesen:[11]

Az eredeti táblázatot a nevek sorrendjében rendeztem, ahol nem található folyószám, azok egy külön felsorolásban voltak, mint használhatatlanná vált lámpák. A 87 lámpa mellett 7 a sorszámnélküli, tehát összesen legalább 94 lámpája volt ekkoriban a városnak. Kecskeméten ugyanebben az évben csak 62 lámpa világított.[14] Az utcák elnevezésében a korabeli szóhasználatot követem.

A Borrév utca, ma Kazinczy u., a Fő tér ma Szentháromság tér, a Fürdő ma Attila u., a Kaszárnya ma Czirfusz Ferenc u., a Kéményseprő ma Petőfi Sándor u., Kismészárszék ma Mészáros Lázár u., Pesti út ma Dózsa György út, a Provália ma Árpád u., Sörház tér ma Kölcsey u. része, Újvilág ma Madách Imre u., Zöldfa ma Tóth Kálmán u.

A bajai lámpák helyéről a következő feljegyzés 1860-ból a „Leltározása Baja városa területén lévő utczai lámpáknak.”[15] Ezt a leltárt akkor készítették, amikor az új vállalkozóknak, Leopold Józsefnek és Scherk Istvánnak átadták a lámpákat. Ebben a jegyzékben 119 helyen 122 lámpa szerepel. Az 1863-as jegyzék az új városházától (ez a mai városháza, a Grassalkovich-kastély) kiindulva a régi városházával, amely az újnak majdnem szomszédja volt, zárul. A főtér – Provália – Deszkás – Újvilág – Sóház ––Pesti út- Vásár tér – csávoli út – Kaszárnya – Rókus – Rév – Fő utca / vaskúti út – Fürdő utcák által határolt területet. A jegyzék 48 különböző közt, utcát vagy teret nevez meg, ahová lámpákat állítottak. A legtöbb lámpát, tizennyolcat, a „vaskuti Ut/Vaskuti utt”-ra,[16] vagyis a Fő utcára állítottak. Sőt még 10 lámpával többet is, hiszen a jegyzékben szereplő „vaskúti fő Utca”, ennek az utcának egyenes – de keskenyebb – folytatása.[17] Az 1863-as jegyzék a mai Szentháromság tér – Árpád u. – Deszkás – Madách Imre – Szent László – Dózsa György – Jelky András tér – Szegedi út – Czirfusz Ferenc – Rókus – Damjanich – Szabadás út – Attila utcáknak felel meg. Ezzel a hat évvel későbbi jegyzékkel összehasonlítva is kiderül, hogy már 1857-ben a belváros közvilágítását megvalósították. A lámpák naponkénti felgyújtását egy vállalkozó látta el lámpagyújtóival, aki ezt az évente tartott árlejtésen nyerte el.

Jegyzetek