V. B. 171. Gyula Város Képviselő-testületének iratai 1873–1950
Az 1871. évi XVIII. tc. értelmében a községek önkormányzati jogukat a képviselő-testület által gyakorolták. A testület létszámát a település népessége arányában határozták meg: minden száz lakos után választottak egy képviselőt. Rendezett tanácsú városokban a testületi tagok száma 48–200 fő között mozgott. A tagok fele a legtöbb egyenes állami adót fizetők közül került ki (virilisek), másik felét megválasztották. A megbízatás hat évre szólt. A virilisek névjegyzékét minden évben kiigazították.
Gyula rendezett tanácsú város új képviselő-testülete 1873. június 5-én alakult meg. Mivel az 1870-es népszámlálás szerint az összlakosság 18.495 főt tett ki, a város 184 képviselő megválasztására volt jogosult, de lehetőség adódott a 200 fős testület létrehozására, amellyel élt is 1929-ig.
1918–1919-ben a képviselő-testületek helyét átmenetileg nemzeti, majd néptanácsok vették át. Gyulán az 1918. november 3-án alakult nemzeti tanács az 1919. évi VIII. néptörvény értelmében feloszlott február 27-én és március 4-én megalakult a Gyulai Néptanács. A proletárdiktatúra bukását a román megszállás követte, amely Gyulán 1920. áprilisáig tartott. A megszállás utáni első közgyűlés július 3-án zajlott le.
Az 1929. évi XXX. – a közigazgatás rendezéséről szóló – tc. a rendezett tanácsú városokat megyei városoknak nevezte el. A törvény módosította a képviselő-testületi tagok számát 60–120-ig, úgy, hogy minden 400 lakosra jusson egy képviselő. Gyula város szabályrendelete 120 főben állapította meg – a törvény alapján – a testület létszámát, 60 virilis és 60 választott személyében. A megyei törvényhatóság ezt nem fogadta el és 80 fős testületet javasolt, amelyet a belügyminiszter 87.825/1929. IV. sz. rendelete jóvá is hagyott.
A képviselő-testület a polgármester elnökletével szabályrendeletet alkotott, megtárgyalta a költségvetési ügyeket, a községi pótadókkal kapcsolatos teendőket, döntött a városi vagyonok kezelési módjáról, közművek létesítéséről, új hivatalok felállításáról, a fennállók esetleges megszüntetéséről. Intézkedett árva- és szegényügyekben, alapítványok, perek, ajándékok, jutalmak, segélyek ügyében. Megválasztotta a bizottságok, választmányok, községi iskolaszékek tagjait. Megszervezte a képviselő-választással kapcsolatos teendőket, díszpolgárokat választott. Ellenőrizte a közigazgatás minden ágának, az elöljáróság tagjainak, az egyes hivatalnokoknak, a választott és kinevezett városi alkalmazottaknak tevékenységét. Intézkedett minden ügyben, amelyek a törvények és a szabályrendeletek értelmében jogkörébe tartoztak.
Az 1873. évi városi szabályrendelet értelmében a testület minden második hónap első hétfőjén tartotta nyilvános ülését a polgármester elnökletével. Sokrétű feladatának ellátására, valamint az ülések közti folyamatos munka biztosítására szakosztályokat (gazdasági, pénzügyi és háztartási, jogi, építészeti, közrendészeti, nevelésügyi) választott. Tagokat delegált a községi iskolaszékbe, az ipartanodai és a közegészségügyi bizottságba, valamint az árvaszékbe.
Az 1910. évi városi szabályrendelet megszüntette a szakosztályokat. Az ügyek előkészítésével és testület elé vitelével az állandó választmányt és a bizottságokat (egészségügyi, faiskola felügyelői, iparostanonc-iskolai, mezőgazdasági) bízta meg. Rendes közgyűlést évente kétszer tartott a testület, április második és október első felében. Rendkívüli közgyűlést az 1886. évi XXII. tc. 56. paragrafusa szerint akkor kellett tartani, ha azt a polgármester, a képviselő-testület vagy tagjainak legalább negyedrésze szükségesnek tartotta, vagy a felettes hatóság elrendelte. (Az 1891– 1903-ig terjedő időszakban általában évi két rendes és tíz-húsz rendkívüli közgyűlést tartottak.)
A második világháború végén, 1944. szeptemberében-októberében – a szovjet hadsereg egységei október 6-án foglalták el a várost – a helyi közigazgatás vezetői és alkalmazottai közül sokan elmenekültek, így az itt maradt, megfelelő szakképzettséggel rendelkező tisztviselőkből kellett újjászervezni az ideiglenes városvezetést, amelyet a képviselő-testület hatáskörét átvevő, ún. közigazgatási tanács irányított. Az 1944. október 24-én megalakult 36 tagú testületbe (amelyet a megye közigazgatási főnökének 403/1944. sz. rendelete hívott életre) a gyulai kommunista párt, a kisgazdapárt és a polgári párt egyaránt 12–12 tagot delegált. A kéthetente ülésező közigazgatási tanácsot a megbízott polgármester irányította. Az üléseken az ügyosztályok vezetői, valamint a városi főjegyző vettek részt. Állandó vitatéma volt a városi közellátás, a szovjet hadsereg részére végzett közmunka és a közigazgatás kérdése.
A közigazgatás szervezetét és működését az Ideiglenes Nemzeti Kormány szabályozta az 1945. január 4-én kiadott 14. M. E. sz. rendeletében. Eszerint a helyi önkormányzatoknak saját erejükből kellett gondoskodni az igazgatási szervek létrehozásáról és működéséről. Az önkormányzati testületek újjáalakítását úgy írta elő a rendelet, hogy azokban minden demokratikus párt, szakszervezet és egyéb demokratikus társadalmi szervezet kapjon helyet.
Az 1945. január 14-én tartott rendkívüli közgyűlésen a közigazgatási tanács képviselő-testületté alakult. Határozat született, hogy a Nemzeti Parasztpárt 12 képviselőjének is helyet kell biztosítani a testületben. Döntöttek arról is, hogy a városi vezető tisztviselők választása csak az igazoltatások után történhet meg, mivel a politikai megbízhatóság alapvető követelmény volt a közigazgatásban dolgozóknál. Békés megye 1944. december 8-án alkotott szabályrendeletet a közalkalmazottak igazolására. A központi, a városi és a járási igazoló bizottságokat ennek értelmében szervezték meg a megyében december 10. után. Az igazoló bizottságok tagjainak kiválasztásában a nemzeti bizottság játszott döntő szerepet.
Az 1945. január 26-án tartott rendkívüli gyűlésen az ideiglenes városi képviselő-testület létszámát 60 főben állapították meg, kiegészítve a 48 fős testületet a gyulai szakszervezetek 12 tagú delegációjával. A képviselő-testületnek hivatalból tagjai voltak és szavazati joggal rendelkeztek a város polgármestere és főjegyzője. Csak megjelenési és hozzászólási joga volt a városi szakelőadóknak. Ezen az ülésen újjá-, illetve megszervezték a testület bizottságait, amelyek a következők voltak: állandó választmány, árvízvédelmi bizottság, földreform előkészítő bizottság, igazoló választmány, iskola felügyelő bizottság, közellátási bizottság, legelők karbantartására felügyelő bizottság, munkásjóléti bizottság, nyugdíjbizottmány, óvoda felügyelő bizottság. A bizottságok elnöke a polgármester, távolmaradása esetén a főjegyző volt. Tagjait részben választották, részben hivatalból helyet foglalók tették ki, akik közül szavazati joggal csak az előbbiek bírtak.
1945. április 19-én megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormány1030/1945. M. E. sz. rendelete a közigazgatás rendezéséről, amely kapcsolódott a korábbi, 14/1945. M. E. sz. rendelethez. Az 1945. június 18-án tartott képviselő-testületi ülésen megállapították, hogy Gyulán már ezen rendelet szellemében, hatályba lépése előtt megtörtént az átalakítás. A képviselő-testület 64 választott képviselőből állt (MKP, NPP, SZDP, FKGP, szabad szakszervezetek 11–11, Polgári Demokrata Párt kilenc fő), valamint hivatalból tagjai voltak: polgármester, főjegyző, tanácsnok, I. o. aljegyző, II. o. aljegyző, I. o. fogalmazó, ügyész, adóhivatali főnök, műszaki tanácsos, számvevősé-gi főnök, városi orvosok, tűzoltóparancsnok.
Az 1948. október 19-én tartott rendkívüli közgyűlésen döntés született a képviselő-testület átszervezéséről. Gyula város Nemzeti Bizottsága a 148/1948. sz. határozatával (amelynek jogalapja a 1030/1945. M. E. sz. rendelet 2. paragrafusa volt, elrendelte: a Magyar Dolgozók Pártját 36, a szakszervezeteket 11, a Független Kisgazdapártot tíz és a Nemzeti Parasztpártot nyolc képviselő-testületi hely illette meg. A hivatal 23 főt delegált, akik közül a kinevezett tisztviselőket csak felszólalási és tanácskozási jog illette meg. A korábbi tíz bizottság helyett csak öt alakult meg: állandó választmány, igazoló választmány, legelő karbantartásra felügyelő bizottság, nyugdíjbizottság, tűzrendészeti bizottság. A képviselő-testület átalakítását azzal indokolták, hogy a két baloldali párt (MKP, SZDP) egyesüléséből keletkezett Magyar Dolgozók pártja döntő szerephez jutott az ország gazdasági, kulturális és politikai életének irányításában, ezért helyileg is érvényesülnie kell irányító szerepének, és ezt a város képviselő-testületének összetételében kifejezésre kell juttatni. Az átszervezést követően lemondott Dallos Ferenc, az 1945 óta hivatalban lévő polgármester.
A demokrácia sorvadásával egyre jelentéktelenebbé vált a képviselő-testület, fokozatosan csökkent az ülések és a tárgyalt ügyek száma is. A város szervezési szabályrendelete értelmében évente két rendes ülést tartottak, egyet tavasszal és egyet ősszel. A rendkívüli ülések száma az igényektől függött. Míg 1945-ben tíz rendkívüli ülést hívtak össze, 1946-ban nyolcat, 1949-ben csak négyet. 1945-ben megvitattak 131 ügyet, 1946-ban 113-at, 1948-ban 84-et, 1949-ben már csak 73-at.
Az 1947. évi országgyűlési választások után egyértelművé vált a baloldal győzelme, amelyet követően az MKP és az SZDP közös javaslatot terjesztett elő a kormányprogramot illetően. Ebben a közigazgatás megformálása is megfogalmazódott, mégpedig a szovjetunióbeli tanácsrendszer példája alapján. Megindult a polgári államberendezés lebontása, benne a vidéki önkormányzatok elsorvasztása.
A tanácsrendszer bevezetése 1950-ben történt meg. A gyulai képviselő-testület utolsó rendkívüli ülését 1950. július 28-án tartotta. Ezt követően augusztus 15-én lezajlott Gyula Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának első ülése, amelyen ismertették a bizottság működését, határozatot hoztak a tanácsi munkaterv kidolgozására. Az augusztus 25-i ülésen megszervezték az egyes tanácsi osztályokat.
A fond anyaga a képviselő-testület jegyzőkönyveit tartalmazza 1873–1950-ig. Az 1949–50. évieket kivéve valamennyi tartalmaz név- és tárgymutatót. A közgyűlés tárgyait évente újrakezdődő számozással látták el, és minden esetben feltüntették a kapcsolódó iratok iktatószámát.
71 kötet – 1,47 fm
1–71. k. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1873–1950
