Tervbe vett házasságkötése előtt alig két héttel ezt a kérdést tette fel magának a majdani szerepkilátásait latolgató Politzer György. Mint az I. világháborúban harcolt, leszerelt katona szűkös anyagi viszonyok és megélhetési nehézségek közepette szánta rá magát a nősülésre. Gyomán élő nagybátyjához írt leveléből kiolvashatóan a menyasszony hozománya húzhatta ki a csávából, de nem mindenáron. Jó előre leszögezte kétgyermekes jövendőbelije és apósa előtt, hogy normális, nyugodt életre vágyik és házában „semmiféle külső áramlatnak nincs helye”. A kezdeti izgalmak után 1919 márciusában végül szerencsésen túlestek az esküvőn és Gyurka mint háromnapos férj igazi boldogságról számolhatott be rokonainak. Elégedett volt választásával; kedves, szép, okos asszonyként jellemezte feleségét, sőt úgy érezte, mostohalányai is úgy szeretik, mintha az édesapjuk volna.

MNL BéML XI. 9. e. 475. tétel.

A korábbi részeket a Hetedíziglen menüpont alatt olvashatják a Perpatvar rovatban.