A megyei adószedő (perceptor) feladata az állami és a vármegyei adók beszedése, kezelése volt (lásd az 1715. évi 57. tc.-t). Az adókivetés és beszedés a dicalis összeírások alapján zajlott le. Az adóösszeírást a szolgabírók és az esküdtek végezték. Az összeíró biztosok minden évben maguk elé rendelték a jobbágyokat, akiknek számot kellett adni a velük egykenyéren élő családtagjaikról, szolgálóikról, szolgálólányaikról, jószágállományukról, ingatlanjaikról (ház, föld, malom), egyéb jövedelmeikről (kocsma, mészárszék, haszonbérlet, kézművesség, kereskedelem, pálinkafőző üst, méhkasok), valamint a közös haszonvételekről (legeltetés, fuvarozás, nádvágás). Az adóösszeíráskor feltüntették azt is, ki, milyen címen nyert felmentést az adófizetés alól (papok, honoráciorok, obsitos katonák, insurgensek, megyei bábák).

A fond az 1770-től keletkezett megyei dicalis (rovás) összeírások anyagát tartalmazza. A többi adónyilvántartás (regnicolaris, megyei adóösszeírások) a közgyűlési iratok között, valamint a kigyűjtött feudális kori összeírások fondjában találhatók.

Az adószedői iratok 1266 kötetet tartalmaznak. A községek alfabetikus sorrendjében rendezett összeírások egységes szempontok alapján készültek. A fejlécek rovatai helytartótanácsi utasítás alapján az egész országban egységesek voltak. A nyomtatott fejrovattal készült kötetek egy-egy község adóösszeírásait tartalmazzák.

A Békés Megyei Levéltárban őrzött dicalis összeírások jelentős forrásértéket képviselnek, mivel a megye minden korabeli településéről legalább fél évszázadnyi, adózással kapcsolatos adatot szolgáltatnak. Latin, majd 1833/34-től magyar nyelven készültek. A feudális-kori összeírások nyilvántartásában Ö. 28. jelzet alatt szerepelnek.

1266 kötet = 28,20 ifm

Dicalis összeírások településenként                                            1770–1845