A Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiuma a 3508/183-as számú altéma keretében vissza nem térítendő, 79%-os intenzitású támogatásként az igényelt 360 105 forintból 283 000 forintot biztosított a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárának szakmai rendezvényére. Az intézmény a megítélt összeget a támogatási szerződésnek megfelelően a XV. levéltári nap előadóinak tiszteletdíjára és járulékaira, valamint a csoportos étkezés költségeire használta fel.

Az eredetileg 2014. október 13-ra tervezett időpont helyett az NKA jóváhagyásával 2014. október 20-án megrendezett tudományos tanácskozásnak a kecskeméti Cifrapalota épülete adott otthont. A Nyitott Levéltárak programsorozatához kapcsolódó rendezvényünk nagyszámú – közel 80 főnyi – hallgatóságát a helyi és vidéki társintézmények tudományos munkatársai, főiskolai hallgatók, középiskolai tanulók, a megyei honismereti mozgalom tagjai, a helytörténet iránt érdeklődő megyei és városi közönség, valamint nemzetközi kapcsolataink keretében érkező szabadkai levéltáros kollégák alkották. Fentiek alapján, így elmondható, hogy konferenciánk témaválasztást tekintve szakmailag indokoltnak, megvalósítása vonatkozásában pedig sikeresnek tekinthető.

A rendezvény meghívóján a támogatási szerződés PR kötelezettségének megfelelően feltüntetésre került az NKA teljes neve és emblémája (ennek igazolására, valamint az előadók és témáik ellenőrizhetősége érdekében a meghívó egy példányát csatoltan megküldjük). A rendezvényről készült részletes ismertető (leírás és képek) közzétételre került az intézmény honlapján (http://bacs-kiskun-leveltar.hu/index.php/hu/32-fooldal/132-szakmaibeszamolo). E dokumentációt közzétettük az alábbi központi működtetésű portálon is (http://hungaricana.hu/media/uploads/reports/2015/bacs_kiskun_3508_01139.pdf).

Az első világháború centenáriuma alkalmából Kecskemét háborús hátországi helyzetét bemutató hét előadás alapkutatások eredményeit tárta az érdeklődők elé, amelyek tartalma rezümészerűen az alábbiakban összegezhető.

Kecskemét törvényhatósági bizottsága a háború kitörésének kezdetén a polgármesterre, Sándor Istvánra és a Városi Tanácsra ruházta az azonnali intézkedést igénylő feladatok ellátását. A világháború sokféle feladat elé állította a város vezetését. Az előállott helyzettel kapcsolatos tájékozottságuk hiányzott, nem volt előttük olyan példa, amely zsinórmértékül szolgálhatott volna. Szinte óráról-órára kapták a felsőbb utasításokat – kezdetben főleg távirati úton. A hadbavonult tisztviselők miatt csökkentett létszámmal, az általános közigazgatási teendőkön túl számtalan háború előidézte feladatot kellett megoldaniuk: a város élelmiszerellátását, a termelés biztosítását, a családfenntartó nélkül maradt családtagok részére munkahelyteremtést, kórházi helyek biztosítását a sebesültek számára, hátrahagyott családtagok segélyezését, a kecskeméti helyőrség elhelyezését, a fronton harcoló kecskemétiek támogatását, megajándékozását. Az adódó feladatok megoldása eleinte az országos rendeletek keretein belül városi kezdeményezéssel történt. Megalakult a Vörös Kereszt Egylet helyi fiókja, és háromtagú elnökséggel – köztük a polgármester feleségével – a Hadsegélyező Bizottság, amely gyűjtéseket rendezett az itthon maradt családok támogatására.

A legnehezebb, legszerteágazóbb feladatot az egész háború időszakában a lakosság élelmiszerrel való ellátása jelentette. A háború négy éve alatt majd 20 000 kecskemétit hívtak be katonának. A 163 000 km² kiterjedésű, főleg mezőgazdaságból élő kb. 70 000 fő lakosságtól vonta el a háború a munkaerőt. Pótlásuk szinte lehetetlen volt. Családtagok, nagyrészt asszonyok, anyák bevonásával, hadifoglyok mezőgazdasági munkára alkalmazásával, később a bevonult katonák szabadságra kikérésével (felmentésével) tudták nagy nehezen megoldani a földek megművelését, a termés betakarítását.

A helyi viszonyokat jól jellemzik a felmentési kérelmek, amelyek száma meghaladta az ezret, ugyanis ezek 85%-a gazdálkodóktól, vagy valamilyen módon hozzájuk kapcsolódó munkásoktól (béres, kapás, vincellér stb.) származott.

Hadifoglyok kisebb számban már 1914-ben is érkeztek a városba, számuk 1915 nyarán pedig elérte a 2000 főt. Forrásainkból tudjuk, hogy a szerb, a román, az olasz és a lengyel hadifoglyok mellett legnagyobb számban az orosz hadifoglyok voltak jelen a városban, akik kifejezetten jól érezték magukat Kecskeméten, igaz a nyári meleget, és a korai felkelést nem szerették. A forrásokból fény derül arra is, hogy, hogy a magángazdáknál a háziak és a foglyok közt esetenként erkölcstelen dolgok is megtörténtek. Az együttélésből másfajta konfliktusok is adódtak, amelyek főként a foglyok lerészegedéséből következtek. Ettől függetlenül azonban a városban élő oroszokat jámbor és vallásos embereknek ismerték meg a helyiek. 1920 őszén még több száz fogoly tartózkodott a városban, közülük azonban többen nem kívántak hazatérni mivel időközben megházasodtak, családot alapítottak és utódaik is születtek.

A katonák kórházi ellátásának megszervezése Kecskeméten sem volt egyszerű feladat, mindenekelőtt a férőhelyek számának folyamatos növelését kellett megoldani. A katonai tartalékkórház eredetileg 750 fő befogadására volt berendezve, ez a szám 1914 végére 1600-ra nőtt. A városban ápolt katonák számáról a források hiányossága miatt sajnos csak részadataink vannak. E szerint a Vöröskereszt kecskeméti kórházában 1914 októberétől 1918. májusági 2980 főt láttak el. Egy másik fontos számadat: a város hadigondozottainak száma meghaladta a másfél ezret.

Az 1915-től folyamatosan alakuló központi szervek – pl. Haditermény Rt., Cukorközpont, Burgonyaközpont, Sertésátvételi Bizottság, Országos Közélelmezési Hivatal, Hadsegélyező Hivatal stb. – fokozatosan vették ki a városi tanács és a polgármester kezéből a helyi kezdeményezés, egyéni ügyintézés lehetőségét. Az árak maximálása, a rekvirálás, a jegyrendszer bevezetése azzal együtt, hogy egységesítette, központosította a kereskedelmet, az ellátást, megnehezítette az élelmiszerek beszerzését, de eladását is.

A mezőgazdasági munkások családtagjainak ellátására Kecskemét város városi tejüzemet és húsüzemet hozott létre, a mezőgazdasági munkát végző édesanyák gyermekeinek élelmezésére létrehozták a Kada Gyermekotthont, ahol a gyerekek napi ellátást kaptak. Az élelmiszereket a helyi Vörös Kereszt Egylet gyűjtésekből igyekezett biztosítani. A lakosság a háború első éveiben sokat adakozott, majd a különböző egyesületek szerveztek kulturális, vagy társasági összejöveteleket, melyek bevételeinek felét felajánlották segélyezésre.

A polgármester, Sándor István élére állt a kecskeméti katonák segélyezésének, magajándékozásának. Karácsonyi, pünkösdi szeretetadományokat juttattak a frontra. 1916-ban pedig a kecskeméti hadkiegészítő körzet településeit hívta fel a kecskeméti polgármester adakozásra, a katonák megajándékozására. Mintegy 45 Duna–Tisza közi település adományait összegyűjtve egységcsomagokat készíttetett a katonáknak (amelyben: dohányon, pipán kívül íróeszközöket, képeslapokat stb.) helyeztek el. A csomagokat hat bizottság vitte el a hat különböző hadszíntéren harcoló katonáknak. Egyik bizottság tagjaként személyesen a polgármester is kiment a katonákhoz, összegyűjtötte kéréseiket, amelyekre itthon igyekezett megoldást találni.

Kecskemét vállalta egy Galícia határa mellett orosz hadak által lerombolt magyar falu újjáépítését. Magánszemélyek, egyesületek, egyházak, pénzintézetek, tanári testületek, Kecskemét önkormányzata adományaiból épült újjá Felsőkomárnok település.

A háború vége felé egyre nehezebb volt az élelmiszer beszerzése, a földek megművelése. Csökkenteni kellett a napi fejadagokat, az adakozási kedv is lanyhult. A harctéren küzdő, vagy hadifogságba esett tisztviselők helyét rokkant katonákkal igyekeztek pótolni. Egyre több család próbálta menteni katonaság alól hozzátartozóit, amelyre a tanácsnak kellett javaslatot tenni. Egyre nagyobb gondot jelentett a hadiözvegyek, hadiárvák segélyezése, a rokkantak munkákhoz juttatása.

A háború éveiben számos adótétel megemelése és több új adónem bevezetése ellenére az állami adóbevételek csak igen csekély mértékben fedezték a hadviseléssel járó többletkiadásokat. A háborúra fordítható állami források növelésében – a belügyi kormányzat lankadatlan propaganda tevékenységének köszönhetően – leghatékonyabb eszköznek bizonyuló nyolc hadikölcsönjegyzés során Kecskemét város önkormányzata, valamint a település lakossága 100 millió koronát meghaladó mértékben jegyzett államkötvényeket. A város tisztviselői, a törvényhatósági bizottság képviselői, a helyi pénzintézetek vezetői kitartó agitációval igyekeztek meggyőzni a polgárokat arról, hogy a hadikölcsönjegyzés nem csak hazafias kötelesség, hanem jó üzleti befektetés is. Ha a háborút követően sor került volna ezen állami tartozások valorizálására is ez valóban így lett volna.

Kecskemét román katonai megszállásának legfontosabb jellemzőit, amely közvetlenül nem tartozik ugyan a háború eseményeihez, ennek ellenére attól elválaszthatatlan egységet képez. Az első román katonai járőr 1919. augusztus 3-dikán vonult be a városba, majd következő nap megérkezett a VI. hadosztály, melynek parancsnoka Olteanu tábornok gyakorlatilag kormányzói jogköröket élvezett. Az ő döntésén, szándékán múlt minden, ami a polgári lakosság sorsát, életét közvetlenül érintette. A vármegyének és a városnak a fővárossal és a magyar kormányszervekkel fennálló minden kapcsolata megszakadt. Utazási, kereskedelmi tilalom lépett érvénybe, a vasúti, közúti, távközlési, postai infrastruktúra kizárólagosan román ellenőrzés alá került. A vármegyei adminisztráció élére oktrojált módon, a magyar közjogi rendet figyelmen kívül hagyó vezetés került. A választott politikai testületek hatáskörét felfüggesztették, a katonai utasításokat a polgári közigazgatáson keresztül hajtatták végre. Megkezdődtek az igazoló eljárások, letartóztatások, internálások. Kecskeméten mintegy 5000 főnyi közkatonát, tisztet és a direktórium alatt funkciót betöltő tisztviselőt helyeztek őrizet alá. A közigazgatást és a sajtót teljes cenzúra alá vonták. A megszállással azonnal megkezdődtek a rekvirálások, fosztogatások, törvénytelen cselekmények. 1919. november 23-án vasárnap délelőtt 10 órakor vonult be a városba a Nemzeti Hadsereg pár zászlóaljnyi erőt kitevő egysége.

A megszállás szinte teljességében dokumentált időszak. Az idegen haderők kivonulásával nem nehezedett az országra olyan politikai nyomás (mint például 1944-45 folyamán), mely a lakosság személy- és vagyonbiztonságában, a közvagyonban esett károk, sérelmek elhallgatását, szándékos lebecsülését követelték volna meg. Panaszirodák kerültek felállításra azzal a céllal, hogy az elszenvedett károkat a fegyverszüneti megállapodások során, de legkésőbb a béketárgyalásoknál érvényesíthessék. Ennek összefogására országos bizottságokat állítottak fel, illetve a KSH-t bízták meg az adatok összesítésével. A kárbejelentő és -összesítő lapok, jelentések, továbbá a közigazgatási hatóságok, hivatalok vezetőinek memorandumai, átiratai kivételesen nagy pontossággal dokumentálják a katonai megszállás okozta károkat és a lakosságot ért sérelmeket.

Kecskemét, 2014. december 5.

                                                                                                     Szabó Bence

                                                                                              mb. levéltár-igazgató