Az árvaszék feladata a kiskorú árvák, valamint a gondnokság alatt állók érdekvédelme volt.  A gyámügyi tennivalókat mint elsőfokú hatóság intézte. Az 1871. évi XVIII. tc. 24. §-a kimondta, hogy a rendezett tanácsú városok árva- és gyámhatósági jogát az elnöki jogkörrel rendelkező polgármesterből, a városi ügyészből, a számvevőből, egy vagy több ülnökből és a jegyzőből álló árvaszék gyakorolja. Tagja még a testületnek a szavazati joggal nem rendelkező közgyám (aki Gyulán az árvapénztárnoki feladatot is ellátta). Az árvaszék a közgyűlésnek alárendelt önkormányzati szerv volt, amelynek ülnökeit a képviselők választották meg.

Gyula város 1873. évi szabályrendelete részletesen meghatározta az árvaszék tagjainak feladatait, és kimondta, hogy nem vállalhatnak magángyámi vagy gondnoki feladatot, nem vehetnek fel kölcsönt az árvatárból, és nem bírhatnak haszonbérben árvavagyont.

Az 1877. évi XX. tc. részletesen szabályozta az árvaszékek szervezeti, ügyköri és adminisztratív működését, és kimondta, hogy azok az alispánoktól független önkormányzati szakhatóságok.  Az alaptörvényt az 1885. évi VI. tc., az 1894. évi XVI. tc., valamint az 1902. évi 55.200., 128.000. és 129.000. B. M. rendeletek egészítették ki. Az utóbbi két rendelet az árvaszékek ügyviteléről, ill. a közgyámok jogairól és kötelességeiről rendelkezett. Az árvaszékek kezdettől fogva önálló ügykezelést végeztek. 1922-ig a kiskorúak és gondnokoltak személyi és vagyoni ügyeit tanácsüléseken vitatták meg. A tanácsülési rendszert az 1923. évi XXXV. tc. és a 7740/1923. B. M. sz. rendelet megszüntette, és bevezette az előadói-ülnöki rendszert. A kiskorúak és gondnokoltak készpénzeit és értékeit 1903. január 1-ig a községi árvapénztárakban kezelték. A 123.000/1902. B. M. rendelet megszüntette a helyi pénzkezelést, és a megyeszékhelyen működő állampénztárakat bízta meg a központi gyámpénztári feladatok ellátásával.

Az árvaszék legfontosabb ügykörei a hagyatéki gondnokság alá helyezési, holttá nyilvánítási, elhagyatottsági, tartási, örökbefogadási, gondnokság alá helyezési, házasságon kívül született gyermekek atyasági, atyai hatalomtól való megfosztási, nagykorúsítási, kiskorúak házassági ügyei voltak. Az iratanyagban megtalálhatók még gyámpénztári kölcsönök, gyámi számadások felülvizsgálatának, szerződések jóváhagyásának dokumentumai.

Gyula város árvaszéke a hozzá tartozó ügyekben saját hatáskörében a városi képviselő-testülettől függetlenül intézkedett, de évente be kellett számolnia az árvák és gondnokoltak számáról, vagyoni, szellemi állapotáról, valamint az ügyforgalomról. A közgyám feladata volt a kimutatások beterjesztése. Negyedévente jelentést kellett tenniük a megyei közigazgatási bizottságnak. Az árvaszék ügyvitelének alapjául a belügyminisztérium által kiadott ügyrend szolgált.

A második világháború után az 1030/1945. M. E. sz. rendelet értelmében az árvaszékek feladatköre nem változott. Az 1945. évi decemberi gyulai polgármesteri beszámoló a városi árvaszék legfontosabb feladatának a gyermekvédelmet, a törvénytelen gyermekek ügyének rendezését, a tartási ügyek méltányos megoldását tartotta, valamint nagy hangsúlyt helyezett a deportáltak, elhurcoltak, általában a távollévők hozzátartozóinak gondozására, vagyonuk felleltározására és megőrzésére. 1950 nyarától az árvaszékek a szerveződő városi tanácsok igazgatási osztályaiba olvadtak, helyüket a gyámhatóságok vették át.

Az árvaszéki eljárások során keletkezett irategyüttesek fontos társadalom- és mentalitástörténeti dokumentumok, a társadalmi mikrostruktúra-vizsgálatok elsődleges forrásai. Gyula Város Árvaszékének iratanyaga a nagyarányú selejtezés miatt rendkívül hiányos. A fond anyagában történő kutatást iktató-, mutató- és sortári könyvek segítik. Nincs segédlete az 1910–1918, valamint 1945–1946 és 1950-ben keletkezett iratoknak, ezek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A fond jogelődje: V. B. 154. Gyula Város Árvabizottmányának iratai, jogutódja: XXIII. 401. Gyula Városi Tanács V.B. Igazgatási Osztályának iratai.

 66 doboz, 104 kötet – 10,27 fm