4,90 ifm

Az 1949. évi alkotmány meghatározása értelmében az államhatalom helyi szervei a tanácsok lettek. Helyi tanácsot kellett alakítani minden megyében, járásban és városban, a budapesti és miskolci kerületekben, és minden olyan községben, ahol a lakosok száma az ötszáz főt elérte. Az első Tanácstörvény (1950. évi I. törv.) és az azt követő végrehajtási rendeletek határozták meg a tanácstestület hatáskörét, feladatait. A megyei és a budapesti városi tanács esetében a 143/1950. (V. 18.) MT sz. rendelet állapította meg az irányadó rendelkezéseket. A megyei tanácsok 1950. június 15-én kezdték meg működésüket. Békés megyében is ezen a napon már az új megyeszékhely, Békéscsaba városházájának nagytermében zajlott le az alakuló ülés. A testületbe 85 rendes, ill. 43 póttagot a Magyar Függetlenségi Népfront delegált. A Népfront megyei elnöke, Keleti Ferenc, aki egyben a Magyar Dolgozók Pártja megyei titkára is volt, elnökölt a vb és tisztségviselői megválasztásáig. Elnököt, két elnökhelyettest és vb-titkárt választottak. (L. XXIII. 6.) A megalakult tanács ezzel átvette a 143/1950. (V. 18.) MT sz. rendeletben felsorolt megyei szervek (1.§ [4]. a. pontja) feladatkörét. Működési köre kiterjedt a megye területéhez tartozó valamennyi járásra, városra és községre. Ugyanezen rendelet melléklete tartalmazza a megyei tanácsok és a vb-k ügyrendjét is, amelynek részletes ismertetésétől el kell tekintenünk.

Békés megyében, és ahol hasonló változtatások történtek, nem kis nehézséget okozott a tanácstestület, a vb és a szakosztályok működési feltételeinek megteremtése. Békéscsabán ekkor még nem volt elegendő számú középület, ezért a testületek a városi infrastruktúrát vették igénybe, az osztályok egy része pedig még évekig a régi megyeszékhelyen, Gyulán működött.

A delegált tanácstagok helyett 1950. október 22-én az 1950. évi 31. tvr. előírásainak megfelelően a lajstromos választási rend szerint négyévi időtartamra választották a tanácstagokat. Az újonnan megválasztott Békés Megyei Tanács 1950. november 8-án tartotta alakuló ülését.

A tanácsoknak működési területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát

kellett képviselniük, biztosítaniuk kellett a tervszerűséget az állami élet minden területén. Ellátták a gazdasági, társadalmi és kulturális vezetés feladatát, általában az államigazgatás helyi feladatait. A törvény a tanácsokat az országgyűlésnek és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelte alá, a központi irányítás jogát azonban a Minisztertanácsra ruházta. A jogkört a gyakorlatban először a belügyminiszter gyakorolta a Helyi Tanácsok Főosztálya útján (143/1950. [V. 18.] MT sz. rendelet). A felsőbb szervek a kapcsolatot a tanáccsal az elnökhöz intézett leiratok útján tartották, ami a tanácstestület elsődlegességét csökkentette. A 37/1953. (VII. 23.) MT. sz. rendelet megszüntette a belügyminisztérium főfelügyeleti jogkörét, amit a Minisztertanács közvetlenül gyakorolt az 503/1953. MT sz. határozattal felállított Minisztertanács Helyi Tanácsok Titkársága útján.

A tanácsok sokoldalú feladatai a fentieken kívül a dolgozók jogainak érvényesítése, a helyi gazdasági jellegű költségvetés és terv megtárgyalása és elfogadása, azok végrehajtásának ellenőrzése, helyi vállalatok munkájának irányítása, a vb választásával stb. kapcsolatos feladatok, alsóbb vb-k tagjai megválasztásának és visszahívásának jóváhagyása stb. A tanácstestületek helyi szabályozási jogkörükben szabályrendeleteket alkothattak. Ezek jóváhagyása a felsőbb tanács, megyék esetében a Minisztertanács jogköre volt. (Erősen hierarchizált rendszer valósult meg, az önkormányzatiság lényegében nem létezett.) Az első tanácstörvény már deklarálta a tanácstestület elsődleges szerepét, a gyakorlatban azonban ez alig érvényesült. A vb általános helyettesítő jogköre következtében a testület nemcsak akkor döntött a tanács hatáskörébe eső ügyekben, amikor a tanácsülés nem ülésezett, hanem más esetekben is.

1954-ben az alkotmány módosítása után elfogadott második tanácstörvény (1954. évi X. törv.) a tanácsok addigi működésének tapasztalatait figyelembe véve az államhatalom helyi szerveiként határozta meg a tanácsokat, amelyek egyben a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei, amelyek a Hazafias Népfrontra támaszkodva, a dolgozók tömegszervezeteivel szorosan együttműködve szervezik a lakosságot a társadalmi, gazdasági, kulturális tevékenységben való közvetlen és állandó részvételre.

A tanácsok a felsőbb államhalmi szervek alárendeltségében és irányításuk alatt működtek. A megyei tanácsok az országgyűlésnek, illetve a Népköztársaság Elnöki Tanácsának alárendelve működtek. (Megjegyzendő viszont, hogy az országgyűlés és az Elnöki Tanács a pártállami időszakban súlytalanabb volt, mint a vezető pártszervek, illetve a Minisztertanács és a szaktárcák, melyek a vb-ket és a szakigazgatási szerveket irányították.)

Az új magas szintű jogszabály – papíron – megerősítette a tanácstestület elsődleges szerepét, eltörölve a vb általános helyettesítő jogkörét, és az előző törvénynél pontosabban szabályozta feladatait, kapcsolatát a tanácsnak alá nem rendelt szervekkel.

Feladata az alkotmány és más magas szintű jogszabályok által előírt államhatalmi tevékenység végzése, helyi tervezés és költségvetés megállapítása, a helyi mezőgazdasági és ipari termelés, a helyi kereskedelem és közlekedés, a város- és községgazdálkodás irányítása, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének elősegítése, a tanács saját működésével, a tanácsnak alárendelt szervek létrehozásával, irányí

tásával és ellenőrzésével, a tanácsoknak alá nem rendelt szervek működésével kapcsolatos feladatok ellátása (népi ülnökök választása stb.). Feladatkörében a testület határozatokat és rendeleteket hozhatott, amelyek nem állhattak ellentétben a magasabb szintű jogszabályokkal. Ellenkező esetben a magasabb szintű hatóság megsemmisíthette, vagy megváltoztathatta azokat.

A tanácsülés előkészítését, összehívását, tanácskozása rendjének részletes szabályozását az 1954. évi 16. és 17. NET sz. határozatok állapították meg.

A tanácstagok választására vonatkozóan az 1954. évi XI. törvény, az 1966. évi III. törvény, az 1970. évi III. törvény, valamint az 1983. évi III. törvény rendelkezett.

A harmadik tanácstörvény, az 1971. évi I. törvény újra szabályozta a tanácsok jogállását, szerepét és a tanácsi szervezet hatáskörét. A legjelentősebb eltérés a korábbiakhoz képest a tanácsok jellegének meghatározásában mutatkozott. A tanácsok a szocialista állam népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei. Az önkormányzati jelleg a tanácsok önállóságát és öntevékenységét fejezte ki, és az ehhez szükséges gazdasági eszközök biztosítását feltételezte. A tanácsok működési területeit újra szabályozva a törvény már nem beszél a járási tanácsok testületeiről, ez a tanácsi szint már a megyei tanács hivatalaként működött a továbbiakban. A tanácsok hatáskörét törvény, törvényerejű rendelet, minisztertanácsi rendelet, valamint tanácsrendelet állapíthatta meg. Az utóbbi a tanácsi önállóság, az önkormányzatiság érvényesülésének egyik lehetőségét jelezte. A törvény 15.§-a határozta meg a megyei tanács feladatát és hatáskörét: eszerint gondoskodik a központi irányítás érvényesítéséről, képviseli a helyi tanácsok érdekeit, szervezi, összehangolja az állami, társadalmi gazdasági célkitűzések kialakítását és megvalósítását, meghatározza a helyi tanácsok tevékenységének főbb irányvonalát, biztosítja, hogy a tanácsi tervek megfelelően szolgálják a megye gazdasági fejlődését, a települések fejlesztését. A megye gazdasági életének felügyeletében érvényesíti az állami érdekeket, dönt a községeknek nagyközséggé szervezéséről, a községi közös tanácsok székhelyének áthelyezéséről, a megyehatárt nem érintő területrész-átcsatolásról, előterjesztést tehet jogszabály alkotására és módosítására. A megyei tanács nevezte ki a járási hivatal elnökét. (1987-től, a járási tanácsok megszűntét követve a nagyközségi tanácsok közvetlen megyei irányítás alá vonására is lehetősége lett a megyei tanácsnak.) A megyei tanács létesíthetett olyan vállalatokat, intézményeket, amelyek az egész megye sajátos szükségletei kielégítését szolgálhatták. A törvény alapján készült el a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének 1/1973. (T. K. 1.) MT TH számú utasítása, amely a tanácsok hatáskörét is részletesen rögzítette.

A harmadik tanácstörvény 28. § (1) bek. szerint a tanács rendeletben állapítja meg a saját és szerveinek szervezeti és működési szabályzatát. A törvény végrehajtási utasításaként kiadott 11/1971. (III. 31.) Korm. sz. rendelet 24. §-a szerint a Minisztertanács felhatalmazása alapján a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnöke irányelveket adott ki a szabályzat megalkotásához. A megyei tanács esetében a szabályzatot a Minisztertanács hagyta jóvá. A Békés Megyei Tanács szervezeti és működési szabályzatát a tanács 1971. október 20-i ülése hagyta jóvá, 33/1/1971. (X. 20.) tan. hat. számon. A Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága titkárának 728–3/1971. sz. határozata a szabályzat 1972. január 1-jei bevezetését rendelte el, miután a Minisztertanács Ta

nácsi Hivatalának elnöke jóváhagyta. A dokumentum intézkedett a tanács helyi feladatairól, így többek közt a nemzetiségi jogok érvényesítéséről is, a tanács által kizárólagos hatáskörben gyakorolt ügyekről, meghatározta, hogy milyen hatáskörök ruházhatók át a vb-re. Részletezte a szabályzat a nem tanácsi szervekkel való kapcsolatot, a tanács működésének, a tanácsülés összehívásának stb. szabályait, a tisztségviselők feladatait.

Az SZMSZ módosítására 1973-ban került sor először, amikor a tanácsot érintően a vb-re átruházható jogkörök ügyében történt változtatás. Az 1988. március 24-i tanácsülésen módosított SZMSZ a tanácstestület működésére vonatkozóan számos részletszabályozásnál módosított, egyben megszüntette az SZMSZ rendelet jellegét, amely a további módosításokat könnyebbé tette. 1989-ben két alkalommal is módosították a megyei tanács szervezeti és működési szabályzatát. Az időközben lezajlott politikai és jogszabályi változtatások bedolgozása érintette a tanácstestület munkáját is (a tanácsülésre meghívandók körének kitágítása, a tervezéssel kapcsolatos véleménykérés, a helyi népszavazás kérdése). Az 1989. március 7-i tanácsülésen a tanácselnök-helyettesek számát egyre csökkentették. 1990. március 22-től két társadalmi elnökhelyettes, 1990. június 30-ával pedig társadalmi megbízatású tanácselnök állt a testület élén. Az utolsó tanácsüléseken már a különböző pártok képviselői is jelen voltak. A testület utolsó ülését 1990. szeptember 20-án tartotta.

A megyei tanácstestület irataiból a tanácsülési jegyzőkönyvek sorozata hiánytalanul megvan. Sajnos mutató csak az 1972-es kötettől maradt meg, az ezt megelőző kötetek csak átnézéssel kutathatók. A tanácsülések jegyzőkönyvein kívül megmaradtak különféle kimutatások, nyilvántartások is több esztendőről (tanácsülések, tanácstagok nyilvántartása stb.). Az egyes jegyzőkönyvi kötetek információértéke fokozatosan növekszik, a jegyzőkönyvek vezetése az 1950-es évek második felétől stabilizálódott, megjelennek a kötetekben a jegyzőkönyvek mellé bekötött előadmányok is. (Azok az iratok, amelyek alapján a testület a napirendet tárgyalta. Statisztikák, elemzések, vizsgálatok anyaga, térképek, vázlatok szerepelnek bennük.) Számos, a megyét hosszú távon érintő döntés anyaga található a jegyzőkönyvekben, hogy csak néhány fontosat említsünk: ötéves tervek, a közlekedéspolitikai koncepció, ivóvízellátás, az ifjúság helyzete, a tudománypolitika érvényesülése stb. (L. a tanácsülések napirendjét ismertető fejezetet!) Sok hasznos információt meríthet a kutató az egyes napirendek tárgyalása során elhangzott hozzászólásokból is. Ezek először inkább protokolláris jellegűek voltak, később azonban számos érdemi megjegyzést tartalmaztak, az egyes szakterületeket képviselő tanácstagoktól.

Az iratok ismertetése:

Tanácsülési jegyzőkönyvek 1950–1990. 62 kötet

Kimutatás a megyei tanácsülésekről 1971–1980. 1 kötet

Nyilvántartás a tanácsülésekről 1980–1990. 1 kötet

Mutató a tanácshatározatokról 1972–1990. A–Z. 14 kötet

Tanácshatározatok nyilvántartása 1976–1980. 1 kötet

Határidős tanácshatározatok nyilvántartása 1981–1985. 1 kötet

Nyilvántartás a megyei tanácstagokról 1980. 2 kötet