A Kliment ház egyike azoknak a földszintes polgárházaknak, melyeknek Gyula jellegzetes alföldi polgárváros hangulatát köszönheti.

 

Az Árpád utca elején található, zártsorú beépítésben, utcavonalon álló, L alaprajzú, nyeregtetős épület az 1801-es nagy tűzvész után épült későbarokk-klasszicista stílusban. Az utcai homlokzat 7 vakolatkeretes, építéskorabeli ablakkal tagolt. A portára, illetve onnan a házba, az utcai homlokzat keleti végén lévő, 19. századi vasalatát megőrző, nagyméretű, kétszárnyas kapun keresztül lehet bejutni.

 

Az épület udvar felőli oldalán mellvédes tornác futott végig, melyet napjainkra beépítettek. Az udvari szárny alatt kisméretű boltozott pince található. Az épület belső terei nem maradtak meg eredeti formájukban, azokat 2007-ben átalakították. Sajnos a műemlék lakóházhoz közvetlenül kapcsolódó, a 48-as utcára lenyúló melléképületeket a védettség ellenére elbontották.

 

A majd egy évszázadon át a Kliment család tulajdonában lévő házat 1952-ben államosították, majd 1958-ban műemléki védelem alá helyezték, melyről a homlokzatán elhelyezett tábla is tanúskodik.

 

A később ismét magántulajdonba került ingatlan jelenleg „Gyulai 200 Éves Apartman” néven szálláshelyként működik.

 

Kik voltak a Klimentek, akikről a ház a műemléki nyilvántartásban szereplő nevét kapta? A família eredete ismeretlen, a családi hagyományok szerint őseik Belgiumból telepedtek át Ausztriába. A magyarországi ág őse Kliment Ferenc (1766–1853) a császári könnyűlovasság főhadnagya, majd annak őrnagyaként végig harcolta a napóleoni háborúkat. Számos csatában kitüntette magát, különösen a marengói ütközetben, ahol három lovat is kilőttek alóla, valamint a mellkasán is megsebesült, de tovább küzdött. Ferenc császár, érdemeire való tekintettel, 1818-ban nemesi címet és címert adományozott neki és az utódainak. Kliment Ferenc Holicson telepedett le, s ott élt haláláig.

 

Fiai közül ketten, József és Adolf is katonatisztek lettek. Előbbi az alezredesi rangig vitte, míg utóbb azzal vált nevezetessé, hogy Görgei Artúr tanára volt a tullni hadapródiskolában. Görgei az 1830-as években jó viszonyban lehetett a Kliment családdal, többször is megfordult holicsi otthonukban, sőt az egyik Kliment lánynak, Franciskának még egy rajzos verssel is kedveskedett 1834-ben.

 

A család a következő generáció révén került kapcsolatba a békési vármegyeszékhellyel. Kliment József fia, a szintén katonai pályára lépő Gyula (1836–1906) a városban állomásozó ulánusezred főhadnagyaként az 1860-as években érkezett Gyulára.

 

Itt ismerkedett meg a volt vármegyei orvos, Csausz Lajos leányával, Szidóniával, akit 1867-ben vezetett oltár elé.

 

Ezt követően a seregből kilépve a városban telepedett le, ahol előbb környékbeli birtokain gazdálkodott, majd a vármegyénél vállalt hivatalt. Kliment Gyula egy rövid időre a megyei levéltár iratainak kezelője volt, majd a pénzügyi adminisztrációban kapott helyet, pályája utolsó másfél évtizedében pedig megyei alpénztárnokként talált alkalmazást.

 

A legidősebb lány, Margit (1869–1949) Ladics László felesége lett 1892-ben,

 

míg öt évvel később Gabriella (1871–1931) a gyulai törvényszéki jegyző Mattiasi Alajos mellett kötelezte el magát. Később Fiuméban telepedtek le, ahol a férje törvényszéki bíróként tevékenykedett.

 

A másik két testvér, Ferenc (1870–1922) és Márta (1876–1951) nem alapítottak családot. Előbbi a középiskola elvégzése után pályakezdőként a Fiumei Tengerhajózási Társaságnál dolgozott pár évet, majd hazatért Gyulára, és szülővárosában futott be gyümölcsöző pénzügyi karriert. Fiatalon bekövetkezett halála előtt több mint egy évtizeden át volt a Békésvármegyei Takarékpénztár igazgatója.

 

A legifjabb testvér, Márta mindvégig Gyulán maradt, ő volt a család utolsó lakója a házban.

 

Anyagi helyzete a szülők, majd bátyja halála után megrendült, bár a két háború közötti években még a tisztes polgári lét jellemezte életkörülményeit, élete utolsó éveiben azonban biztos megélhetés hiányában már nélkülöznie kellett. Nem érte meg a ház államosítását: egy évvel korábban 1951-ben „osztályidegenként” hunyt el ennek az egykor szebb napokat látott családnak az utolsó gyulai tagja.

 

A Kliment család fénykora a 19–20. század fordulójára esett. Kliment Gyula a város köztiszteletben álló, megbecsült polgára volt. Hivatali munkája mellett aktív közéleti szerepet vállalt. A Békésvármegyei Takarékpénztár igazgatósági tagsága mellett számos gyulai és megyei egyesület is a tagjai sorában tudhatta. Ő töltötte be például az 1870-ben alapított Gyulai Torna- és Tűzoltóegylet első parancsnoki tisztét, aktív tagja volt a Békésvármegyei Gazdasági Egyletnek is, melynek az 1871-es csabai lóversenyén első díjat nyert fogatával. A helyi „intelligencia” tagjaihoz hasonlóan gyakran időzött a kaszinóban.

 

A sort még hosszan folytathatnánk… Nekrológírója a következő szavakkal jellemezte őt elhunyta után: „Kliment Gyula gyöngéd érzésű, nemes szívű, distingvált, igazi úri ember volt, aminő kevés van hozzá hasonló, mindenki őszintén tisztelte, becsülte s szerette.”

 

Milyen is volt az élet a „boldog békeidőkben” a Kilment házban? Mindenekelőtt is sok vendég, látogató fordult meg a falai között. A ház ura szerette a társaságot. Az itt állomásozó katonatisztek rendszeresen tiszteletüket tették nála. No persze nem csak a házigazda, az eladó sorban lévő lányok miatt is jöttek. Az 1880–1890-es években a Kliment lányok a gyulai hölgykoszorú ünnepelt tagjai voltak,

 

A ház szalonjában mindig szólt a zongora, mindig pezsgett az élet. Kliment Margit levelezéséből tudjuk, hogy alig volt olyan nap, amikor a fiatalok ne gyűltek volna össze egy zsúrra, teára, vagy házi bálra a társaság valamelyik tagjánál, vagy egyszerűen csak ne mentek volna vizitbe valahová. Sőt az udvarlók nem egyszer éjjeli zenével tisztelték meg a ház lakóit… Ennek a pezsgő életnek vetett véget a két nagyobb lány férjhezmenetele, majd a családfő viszonylag korai halála. Hogy a hajdan volt vidám évek emléke mennyire megmaradt, jól mutatják, a ház asszonya, Kliment Gyuláné 1917-ben bekövetkezett halála után írt nekrológjának sorai: „Az előkelő megjelenésű, fennkölt szellemű, nagyműveltségű és szívjóságú úrnő otthona a 70-es és 80-as években városunk úri társadalmának legelőkelőbbjei közé tartozott. A Kliment család nyílt, vendégszerető házat vitt, ahol a helybeli és vidéki ismerősök mindenkor szíves fogadtatásra találtak”