A gyulai múzeum a mai Magyarország harmadik legrégibb alapítású vidéki múzeumaként jött létre. Létrehozása egy középnemesi származású, lelkes patrióta, az élénk helytörténeti érdeklődéssel rendelkező amatőr régész, Mogyoróssy János (1805–1893) nevéhez kötődik.

 

1868. szeptember 8-án elhatározta, hogy „könyv-, térkép-, régi érem- és fegyvergyűjteményemet… egy általam saját kezűleg készítendő Elenchus, vagyis Leltár mellett – tisztelve említett kedves szülőföldemnek – illetve Gyula város közönségének és nyilvános főtanodájának nyilvános s közhasználatra örök időkre visszavonhatatlanul, önkéntes elhatározásomból adom, adományozom és ajándékozom.” Az adományt december 16-án br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyta. A 114 képet, 81 térképet, 543 pénz- és egyéb érmét, 17 bankjegyet, 5 régi fegyvert, 19 egyéb régiséget, 3 szarmata gyöngyöt, 6 kövületet és 13 ásványt tartalmazó leltár 1869. augusztus 31-ére készült el.

 

Mogyoróssy jogi tanulmányait 1827-ben befejezve a vármegye tiszti hivatalában gyakornokoskodott. 1828-tól a Wenckheimek gyulai uradalmában dolgozott Ferenc gróf titkáraként, majd az úriszék jegyzőjeként. 1832-ben az uradalom gazdatisztje, 1846-tól pedig számtartója, s egyben levéltárosa lett. Ekkor kezdett el foglalkozni Gyula történelmével. 1858-ban megírta szülővárosa monográfiáját. A dicső múlt romantikus képe vonzotta. Meggyőződéssel vallotta, hogy Atilla király sírját Gyula környékén kell keresni. Régiségek gyűjtésébe kezdett, s több helyen ásatást is folytatott. Könyvtárát még 1836-ban a városnak adta, azonban azt a szabadságharc alatt széthordták. Nemzetőrszázadosként ő maga is részt vett a küzdelemben. 1868-ban megismételt adományával megvetette alapját a gyulai múzeumnak. Ugyanekkor 439 könyvet, illetve kéziratot (844 kötetben), valamint 105 képet és 82 térképet ajándékozott a nyilvános városi könyvtár számára, amely jelenleg is az ő nevét viseli. Gyűjteményét a katolikus elemi iskola emeleti tornácából leválasztott, saját költségén kialakított helyiségben helyezte el. „Gyűjtsétek össze a morzsalékokat is!” – figyelmeztette a betérőket az ajtó fölé vésett bibliai felszólítás. 1874. augusztus 3-án a vármegyei múzeum első igazgatójának nevezték ki. Tisztét haláláig büszkén viselte. Életét teljesen a múzeumának szentelte. Vasárnap délutánonként díszmagyarba öltözve, nagy buzgalommal vezette körül az érdeklődőket szeretett tárgyai között. 1885-ben „Képes kalauz a békésmegyei múzeum érem- és régiségtárában elhelyezett tárgyak ismertetéséhez” címmel katalógust jelentetett meg a gyűjtemény anyagáról, melynek gyarapodásáról évről évre szorgalmasan beszámolt az egyesület évkönyvei hasábjain.

 

A Mogyoróssy által 1868-ban megszervezett kicsiny múzeum fenntartó hiányában hamarosan tönkrement volna. Érezte ezt maga az adományozó is, de mindhiába próbált támogatóra találni. Felhívásai visszhang nélkül maradtak.

 

A múzeumot az enyészettől Gyula város nagy patrónusa, Göndöcs Benedek (1824–1894) apátplébános szervezőkészsége mentette meg. Különös tehetséggel tudta egyesíteni lelkészi munkáját a népért való gyakorlati tevékenységgel. Hathatós támogatásának és agitációjának köszönhetően 1874. június 18-án megalakult a Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Egyesület, melynek elnöki tisztét a haláláig viselte. Ez az egyesület lett a múzeum fenntartója és gyarapítója. A következő húsz esztendő alatt 17 évkönyvet jelentetett meg. Számos tudományos ismeretterjesztő előadást, és több sikeres ásatást is szerveztek a megye különböző településein.

 

Békés vármegye közgyűlése 1873-ban felvállalta az Itáliából hazatérő Haan Antal békéscsabai festőművész jobbára etruszk és római tárgyakból álló gyűjteményének megvásárlását. Mogyoróssy adományát ezzel, s néhány további értékes relikviával (Titus Pius minorita atya növény- és rákgyűjteménye, Göndöcs ásvány- és kagylógyűjteménye, Haan Lajos régészeti tárgyai és a vármegye zászló- és pénzgyűjteménye) kiegészítve alapították meg a Békésvármegyei Múzeumot. Ez az akkori Magyarország – Abaúj, Bihar, Vas és Temes megyéket követve – ötödik megyei múzeumként, 1874. augusztus 3-án nyitotta meg a kapuit Gyulán, a megyeháza udvarán.

 

A múzeum ekkor új, nagyobb helyet kapott. Jellemző azonban a kor közgondolkodására, hogyan ítélték meg az összegyűjtött tárgyak értékét, ugyanis azokat egy fásszínből és istállóból kialakított két kisebb teremben helyezték el. Igaz, a korábbi kicsi, alig 6 négyszögölnyi iskolai folyosóhoz képest már ez is előrelépést jelentett. A megnyitó igazán ünnepélyesre sikeredett, „oly fényes közönség jelenlétében, minőt e terem alig látott valaha.” A gyulai úri társadalom színe–java azon vetélkedett, hogy becses családi kincseit kiállíthassa. Az ünnepély délután 4 órakor kezdődött a megyeháza nagytermében. A tartalmas délután a múzeum zászló- és virágdíszes termeiben folytatódott, majd este a gyulai színkörben megtartott „Dobó Katicza, vagyis az egri hősnők” című történelmi vígjáték előadásával fejeződött be.

 

A program zenei aláfestését a Gyulai Magándalkör biztosította, melynek vezetője Erkel Ferenc fia, Erkel László volt. Az elnöki megnyitót Göndöcs Benedek gyulai apátplébános, a történelmi díszelőadást pedig Haan Lajos békéscsabai evangélikus lelkész tartotta. A lelkész ez alkalommal „Báró Harruckern Ferenc udvara Gyulán 1743–1758. években” címmel tartott előadást.

 

Az első kiállítást Mogyoróssy és Haan Antal rendezte. A gyűjteményi anyag beleltározását neves békéscsabai történészek, Haan Lajos és Zsilinszky Mihály végezték el, de a Haan-féle gyűjtemény leltárba vételére csak 1877-ben vállalkoztak Hampel József és Pulszky Károly régészek.

 

A múzeum tárgyait öt osztályba sorolták: Archeológia, Éremgyűjtemény, Természetrajz, Könyv-és Levéltár és Képtár. Az intézmény csütörtökön és vasárnap tartott nyitva, télen délelőtt 10 és 12, nyáron pedig délután 3 és 5 óra között. A vendégkönyv szerint évente 3–400 fő kereste fel. Első látogatói között köszönthette Erkel Ferencet és Munkácsy Mihályt.

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Egyesület évkönyve. I. Gyula, 1874–1875.