V. B. 183. Gyula Város Tűzoltóságának iratai 1930–1950

A tűzvészek elleni védekezés mindig fontos kötelessége volt a közösségeknek. A tűzrendészeti szabályok, büntetések és őrködések ellenére időről-időre nagy pusztítást végzett a „vörös kakas”. (Gyulán 1766, 1769, 1794, 1801, 1820, 1854 és 1882 bizonyult végzetes esztendőnek, amikor is a szétterjedő lángok hatalmas anyagi károkat okoztak.) Tűzoltáshoz szükséges eszközöket (fecskendőket, vízipuskákat, hordókat, vödröket, lándzsákat) már a XVIII. századtól kezdve tartottak az önkormányzatok – így Gyula városa is –, de a tűzoltószervezetek megalakítására csak a XIX. század második felében került sor. A hivatásos tűzoltó testületek mellett számos önkéntes egylet alakult.
           
Gyulán az első tűzoltó (önkéntes) egyesületet 1870-ben szervezték meg, de rövid fennállás után (1872-ben) megszűnt. A városvezetés ettől kezdve folyamatosan napirenden tartotta a tűzoltóság megszervezésének ügyét. 1875-ben a képviselő-testület hozott is egy határozatot a hivatásos városi tűzoltótestület létrehozására, de nem hajtották végre. A tűzoltórendészetet a városi rendőrkapitány felügyelte, a tűzvédelmi eszközök karbantartása, a tűzőrség biztosítása a rendőrség feladata volt.

Az 1882. évi tűzvész végleges döntésre késztette a város vezetőit. A képviselő-testület bizottságot alakított a tűzoltás ügyének megvizsgálására és javaslattételre. A bizottság tevékenysége és jelentése alapján 1885-ben 12 fős hivatásos testületet hoztak létre, és szorgalmazták egy önkéntes tűzoltóegylet megalapítását, amely a következő évben létre is jött. A városháza udvarán tűzoltó őrhelyet létesítettek, amelyet 1890-ben távbeszélővel összekötöttek a nagytemplom tornyával (mint tűzfigyelő hellyel). Az önkéntes tűzoltóegylet alap-, szolgálati és gyakorlati szabályzatát 1887-ben adta ki nyomtatásban a parancsnokság. A Gyulai Önkéntes Tűzoltóegylet iratai (1886–1943) a X. 201. fondban találhatók.

A város 1894-ben tűzrendészeti szabályrendeletet alkotott, amely szerint a tűzoltóság ügyeit a városi tanács és a rendőrkapitány irányítja, a tűzoltásokat pedig a tűzoltóparancsnok. A hivatásos tűzoltókat a polgármester fogadja fel, a kiképzés és szolgálatvezetés a tűzoltóparancsnok feladata volt. 1900-ban tíz tűzoltót és négy toronyőrt fizetett a város. 1917-ben a városháza melletti telken felépült az új városi tűzoltólaktanya.

Békés megye 1938-ban szabályrendeletet adott ki a tűzrendészetről, amelyben kimondta, hogy ez alapján minden város és község új szabályzatot köteles alkotni. A gyulai képviselő-testület 1940-ben készítette el a hivatásos tűzoltóság szervezéséről és szolgálatáról szóló rendelkezéseit.

A tűzoltóság Gyulán 1928-tól a mentőszolgálatot is ellátta a városi tiszti orvos vezetésével.

A második világháború után a tűzoltóság újjászervezésével kapcsolatban megjelent a 10.280/1945. M. E. sz. rendelet, majd annak végrehajtási utasítása. Gyulán 1946-ban a parancsnokon és egy tiszt-gyakornokon kívül 12 fős legénység állt készenlétben. A mentőszolgálatot továbbra is ők végezték a 4980/1948. sz. kormányrendelet (országos mentőszolgálat megszervezése) végrehajtásáig. 1948-ban, a legénységi létszámot 16 főre emelték. Ebben az évben jelent meg az állami tűzoltóság megszervezéséről szóló, 5090/1948. sz. kormányrendelet. A Gyulai Állami Tűzoltóság 1948. májusában alakult meg, júniusban nevezték ki parancsnokát, a legénység pedig decemberben tette le az esküt.

A fond anyagában iktatott iratanyag nem maradt fenn. Jogelődje nincs, jogutódja: XXIV. 17. A Gyulai Tűzoltó Alosztály-parancsnokság iratai.

17 kötet – 0,05 fm