V. B. 190. Gyula Város Fogyasztási Adóhivatalának iratai 1942–1950

Az abszolutizmus időszakában a Bach-kormány az osztrák adórendszert Magyarországon is bevezette. Az egyenes adók különféle fajtái mellett a legfontosabb fogyasztási cikkekre (hús, cukor, só, dohány, bor, sör, égetett szeszek) közvetett adót vetettek ki. 1850. szeptember 29-én az uralkodó nyílt parancsot adott ki a fogyasztási adókról, amelyeket azután a pénzügyminiszter rendeleteivel részletesen szabályozott (1850. október 19-én a sör- és égetett szeszes folyadékok fogyasztási adóját, november 23-án a borra és húsra kivetett adózást). Ekkor építették ki a közvetlenül pénzügyminiszteri fennhatóság alá rendelt, centralizált pénzügyigazgatást, 1850 őszén felállították a katonai jellegű pénzügyőrséget, amely többek között a fogyasztási adók és illetékek kezelésének ellenőrzést is ellátta. A fogyasztási adó kibérelhető állami monopólium volt.

Az 1888. évi XXIV. tc. az állami italmérési jövedéket szabályozta. Az 1899-ben kibocsátott VI. tc. a magyarországi városok és községek fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről intézkedett. Az 1923. évi XXXIII. tc. megszüntette az állami borital és húsfogyasztási adókat. és engedélyezte, hogy a városok és községek maguk vessék ki ezeket. Az adók kirovásának és kezelésének módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozta. A települések a sör- és szeszfogyasztás után adópótlékot szedhettek.

Az állami fogyasztási adó kibérlésére Gyula városa is lehetőséget kapott 1859-ben, de nem élt vele, így az egy magánbérlő kezelésébe került. 1890 őszén úgy döntött a városi képviselőtestület, hogy az eddig magánosok által bérelt fogyasztási adószedési jogot kibérli a város számára. 1891. februárjában a képviselők fogyasztási adóhivatal szervezéséről döntöttek. Az 1895/7579. szám alatt városi szabályrendelet értelmében a fogyasztási adó kivetése és beszedése az adóhivatal ügykörébe tartozott. 1903-ban Gyula városa is csatlakozott Szentes rendezett tanácsú város kormányhoz intézett kérelméhez, amelyben azt szorgalmazták, hogy a bor- és húsfogyasztási adót az állam adja át a városoknak. Húsz év után teljesült a kérésük. Az 1923. évi XXXIII. tc., valamint a pénzügyminiszter 121.000/1923 sz. alatt kiadott rendelete alapján a városi képviselőtestület fogyasztási adó szabályrendeletet alkotott, és határozatot hozott az adóhivatali szervezet kiépítése ügyében. (A lehetőséget az adta, hogy az állam a városok államsegélyezését 1922. december 31-gyel megszüntette, és rekompenzálás gyanánt egyik jövedelmi forrásként a fogyasztási adót jelölte ki.) A szabályrendelet, amely 1923. október 1-jén lépett életbe, a következő címet viselte: Gyula r. t. város által szedhető városi bor- és húsfogyasztási adók, ill. sör- és szeszfogyasztási adópótlékok kivetése, beszedése, ellenőrzése és kezelése tárgyában. Eszerint a fogyasztási adók házilag fizetendők, és beszedésüket a város által kijelölt tisztviselő, vagy az erre a célra felfogadott személy végezte. A képviselőtestület felhatalmazta a városi tanácsot, hogy az adókezeléssel kapcsolatos előzetes intézkedéseket tegye meg, szerezze meg a szükséges nyomtatványokat, fogadja fel az alkalmazottakat, és azokat szerződéses alapon alkalmazza, állapítsa meg illetményeiket, vesse ki a hatályos rendeletek szerint megállapított összegeket és szedje be.

1947-ben a városi jövedéki számvevő jelentése szerint a fogyasztási adóhivatal hatáskörébe a következők tartoztak:
 hús- és italfogyasztási adók,

• ásványvíz- és szikvíz  fogyasztási adók,
• vigalmi adók,
• italmérési illetékek,
• szeszfőzde díjak,
• vágóhídi díjak kezelése, számfejtése és beszedése.

Ezek a jövedéki bevételek tették ki a város autonóm jövedelmeinek legjelentősebb hányadát. Nagyságuk a fogyasztási igényektől függött.

A fogyasztási adóhivatal iratanyaga igen hiányos. Iktatott iratok nem kerültek a levéltárba, csak kötetek (italméréssel kapcsolatos nyilvántartások, vágatási naplók, fogyasztási adónaplók). Jogelődje nem volt, jogutódja: XXIII. 407. Gyulai Városi Tanács V. B. Pénzügyi Osztálya iratai.

14 kötet – 0,25 fm