V. B. 177. Gyula Város Adóhivatalának iratai 1880–1950

A közadók kezelését törvények és rendeletek szabályozták, amelyeket a községi szabályrendeletek készítésénél figyelembe kellett venni. Az 1873. évi városi szabályrendelet adóügyi intézkedéseinek lefektetésénél az 1868. évi XXI., a közadókról, a XXII., a házadóról, a XXIV., a személyes kereseti adóról, a XXV., a földadóról és a XXVI., a jövedelemadóról szóló törvényeket vették alapul. Az adóügyekben a polgármester mint a közigazgatás vezetője járt el, őrködött az állami, megyei és városi közadók pontos behajtása, az arra vonatkozó törvények és rendeletek betartása felett. Beosztottjai közül az első közigazgatási tanácsos (egyben helyettes polgármester) felügyelte az adók szabályrendeletnek megfelelő kivetését, két másik tanácsos pedig a behajtás törvényességét. A befolyt adókat a pénztárnokok kezelték.

1876-ban megszervezték a Gyulai Városi Adóhivatalt. Az adóhivatal szervezetére vonatkozó szabályrendeletet a jogi szakosztály véleményének figyelembe vételével alkották meg. Egy év múlva a jogi szakosztály javasolta az adóhivatal újjászervezését, olyan indokkal, hogy a meglévő apparátus nem felel meg az adótörvényeknek és a pénzkezelési szabályoknak, így tevékenysége a város és az egyes adózók megkárosításával jár. Új szabályrendeletet alkottak, és a hivatal létszámát hét főben állapították meg (egy főpénztárnok, két-két adótiszt, pénztárnok és végrehajtó).

Az 1909. évi V–XII. törvényekkel újraszabályozták az adózás rendszerét. Az 1910. évi városi szabályrendelet ezeket figyelembe véve fektette le az adóhivatalra vonatkozó rendszabályokat. A hivatal személyzete megnövekedett: vezetője mint adóügyi tanácsnok az első jegyző lett, beosztottjai: egy elsőosztályú adótiszt (aki a helyettes adóhivatali főnök), három másodosztályú adótiszt, egy-egy birtoknyilvántartó, írnok, pénztárnok, ellenőr, pénztári tiszt (utóbbi három egyben a házipénztár tisztviselője is), valamint négy adóvégrehajtó.

Az adóhivatali főnök feladata volt az állami egyenes adók, hadmentességi díjak, közvetett és közvetlen illetékek, egyéb kincstári követelések, valamint a közadók módjára behajtandó egyéb követelések összeírására, kivetésére, behajtására vonatkozó intézkedések megtétele, a beszedett összegek királyi adóhivatalba történő beszállítása (az 1883. évi XLIV. tc. alapján); a városi pótadók, a községi közmunkákkal kapcsolatos teendők, az ártéri kirovások, a várost érintő mindenféle adóügyek végrehajtásának felügyelete. Meghatározta az adóhivatali beosztottak munkakörét, ellenőrizte az adófőkönyvek, az adózók kiskönyveinek vezetését, az adóösszeírások, adókivetések, föld- és házadó nyilvántartások vezetését, ellenőrizte a fizetési felszólításokat. Intézkedett a behajthatatlan adók, árverések, késedelmi fizetések utáni kamatok végrehajtása ügyében.

Az adótisztek a birtoknyilvántartóval minden év októberében a város bel- és külterületén házanként összeírták az adóköteleseket és az adótárgyakat. Az adóhivatali főnök utasítása alapján kivetették a házadót, házbért, kereseti, általános jövedelmi, fegyveradót, országos betegápolási, községi és törvényhatósági pótadót, községi közmunkát, ebadót, katona beszállásolási pótadót, vármegyei közúti és hadmentességi adót. A birtoknyilvántartó az 1885. évi XXII. tc. és a törvény végrehajtására vonatkozó 45.055/1885. P. Ü. sz. rendelet alapján vezette a földadó nyilvántartást, elkészítette az egyénenkénti földadó felosztási jegyzéket. Elemi kár esetén részt vett a helyszíni szemlén és kimutatást készített. Meghatározott díjazás ellenében telekkönyvi és kataszteri azonosítási bizonyítványokat, árveréshez, kölcsönügyekhez értékbizonyítványokat, adóbizonyítványokat és birtokív-másolatokat adott ki. A pénztárnok az ellenőrrel beszedte az adókat, a város közjövedelmeit képező bevételekét, illetékeket, vízszabályozási költségeket. Kezelte a városi hatóság felügyelete és rendelkezése alatt álló pénztárak, alapok, alapítványok vagyonához tartozó pénzeket, értékeket. Vezette a pénztári főnaplót. Az ellenőr a városgazdálkodás összes bevételét és kiadását ellenőrizte, kezelte az alapok, alapítványok, pénztárak szaknaplóit. A pénztári tiszt vezette a fegyveradó nyilvántartást, a napi jegyzeteket, a községi pótadó, közmunka és vármegyei útadó beszedési naplót. Minden hónap végén – a közgyám jelenlétében – kiosztotta a házi szegények részére folyósított havi segélyeket. A pénztárnok, az ellenőr és a pénztári tiszt kötelesek voltak fizetésük egy évi összegének megfelelő óvadékot letenni. A négy végrehajtó – az adóhivatali főnök által kijelölt beosztás alapján – elvégezte a végrehajtást, zálogolást és árverést.

1945-ben az adóhivatal változatlan szervezeti felépítéssel folytatta a működését. A 4300/1945. M. E. sz. rendelet szerint hetenként jelentést tett az állami adóhivatalnak a földadó búzában történő lerovásáról és a közszolgáltatások címen egyéb terményben befolyt adókról. A hivatal ügyköréhez tartozott az épületjavítási hozzájárulás, a közmunkaadó és a kórházi robot kivetése is. 1948-ban Gyulán a négy adókerület tennivalóit 22 fős hivatal látta el.

Az adóhivatalok szervezeti életében az 1940-es évek végén alapvető változás játszódott le. A 13.200/1948. sz. kormányrendelet értelmében a városi és községi adóhivatalokat államosították. A Gyula Városi Adóhivatal tevékenységét a Gyulai Állami Adóhivatal (XXIV. 103.) vette át. 1949. január 1-jétől az ország városaiban már az állami pénzügyi közigazgatás működött. (Az állami és forgalmi adóhivatalokat is megszüntette a pénzügyminiszter, helyettük adófelügyelőségeket szerveztek.)

A jórészt kötetekből álló fond anyaga hiányos. A kötetek többsége adókerületenként kiállított adófőkönyv és adóbeszedési napló.

3 csomó, 160 kötet – 4,20 fm