Egy alkalmi munkából élő férfi nem is gondolta, milyen hosszadalmas bírósági eljárássorozat vár még rá, amikor 1948-ban megnősült. Biztos volt döntésében, sziklaszilárdan hitte, hogy életre szólóan választott párt, ezért nem is habozott sajátjának elismerni menyasszonya előző kapcsolatából, házasságon kívül született hároméves kislányát. Az újdonsült apa hamar csalódott várakozásaiban, 1953-ra annyira megromlott a kapcsolata feleségével, hogy egy éven belül elváltak. A bíróság a kislányt az anyánál helyezte el, az „apát” pedig havi száz forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. A férfi úgy vélte, a válással a kislány a továbbiakban már nem az ő családnevét fogja viselni és az iránta való kötelezettségei is megszűnnek. A bíróság azonban elutasította keresetét, feltétel nélkül tett atyai elismerő nyilatkozata alapján megállapította, hogy a gyermek érdekével ellentétben állna, ha a házastársak közötti nézeteltérések miatt a gyermek korábbi státusát állítanák vissza.

MNL BéML XXV. 10. d. 20167/1955.

A korábbi részeket a Hetedíziglen menüpont alatt olvashatják a Perpatvar rovatban.