A gyulai római katolikus sekrestyés lánya, Mericskai Franciska 1801-ben lett a Nagykőrösről Gyulára került református lakatos, Szöllősy Sámuel felesége. Nyolc gyermekük született, közülük kettőt nevelhettek fel. Húsz évnyi házasság után kapcsolatuk olyannyira elmérgesedett, hogy az egyházi és világi hatóságok közbeavatkozása is szükségessé vált a családi béke fenntartása érdekében. Az asszony többször felemlegette, hogy legény, inas és szolga volt egy személyben a lakatosműhelyben, állapotosan is vernie kellett a vasat, ura éjjel-nappal dolgoztatta, még „csecset sem adhatott gyermekeinek”. Ha nem jól végezte a rábízott feladatot, tettlegességre is sor került. Megfeszített, közös munkával a férj 600 forintos legénykori adósságát is ledolgozták, mégis egyre rosszabbul éltek. A férfi gyomai ágyast tartott, idegen fehérszemélyekkel tiltott szövetségben élt, ruházta őket, költött rájuk. Hites feleségét részeges, parázna, buja, tolvaj, garázdálkodó jelzőkkel illette. Franciska asszony bánatában elköltözött hazulról, álkulcsot csináltatott férje ládájához, hogy olyakor-olykor kevés pénzhez juthasson a maga számára.

MNL BéML IV. 1. b. 1457/1822.

A korábbi részeket a Hetedíziglen menüpont alatt olvashatják a Perpatvar rovatban.