Egy kötegyáni özvegyasszony hosszú pereskedés után élhetett csak maradéktalanul 1924-ben meghalt férje javaival. Pedig a férfi 1912-ben írt végrendeletében is őrá mint második hitvesére hagyta minden vagyonkáját: házát, két koros lovát és kocáját. A férfi első feleségének leánya azonban a végakarat érvénytelenítését kérte. A hatóságokat is félrevezetve úgy tartott számot köteles tulajdonrészre, hogy az elhunyt nem is volt az ő édesapja. Kiderült ugyanis, a fiatalasszony törvénytelen származású, édesanyja házassága alatt összeszűrte a levet valakivel, aki a természetes apja lett, és mivel megszületésekor a frigy még fennállt, a gyermeket – a természetes apa elismerő nyilatkozata ellenére – a férj nevére anyakönyvezték.

MNL BéML VII. 1. b. 1811/1927.

A korábbi részeket a Hetedíziglen menüpont alatt olvashatják a Perpatvar rovatban.