Balatoni nyár – Egy balatoni vitorlás körút emlékei 1933-ból
Már egy évszázaddal ezelőtt is hasonló volt a helyzet. Ekkor indult ugyanis a „magyar tenger” igazi sikertörténete. Az 1920-as trianoni békediktátum megfosztotta országunkat a tengertől, s Fiume elvesztése mellett, az Adria és Abbázia is „távolabb került” a nyaralni vágyóktól. Bár a Balaton már a „boldog békeidőkben” is egyre népszerűbb úti célnak számított, az 1920-as évektől valóságos nemzeti ügy lett belőle. A nyaralók megnövekedett száma mind szélesebb társadalmi rétegekből toborzódott. A századfordulón jellemző jómódú polgári réteg mellett a korábban inkább a tengert választó legtehetősebb rétegek is megjelentek a vendégek között, míg a másik irányban már a középosztály alsóbb rétegei is eljuthattak a Balatonhoz. Ebben az időben indult meg a szegényebb családokat megcélzó gyermeküdültetés is. A korszakban megvalósuló infrastrukturális fejlesztések is hozzájárultak ahhoz, hogy az 1930-as évek végére több mint négyszeresére nőtt a magyar tengert választó nyaralóvendégek száma 1910-hez képest (1910-ben 55208, míg 1937-ben 239287 fő).
Az ide szervezett nyaralások felfutásának ebből az időszakából egy különleges dokumentum került néhány éve az MNL Békés Vármegyei Levéltárába. Egy 1933-as vitorlás körút hajónaplója. A 12 napos út eseményeit rögzítő emlékirat bepillantást enged a korbeli „balatoni nyár” mindennapjaiba egy középosztálybeli fiatal hölgy szemüvegén keresztül.
A napló írója Lányi-Lindner Marianne (1907–1983), vitéz lovag Lányi-Lindner Gusztáv tábornok lánya, testnevelő tanár, az 1930-as években a testnevelési főiskola tanársegédje. A bubi frizurás, sportos fiatal hölgy rendszeresen szerepelt a korabeli fővárosi lapokban, a vívó- és úszóeredményei mellett leginkább, mint a szép sikereket elérő MAC női gyeplabda csapatának kapusa, de ő volt az, aki a testnevelési főiskola részéről 1934-ben a hazánkba látogató Rust német közoktatási minisztert köszöntötte, sőt egy évvel korábban – sportdiplomáciai feladatokat is ellátva – ő képviselte első ízben hazánkat az Nemzetközi Női Atlétikai Szövetség római ülésén.
A balatoni vitorlás úton társai voltak még Radnóthy Istvánné Bencze Erzsébet, a Mátyásföldi Polgári Leányiskola háztartástan tanára, valamint a hajó tulajdonosa, Oswald László. Utóbbiról érdemes megemlíteni, hogy a Balatoni Yacht Club vezetőségi tagja, a Magyar Yacht című havilap szerkesztője, és nem mellékesen hazánkat az 1928-as amszterdami olimpián képviselő vitorlás csapat tagja is volt.
Magára a vitorlás útra 1933. augusztus 1–12. között került sor. A 171 km-es távot vitorlázó társaság a következő útvonalon haladt: Siófok, Kenese, Almádi, Füred, Földvár, Lelle, Révfülöp, Badacsonytomaj, Keszthely, Fonyód, Tihany, Siófok.
A „Bolygó” névre keresztelt vitorlás 8,5 méter hosszú és 2,4 méter széles fedélzete jelentette az élet fő színterét a három fiatalnak az együtt töltött 12 nap során. A vitorlás kabinjában, illetve jó idő esetén a fedélzeten aludtak. Leginkább kikötőkben, de volt rá példa, hogy a Balaton közepén, nyílt vízen horgonyozva töltötték az éjszakákat. Gyakran a hajón, vagy a parton a hajó mellett étkeztek. A feladatokat felosztották egymás között: „Laci a kapitány, kormányos, tűzgyújtó, minden goromba dolog intézője. Ezzel szemben Erzsi szakácsnő. Erzsi leleményes, nem lesz egyhangú kosztunk. Sorban a legkisebb, rangban az utolsó, nem értek semmihez. De mosogatni tudok majd, illetve azt könnyű megtanulni – mondják. Piszkos, de meg lehet szokni, nem egy nagy ember kezdte így.” A rövid naplórészlet is mutatja, hogy az élet a vitorláson egy másik világ, ahol a megszokott hétköznapoktól eltérő szabályok szerint történnek a dolgok, de erről még a végén bővebben is lesz szó… És hogy mi mindent fogyasztottak a hajón? Csak néhány példa: az első napi ebéd sült csirke, kemény tojás, zöld paprika körítéssel, torta. A vacsora paradicsomos rizses hús, sajt. Reggelire rendszerint szalámi, szalonna, tojás, kenyér. És hogy a Békés megyei vonatkozásokat se felejtsük, volt a menüben paprikás krumpli is gyulai kolbásszal. Persze nem csak a hajón étkezett a társaság. A parton rendszeresen ellátogattak vendéglőkbe is egy balatoni halászlé vagy más finomság kedvéért.
Hogyan teltek a mindennapok a Balatonnál? Hasonlóan, mint napjainkban: leginkább napozással, fürdéssel, úszással, illetve korzózással a parti sétányokon. Mert természetesen, ahogy már utaltunk is rá, nem csak a hajón zajlott az élet, a társaság tagjai minden útba ejtett kikötőben kiszálltak hosszabb-rövidebb időre. Bevásároltak, képeslapokat küldtek a postán, és persze társasági életet éltek. Mert a napló tanúsága szerint úgy tűnik, mintha az egész főváros lent lett volna ebben a két hétben a magyar tengernél. Mindenhol találkoztak ismerősökkel, volt, ahol rokonokat látogattak meg. Kölcsönös meghívások voltak a hajóra, illetve az ismerősök szállásaira. És persze zajlott az „éjszakai élet” is. Az első, kenesei estéről például a következőket olvashatjuk a naplóban: „Előkerültek a díszruhák s 10 órára már a játékházban voltunk. Kempelszék, Weörösék, vidám társaság. Táncolunk egy-két kört, s mivel az itteniek mániákus kuglizók nem engedik el nekünk sem ezt a mulatságot. Nem nagy passzióval csináljuk, de Babette és Hódoló gavallérja a pöttöm Elek olyan cirkuszt csinálnak, hogy az pótolja a játék iránt érzett fogyatékos lelkesedésünket. Sűrű koccintgatások eredményeként Babette még habfehér szoknyámra önti vörös vermouthját. A helyszínen kimossuk még, s kiállítanak az orkánba száradni. Éjfél után 1 órakor búcsút veszünk a kuglizóktól. Ilánál marad a szoknyám, hogy másnapra kivasalják s így az éj felhős homályában felül díszben, alul kombinéban lopakodunk vissza a kikötőbe. Gyors lefekvés és máris alszunk mélyen […] Korán kezdődött a nap. Mély csendes álmú hajónkra hajnali 4 órakor zaj, zene háborgó hangjai tolakodtak. […] Harsogva hangzik már: „a kutyafáját az álmotoknak”. Ezt megkaptuk. Lump ébresztőink az esti társaság, akik eddig gurigáztak azzal a buta golóbissal, s táncos jókedvükben gramofonos éjjeli zenét s egyszersmind ébresztőt rögtönöztek.”
Társasági élet a parton
Láthatjuk tehát, hogy a Balaton már 1933-ban is A BALATON volt, mely lehetőséget kínált az odalátogatóknak a gondtalan kikapcsolódásra és – még ha rövid időre is – a mindennapok rutinjából való kiszakadásra és felfrissülésre.
Levéltári források:
Lányi-Lindner Marianne balatoni hajónaplója. 1933. MNL BEVL XIII.15./3 24. tétel. Lányi Lindner család irathagyatéka
Sajtó:
A magyar női atlétika első szereplésa a nemzetközi sportdiplomáciában. Lányi Marianne római útja. Nemzeti Sport, 1933.04.28. 5.
Balatoni Yacht-club bál. Tolnai világlapja, 1930.02.05. 56.
Bálkirálynők a gyepen. Színházi élet , 1932. 46. sz. 61–62.
Európa legszebb hokicspata. Színházi élet, 1932. 49. sz. 20–21.
Yach: Olimpiai kiküldetések. Pesti Hírlap, 1918.07.08. 17.
Irodalom:
Schleicher Veronika: Kulturális kölcsönhatások a Balaton térségében 1822−1960 között. Bp. 2014. Doktori disszertáció.
Szerző: dr. Bódán Zsolt
Új hozzászólás