Tóth Mihály szeghalmi nemes halála után három fia a legnagyobb egyetértésben megosztotta egymás között az atyai örökséget. Gond akkor támadt, amikor 1838 decemberében az egyik fivér, Bálint is meghalt. Az ő özvegye, Török Sára a férje után maradt ősi és szerzett vagyont egyaránt elfoglalta, viszont egy éven belül, 41 éves korában második házasságra lépett egy füzesgyarmati özvegyemberrel. Tóth Bálint két testvére, József és Gergely nem hagyta veszni a házból, úrbéri földből őket megillető ősi vagyonrészt, ezért 1840 tavaszán „a vérek közt a világos örökösödés esetében végrehajtandó osztályról” szóló 1836. évi XIV. törvénycikk alapján a vármegyei közgyűlésnél keresték az igazukat. Rövid időn belül egy háromtagú küldöttség tette rendbe a Tóth-örökség sorsát.

MNL BéML IV. 1. b. 494/1840.

A korábbi részeket a Hetedíziglen menüpont alatt olvashatják a Perpatvar rovatban.