A számvevőség feladata – az 1871. évi XVIII. tc. értelmében – a város pénz- és vagyonkezelésének ellenőrzése volt. A számvevői teendőket a városi szabályrendelet határozta meg. Gyula város 1873. évi szabályrendelete szerint a városi mérnök egyúttal a számvevői feladatokat is ellátta, és ezek előadója volt a tanácsban. Elkészítette a költségvetési tervet, megvizsgálta és véleményezte az árvaházi, közpénztári, gazdasági, közmunka és a városnál előforduló minden egyéb számadást.

Az 1899. évi szabályrendelet előírta egy önálló számvevői státus létrehozását. Feladatkörébe tartozott – a már felsoroltakon kívül – a nem állami adók kivetése, leltárkészítés a városi javakról, az utalványozott összegek, ki- és befizetések nyilvántartása.

Az 1910. évi szervezési szabályrendelet önálló számvevői hivatal felállítását írta elő. A számvevőség egy fő- és egy alszámvevőből állt és a tanácsnak, valamint a polgármesternek volt alárendelve. A számvevői hivatal kezelte az alapok és az alapítványok pénzeit és nyilvántartásait, az árvák vagyonával kapcsolatos számadásokat, ellenőrizte a város számára végzett munkák számláit. Elvégezte a népszámlálások alkalmával begyűjtött adatok feldolgozását.

A városi számvevőségeket – így a gyulait is – az 1938. évi II. tc. értelmében államosították, a számvevői tisztviselőket állami alkalmazásba vették. A hivatalok vezetőit – a polgármesterek véleményének figyelembe vételével – a belügyminiszter nevezte ki. A számvevőségek munkáját az állami számvitelre és pénzkezelésre vonatkozó jogszabályok szabályozták – többek között az 1897. évi XX. tc. –, felügyeletét a belügyminisztérium látta el. A belügyminiszter 1938-ban a törvény végrehajtásával kapcsolatban több rendeletet is kiadott. A 98.409. sz. rendelet a törvény hatályba lépéséről, a 100.532. sz. a számvevőségek állományával kapcsolatos személyügyi intézkedésekről szólt, a 100.900. sz. a városi számvevői szolgálat ellátására vonatkozott.

1945-ben a gyulai számvevőség négy fővel az 1030/1945. M. E. sz. rendelet értelmében tovább folytatta munkáját egészen 1950-ig, a tanácsrendszer életbe lépéséig.

A fond anyaga 2 csomó kivételével kötetekből áll. Jelentős forrásértékük van a város vagyon leltárainak: ingó és ingatlan vagyonok, a város tulajdonában lévő intézmények (városházi irodák, mérnöki hivatal, tűzoltóság, vágóhíd, városi kertészet, könyvtár, múzeum, Erkel színkör, Erzsébet szeretetház) leltárnaplói. Jogelődje és jogutódja nincs.

2 csomó, 172 kötet – 3,45 fm