1838-ban a 18 éves Ladányi Mária két és fél év együttélés után ügyvédi pártfogás mellett minden szükséges lépést megtett, hogy – „testi közösülés által meg nem erősített” – házasságát felbonthassa. A hosszadalmas válóperes procedúra orvosszakértői vizsgálattal kezdődött, amely a 23 esztendős férjet, Varga Sándort nemzésre alkalmatlannak, Ladányi Máriát pedig „szűz állapotban” lévőnek találta. A bontóper három éven át roppant lassan haladt előre, a megyei törvényszék tizenöt alkalommal tárgyalta az ügyet. Vargáék megelégelhették a sok huzavonát, és 1841. május 17-én kijelentették, hogy lemondanak a per folytatásáról és a jövőben a keresztény hit tanítását követve kívánnak együtt élni. Lehet, hogy csak lelki megnyugvásra volt szükség – vagy egyszerűen csak a véletlen műve? –, de éppen kilenc hónappal ezután, 1842. február 18-án megszületett a házaspár József névre keresztelt kisfia.

MNL BéML IV. 10. a. 6/1838 (kigyűjtött válóperek).

 A korábbi részeket a Hetedíziglen menüpont alatt olvashatják a Perpatvar rovatban.