Egy Budapestről Csanádapácára kitelepített fiatalasszony férje még 1949-ben meghalt. Fiatal özvegyként egyedül kellett gondoskodnia kisfiáról és előteremtenie a megélhetésükhöz szükséges anyagiakat. A kitelepítés viszontagságai közepette 1952-ben ráadásul féléves szabadságvesztés büntetést is kiszabtak rá. Csak egy helybeli asszony jóindulatán múlott, hogy a hároméves félárva fiacskája nem maradt gondoskodás és ellátás nélkül, és eljutott ugyancsak kitelepített anyai nagyanyjához Jászkisérre.

MNL BéML XXIV. 5. b. 945-Sz-24/1952.

A korábbi részeket a Hetedíziglen menüpont alatt olvashatják a Perpatvar rovatban.