Az evangélikus parókia – Gyula, Béke sugárút 29.
Az evangélikus parókia nem csak a lelkészek otthona, de közösségi célokat is szolgáló épületrész. A tanácsteremben ülésezik a presbitérium, itt kerül sor a gyermekek hitoktatására, a bibliaórák, előadások és szeretetvendégségek megtartására, és egyúttal a lelkész irodája is ebben az épületben kap helyet. Falai közt köszönthették a Gyulán megforduló evangélikus püspököket, városi és megyei elöljárókat, sőt 1963 májusában még Urho Kekkonen finn köztársasági elnököt is, aki az első nyugati államfőként látogatott el a kádári Magyarországra!
Az épületet Gerlóczy Gedeon budapesti építész tervezte meg. A templom felépítése után, 1929-ben határozta el a gyülekezet a lelkészlak megépítését. 1930. május 17-én döntöttek a beérkezett ajánlatokról. Első ütemben a hálószoba és az iroda felépítését rendelték meg. A munkára a helybeli Dávid Jakab kapott megbízást. Vállalta, hogy augusztus 1-jére elkészül. Július 19-én a lelkész már a parókia átvételére hívhatta össze az egyháztanácsot.
1931. január 23-án a felügyelő arról tájékoztatta a presbitereket, hogy a lelkészlak hátralévő részének felépítése állami kölcsönből finanszírozható. A június 13-i presbiteri ülés hat pályázó munkáját bírálta el. Közülük a legolcsóbb ajánlatott Perei András tette, így ő lett a befutó. A parókia felépítése 15 000 pengőbe került. 1932-ig a személyes felajánlásokból dr. Vangyel Endre felügyelő mellett Stéberl András tett 100 pengős adományt, míg többen 2 és 50 pengő közötti összeget bocsátottak a gyülekezet rendelkezésére.
Ezt követően már csak a ház csinosítására, a berendezésére, és a sajnos a hamarosan jelentkező gombafertőzések elhárítására kellett gondot fordítani. 1933. április 29-én a presbitérium elfogadta a Kovács Lajosnéval kötött szerződést a parókia mögötti 80 négyszögöles kert megvételéről. 1934 nyarán az egyik szoba padlóját gomba támadta meg, 1937 nyarán a másik szobát és az irodát is újra kell padlóztatni a fertőzés miatt. A 1938 júniusában került sor a telefon bevezetésére. Szeptember 20-án a lelkész hozzájárulást kért egy mosókonyha felépíttetéséhez.
1939 októberében Benkő István került Gyulára lelkésznek. Ő Stéberl András lányát vette feleségül. Stéberlnek az egyházi terhek viselésében megnyilvánuló legendás bőkezűsége, noha korábbi érdemeit sem óhajtjuk kisebbíteni, ekkortól nyilvánult meg igazán: 1940. április 6-án a 10 000 pengős adományából a parókiát teljesen átépítették. Ám 1941 őszén ismét gombafertőzés ütötte fel a fejét, s a szalon és a hálószoba padlózatát újra ki kell cserélni. A munka költségeit Stéberl András ezúttal is magára vállalta.
1954 folyamán 3000 forintos tatarozási munkát végeztettek el a lelkészlakáson, majd 1962-ben a ház nagyobb részét ismét renováltatta a gyülekezet. A templom közvetlen közelében álló régi, polgári házakat lebontották, s bérházakkal építették körbe. 1979-ben a telek egy részét közcélra kisajátította a város. A mai telekhatárokat ekkor alakították ki. A templom és parókia környéke ekkor nyerte el a mai formáját.
Mellékletek:
Új hozzászólás