A vármegyék pénzgazdálkodását ellenőrző és felülvizsgáló számvevőségek a 19. század elejétől alakultak meg. A kamara szorgalmazására építették ki a megyei pénzkezelést felülvizsgáló szakszolgálatot. Az első bizottságok kötelező rendelet híján – még „ad hoc” jellegűek voltak, tagságuk nem volt állandó. Bár a magyar kamara kiadott 1824. július 4-én egy 42 pontot magába foglaló rendeletet az elszámolások rendjéről, azonban ezt a vármegyékre nézve nem tették kötelezővé. A megyei számvevő törvényszékek a helytartótanács 1847. március 23-diki rendelete alapján jöttek létre. Az elnöki tisztet az alispánok töltötték be, a szék tagjai pedig a tiszti ügyész, a perceptor (adószedő), a notárius (jegyző) és négy megyei esküdt voltak. A megyei számvevő törvényszékek az 1848. XI. tc. alapján számvevőszék néven működtek 1850. április 17-ig, a pénzügyigazgatás állami átszervezéséig.

Békés megyében a számvevőszék meglétére 1807-ből van először adat, számadásokat vizsgáló törvényszék néven. Tagjai voltak: a megye egyik táblabírája, aki az elnöki tisztet töltötte be, három táblabíró, egy alszolgabíró, két megyei esküdt, a megyei aljegyző és a megyei ügyész. 1830-ban censualis széknek nevezi magát a bizottság. Üléseit az első alispán elnöklete alatt tartotta, a megye hat táblabírájának, főjegyzőjének, számvevőjének, a csabai főszolgabírónak, egy megyei esküdtnek, a megyei főadószedőnek és a másod aljegyzőnek a részvételével. 1844-ben már számvevőszék néven működött. Elnöke az első alispán, de összetétele némileg megváltozott az 1830-as állapothoz képest. Az üléseken öt megyei táblabíró, a főpénztárnok, az alpénztárnok, a számvevő, a gyulai főszolgabíró, egy megyei esküdt, az alügyész és az aljegyző vettek részt. A bizottság előadója a számvevő és a főpénztárnok volt.

A bizottság a közgyűlésnek tartozott felelősséggel, és a számadások felülvizsgálatán túl a megyei pénzek hovafordítására is volt befolyása. A számvevőszék üléseiről jegyzőkönyv készült. Az üléseken vizsgálták felül a benyújtott okmányokat, és döntöttek arról, hogy melyiket terjesszék a megyei közgyűlés elé. Az ülésekre benyújtott okmányokat a jegyzőkönyv sorszáma szerint évenként gyűjtötték össze. Ennek okán a jegyzőkönyvek segédletül szolgálnak az iratanyaghoz.

A fond három doboznyi anyagában jegyzőkönyvek, számadások, számvevői jelentések (a számvevői tisztséget 1790-től töltötték be Békés megyében) és az endrődi kórházzal kapcsolatos iratok találhatók. Képet kap a kutató a megyei ügyvitel költségeiről, az irodaszer-ellátásról. A számvevőszéknek benyújtott okmányokból fény derül az adószedésekből eredő jövedelmekre, a közmunkák költségeire, a megyei pénztárak és alapok elszámolásaira. A korabeli hiteléletbe adnak betekintést azok a dokumentumok, amelyek a különféle pénztárak és alapok (árva-, kórházi-, árvíz- és tűzkárosultak segélyezésére) tőkepénzeinek gyulai polgárok számára történő kihelyezését dokumentálják. Az iratanyag a jegyzőkönyvek segédletkénti használatával kutatható.

 Összesen: 3 doboz = 0,42 ifm