Magyar- és Németgyula rövid ideig tartó – 1848. május 28–június 7. – egyesülése után tisztújítást tartott az utóbbi város, amelyen bírónak Szilágyi Dávidot, jegyzőnek Thezarovits Jánost választották meg. Az újonnan megalakult tanácsnak az 1848. évi törvények végrehajtása közben számos akadállyal kellett megbirkózni, mivel a kivitelezés végrehajtására nem születtek részletes szabályzatok. Az úrbéri szolgáltatások megszűntek, de nem intézkedtek a királyi kisebb haszonvételek ügyében. A törvény értelmében a rendezett tanácsú városokban a vásári bíráskodás joga a földesúrtól átkerült a városhoz. Ennek a két város közti – jogaik és teherviselésük arányában történő – megosztása számos indulatot gerjesztett.

A szabadságharc bukása után – az 1849. szeptember 19-diki rendelet értelmében – újjászervezték a község elöljáróságát. A forradalomhoz hű tanácsnak le kellett mondania, helyette az uralkodóhoz lojális városvezetést szerveztek.

Az osztrák abszolút hatalom kísérletet tett az ikerváros közigazgatási egyesítésére, de törekvése kudarcba fulladt. A megyeszékhelyen adódó közös terhek viselését (katonatartás, előfogatolás, levélhordás, rabkísérés) arányosan szabályozták. Az egyesülés mindkét részről történő szorgalmazása és elfogadása azonban már csak idő kérdése volt. 1851-ben már megalakult egy közös szervezet, Gyula Város Árvabizottmánya.

Az önkényuralmi Bach-kormány országlása idején számos jelentős változás zajlott le Németgyulán is. A közigazgatás és a jogszolgáltatás szétválasztása eredményeképpen megszűnt a város törvénykezési hatásköre. Osztrák mintára új adórendszert vezettek be, elrendelték az ingatlanok pontos telekkönyvezését. Új tűzrendészeti, közbiztonsági rendszabályok léptek életbe. A városvezetésnek biztosítania kellett az utcák, utak, hidak, vízfolyások, közvilágítás karbantartását.

A két város egyesítését számos indok sürgette (a közigazgatás működési költségeinek csökkentése, a községi vagyon célszerűbb kezelése, a Körös- és egyéb vízfolyások szabályozása, az árvízvédelem, az árva- és iskolaügyek). 1857-re megérett a helyzet az egyesülésre, egyik város sem emelt különösebb kifogást ellene. A nyár folyamán lezajlottak a tárgyalások, és a megyefőnök augusztus 20-án kinevezte az egyesített Gyula város polgármesterét és új tisztikarát.

Az a) állag tanácsi iratai közt fontos dokumentumok találhatók az 1848–1849-es forradalommal és szabadságharccal kapcsolatban (újoncállítások, nemzetőrség ügyének, népfelkelések elrendelésének dokumentumai).

A b) állag körrendeleteket tartalmazó jegyzőkönyveiben található szolgabírói rendeletek, utasítások a korabeli adminisztráció és bürokrácia hű lenyomatai.

A c) állag német nyelvű, gót betűs hirdetőkönyve a közhírré tett felhívásokat, közleményeket tartalmazza.

A d) állag telekkönyvei az 1850-es évek első felében lezajlott ingatlan nyilvántartási munkálatok eredményeit rögzítették.

Az e) állagban a bíró és az esküdtek előtt megkötött szerződéseket, egyezségeket, az f) állagban haláleset-felvételi jegyzőkönyvet talál a kutató.
 

1 doboz, 11 kötet – 0,40 fm