A Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárának nyugdíjas igazgatóhelyettese, Apró Erzsébet 2019. május 24-én jelentős elismerésben részesült. Apró Erzsébet sok éves magas színvonalú munkásságát, a Délvidék történetének kutatása terén végzett kiemelkedő és áldozatos tevékenységét a Délvidék Kutató Központ a „Délvidék Kutatásáért Emlékérem”-mel honorálta. A díj átadására Szegeden, egy nemzetközi történettudományi és művelődéstörténeti konferencián került sor. A tanácskozás rendezői között olyan neves intézmények képviseltették magukat, mint a Délvidéki Szemle folyóirat, a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozata, a SZAB Délvidék Kutatóközpont Munkabizottsága, a Szegedi Tudományegyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszéke, valamint a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara. Az emlékérmet dr. habil. Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettese adta át.

Apró Erzsébet 1970-ben kezdett el dolgozni a Szabadkai Történelmi Levéltárban. Tapasztalt kollégái mellett itt sajátította el a szakma alapjait, itt szerette meg későbbi hivatását, annak minden szépségével és nehézségével együtt. 1977-ben Szabadkán szerzett főiskolai végzettséget. Kezdettől tagja a vajdasági levéltárosok egyesületének; rendszeresen részt vett nemcsak a vajdasági, hanem a szerbiai és jugoszláviai szakmai konferenciákon és kongresszusokon. Már szabadkai levéltárosként is ismerte és használta a magyarországi levéltári szakirodalmat, később pedig – különösen Szeged és Szabadka testvérvárosi kapcsolata révén – lehetősége nyílt bekapcsolódni a két város levéltárának együttműködésébe is. Apró Erzsébet – 23 évi szabadkai levéltárosi múlttal és tapasztalattal a háta mögött – 1993-ban családjával együtt Magyarországra költözött. Először rövid ideig a kecskeméti megyei múzeumban dolgozott gyűjteménykezelőként, majd 1995-ben a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára munkatársa lett. Levéltárosi oklevelét 2005-ben szerezte meg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1996-tól kezdődően 12 évig a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárának igazgató-helyetteseként, majd 2011-ben történő nyugdíjba vonulásáig főlevéltárosi munkakörben tevékenykedett. A minisztérium Levéltári Osztálya 2008 és 2010 között három megyei levéltár szakfelügyelőjévé nevezte ki.

Több vajdasági témájú szakmunkában is közreműködött. Publikált a vajdasági levéltári segédletekről, elkészítette a vajdasági levéltárak magyar provenienciájú fondjainak és állagainak jegyzékét 1918-ig. Lektorálta és sajtó alá rendezte a Szabadkai Történelmi Levéltár Levéltári Kalauzának magyar nyelvű kiadását. Bemutatta a vajdasági anyakönyvi kutatás lehetőségeit, adalékokat közölt a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek szabadkai zárdaiskolájának történetéhez. Nevéhez fűződnek a Bács-Bodrog vármegye székhelyeit, székházait és főispánjait bemutató tanulmányok. Ezen kívül foglalkozott még közigazgatás-, hivatal-, valamint ipar- és iskolatörténettel is.

Két ország levéltárában dolgozott, mindkét ország levéltáros szakmai egyesületében tevékenyen részt vett. Aktívan közreműködött Magyarország és Szerbia, illetve Vajdaság egyes levéltárai között létrejött, ma is működő nemzetközi kapcsolatok élővé tételén.

Apró Erzsébet levéltárosi munkásságának nem ez az első elismerése. 2008-ban magyar állami kitüntetésben, Pauler Gyula-díjban részesült, 2017-ben pedig a Szabadkai Történelmi Levéltár X. Nemzetközi Levéltári Napján megkapta a levéltári hivatásért és a helytörténet feltárásáért különösen sokat tevők számára alapított Ulmer Gáspár-díjat.

Gratulálunk Apró Erzsébet kolléganőnknek mostani kitüntetéséhez, további szakmai tevékenységéhez pedig új kihívásokat, töretlen munkakedvet és jó egészséget kívánunk!