Útjelzések

(Csonka-Zemplén útkeresése)

Írta: Kálmán Éva

Az új határ meghúzása után az itt élők úgy érezték a trianoni békediktátum legkíméletlenebbül sújtott városa Sátoraljaújhely. Az 1928. évi Zemplén Naptára hosszú írásban foglalkozik a székvárossal, a szerző úgy látja, az 1899-ben erős, lendületes fejlődésnek indult rendezett tanácsú város testileg megrokkant áldozata a világháború viharainak. Azelőtt 1.091.640 kh területű vármegye adta az életerőt a városnak, 13 járásnak volt közigazgatási székhelye, 449 község 313.149 lakosának kulturális, gazdasági és törvénykezési központja, amiből a trianoni békeszerződés 645.526 kh földterületet, 210.207 lakost, a 13 járásból 7-et egészen, 2-őt félig, a 449 községéből 372 községet vett el. Ennél is szomorúbb statisztika, hogy Sátoraljaújhely közvetlen közel fekvő területében 75%-ot, községekben 72 %-ot, lakosságban 90%-ot vesztett el abból, ami őt táplálta, fejlődését biztosította. Leírja, hogy a többszáz családnak állandó megélhetést biztosító gyártelep, amelyet az Államvasutak tartottak üzemben, egy romhalmaz, az elcsatolás után a csehek leszerelték, a gépeket elszállították. Egyetlen jelentős gyár maradt, a dohánygyár, de az is erősen redukáltan üzemel az ország dohányáru szükségletének lecsökkenése miatt. Jelentős tényezője volt a város gazdasági életének az állami borpince, amit ma alig használnak a hegyaljai birtokosok. Rossz volt a termés, a hegyaljai borok korábbi piacai el vannak zárva, ahová pedig a kereskedelmi szerződések lehetővé tennék a szállítást, különféle megszorító intézkedésekkel nehezítik. A vasúti, a postai, az ipari, a kereskedelmi forgalom csökkenése is rettentő számadatokat mutat. Számos példáját sorolhatná, írja, a katasztrofális gazdasági helyzetnek, amely a cseh megszállás nyomán zúdult a vidékre, úgy látja azonban, hogy panasszal, sírással, állandó kesergéssel nem tudunk magunkon segíteni. Egyetlen lehetősége a továbbélésnek, „amíg testünk leamputált részeit vissza nem adják”, Sátoraljaújhely mesterséges továbbfejlesztése.  A vármegye és a város akkori sorsát intézők, Széll József főispán, Bernáth Aladár alispán és dr. Orbán Kálmán polgármester, felettes hatóságaik támogatásával azon dolgoznak, hogy vérkeringést hozzanak Sátoraljaújhely halódó testébe. Hosszan sorolja e törekvéseknek a már látható eredményeit. Ennek része a kisvasút fejlesztése (a bodrogközi és a hegyközi kisvasút összekapcsolása), az alsóberecki Bodrog-híd megépítése, a vármegyeháza felújítása, a régi fogház épületrészének lakásokká alakítása, a főispánné által létrehozott mintaszerű napközi otthon. A pénzügyi kormányzat a pénzügyigazgatóság részére új kétemeletes székházat építtet, a régi „Vörös Ökör” telkén gyönyörű kétemeletes bérház, vigadó, színház és mozi épül. Az új villanygyár építése hamarosan befejeződik, az Erzsébet közkórház két új pavilonnal bővül, az államépítészeti hivatal új, emeletes székházat kap. Jövőre megépül a modern hűtőberendezéssel felszerelt vágóhíd és ehhez kapcsolódóan egy jéggyár. Aszfalt járdákkal látják el a város utcáit, az utcai kövezetek kijavítása folyik, egyes utcákat új burkolattal látnak el, új utcákat nyitnak. A Városi Közművek a vízműveket fejleszti, a Molnár István utca folytatásában egy modern nagy jégpályát létesített, amit egész télen használhatnak a sportolni vágyók, még az esti órákban is, mert gyönyörűen meg van világítva lámpákkal, a tél elmúltával a területet teniszpályává alakítják. A futball és az atlétika pályát is fejlesztik, modernizálják, épül a kerítés, a tribün, alatta öltözőkkel és szerkamrákkal. A folytatódó nagyszabású építési programnak köszönhetően „Sátoraljaújhely a legrövidebb idő alatt külcsínre egyike lesz Csonkamagyarország legelső városainak”, véli a szerző. (1927-et írtunk, a fejlesztéseket nagyrészt az 1924-ben megnyíló népszövetségi kölcsönből, un. Speyer-kölcsönből valósíthatták meg.)

Sátoraljaújhelynek a fővárosi sajtóban való megjelenése is változást mutat az utóbbi időkben, hívja fel rá a figyelmet egy helyi újságíró. Azt írja, mióta Sátoraljaújhely határszéli fekvésénél és határ által kettészelt voltánál fogva egyik szomorú nevezetességű városa lett a Csonka-Magyarországnak, többször foglalkozott vele a fővárosi sajtó. Legtöbbször, mint érdekes kuriózumot kezelték, a trianoni béke egyik legsúlyosabb betegét, nem mindig helyt álló kritikával. De mióta sok jel mutat arra, hogy Újhely nem adja meg magát az apatikusan kikerülhetetlennek látszó sorsának, megmaradt a Bodrogközzel a kapcsolata, a megindult építkezések, kisvasúti összeköttetései arra mutatnak, hogy régebbi jelentőségét mai helyzetében is vissza akarja szerezni, úgy örvendetes változást tapasztalhatunk a propagandában, amely városunk helyzetére kívánja az országos közfigyelmet terelni. A 8 Órai Újság húsvéti melléklete, Lánczi Aladár tollából, több mint egy oldalt szentelt neki, írja. Röviden, de annál markánsabban von párhuzamot a város múltja és jelene között. Felsorolja mit veszítettünk, mi az, ami megmaradt, és melyek azok a szempontok, amelyek városunk jövőjét, méltóan az országos rekonstrukciós munkához, kiegészíthetik. Erősen aláhúzza Újhelynek, mint üdülővárosnak a jelentősét, kiemeli természeti szépségeit, gyönyörű környékét és igyekszik az országos közfigyelmet ráterelni.

Dr. Oláh István ny. kúriai bíró, ügyvéd, a Magyar Turista Egyesület 1926-ban alakult Hegyaljai Osztályának elnöke nagyobb távlatban gondolkodva, az alábbi kérdést teszi fel 1928 nyarán a Zemplén újságban Újhely jövőjével kapcsolatban: „Azok a mesterséges injekciók, amelyeket a trianoni Ujhely közgazdasági élete kapott, rövid idő múlva elvesztik hatásukat és akkor újra elénk mered a kérdés, mivel mentsük meg a beteget?” Gyökeres segítség az országhatárok kitolása lenne, írja, de arra egyhamar számítani nem lehet. A legkézenfekvőbb és a leghamarabbi segítési módnak azt tartja, ha Újhelyből kellemes tartózkodási helyet csinálunk, ahol az Alföld porától és hőségétől irtózó ember szívesen megtelepszik, a Felvidék sok fia, aki sohase tudja megszokni Hajdúdorog és Kunság forróságát, vágyódik a hegy, az erdő, a felvidéki levegő után, annak Újhely kellemes tartózkodási hely legyen, esetleg ide is költözzön.

Az „üdülőváros” elképzelés is ezekben az években fogalmazódhatott meg. Dr. Oláh István mellett sokan keresték a választ Újhely és Csonka-Zemplén jövőjére, amit aztán tettek követtek. Elképzelhető, hogy kívülről érkezett a segítség, és Cholnoky Jenő volt az, aki meglátta a lehetőséget. Cholnoky Jenő földrajztudós, egyetemi tanár, a MTA tagja, 1922-ben, a határmegállapító bizottság tagjaként járt a Zemplénben, a következő években többször, mint tudományos kutató tért vissza tanítványaival, hogy a zempléni hegyeket tanulmányozza. (A hegyvidék megnevezésére a turista irodalomban egyöntetűen a Zempléni-hegység elnevezés terjedt el, amelyet szintén Cholnokyhoz kötnek. Sokan vitatják jogosságát, hiszen a történeti Zemplén vármegye területéből kevés maradt meg Trianon után, a terület nagy része Abaúj vármegyéhez tartozott.)

Többször hivatkoztak a helyi sajtóban Cholnokyra, amikor legszebb álmuknak Sátoraljaújhely üdülővárossá való kiépítését nevezték, tervezték. 1927. június 29-én a Magas-hegyen kilátótornyot avatott a professzor, amit Széll Józsefről neveztek el, Cholnoky Jenő, a Magyar Turista Egyesület elnöke azt mondta, hogy „a sátoraljaújhelyinél csodásabb hegycsoportot nemcsak Magyarországon, de egész Európában nem láthatunk”. De idézik azt a kijelentését is, hogy „Ujhelyből magyar Grácot kell csinálni.” A fejlesztések tehát nemcsak a város belterületén, hanem az akkor még beépítetlen hegyeken is megindultak, „Csonkamagyarország legegészségesebb klímájú csodás panorámájú hegyvidékén”.

Az Országos Gyermekvédő Liga 500 gyermek befogadására alkalmas, 26 épületből álló pavilonszerű üdülőtelepet épít a Tatárkán, írja a Zemplén Naptára már említett írása. A város gondoskodik az üdülőtelep bőséges vízellátásáról, a polgármester a fenyveserdő felé vezető, gyönyörű, autóhasználatra is alkalmas hegyi út kiépítésével megkezdte, annak a nagyarányú útépítési programnak a megvalósítását, amellyel könnyen hozzáférhetővé kívánja tenni csodás szépségű hegyvidékünket. Bíznak benne, hogy más jótékony és közegészségügyi intézmények is üdülő-házakat építenek majd. A város képviselőtestülete elfogadta, hogy csekély területhasználati díj fejében örökbérletbe adja a szükséges földterületeket ilyen célra, és önköltségi áron ad követ az építkezéshez a város kőbányájából.

Dr. Oláh István többek között az uszoda és strandfürdők létesítését, a kenézlői híd megépítést sürgeti, hogy 2-2 és negyedóra alatt Újhelyben lehessenek Nyíregyháza lakosai, telkeket kell adni a szabolcsi megyeszékhelynek, ahová víkendházakat építhetnek, erősíteni kell az  éppen induló víkendmozgalmat, javasolja. Az 1928-1929-es években egyre hangsúlyosabb lett az elképzelés, hogy a városnak az idegenforgalom irányába kell fejlesztéseket végezni. Ezt a törekvést elismerve, 1929 októberében az Magyar Turista Egyesület a városban tartotta országos gyűlését.

1930 nyarán Menedékházat (turistaházat) adtak át, a Vár-hegy nyergében, a Popelyáson, amely dr. Oláh István 1934-ben bekövetkezett halála után az ő nevét vette fel. A Magyar Turista Egyesület Hegyaljai Osztályának elnöke dr. Tóth Dezső törvényszéki elnök, ügyvezető alelnöke Czékus Miklós pénzügyigazgatósági számtiszt lett, aki a megalakulásától kezdve, különböző tisztségeket töltött be az egyesületben. A következő évek „legközelebbi vállalkozásának” a Hegyaljára is kiterjedő minél élénkebb turistaforgalom fejlesztését nevezte meg. Ennek része volt a turista útjelzések kijelölése. 1935-ben elkészültek a Sátor-hegyek turistaútjaink jelzései. (A Zempléni-hegység legszebb hegyvonulata a Sátoraljaújhely feletti vulkáni eredetű, Sátoros-hegyek jellegzetes alakú kúpláncolata.) Az általunk közölt iratban, 1937 júniusában, Czékus Miklós Szerencs nagyközség elöljáróságát kéri, hogy engedélyezzék illetékességi területükön felfesteni a turistaútak jelzéseit, magyarázó táblák elhelyezését az útvonalak irányáról és a megtételéhez szükséges időről, amelyhez minden illetékes készséggel hozzájárult.

Czékus Miklós 1953-ban Miskolcra került, pénzügyi előadóként dolgozott a Megyei Tanácsnál, majd az Idegenforgalmi Hivatalban, annak megalakulásától 1960-ban történt nyugdíjazásáig. Miskolcon bekapcsolódott a Megyei Természetbarát Szövetség munkájába, haláláig elnökségi tag volt. Így természetszeretete és hivatása összekapcsolódott, elsősorban az elhanyagolt turistautak útjelzésének egységes rendszerben történő felújításában, új turistautak kijelölésében és irányító táblákkal való ellátásában tett sokat. Fáradhatatlan túraszervező volt, aktív részt vállalt a kivitelezésekben, rendszeresen részt vett a munkatúrákban. Egy ilyen munkatúrán, 1963-ban a bánkúti turistaházban érte a halál, emléktábla őrzi emlékét. Szakírói tevékenységének eredménye az 1956-ban megjelent, társszerzőkkel írt, Zempléni-hegység útikalauz, de részt vett a harmadik Bükki Kalauz szerkesztésében is. Borsodban turista útvonalat neveztek el róla, emléktúrát tartanak a tiszteletére.

Sátoraljaújhely Turistaház (1960-as évek első fele), korábban dr. Oláh István Turistaház, Menedékház. MNl BAZML XV. 98/b. Képeslapgyűjtemény XIX-XX. század. A Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárban őrzött képeslapok gyűjteménye XIX-XX. század

Felhasznált források:

MNL BAZML V. 268. Szerencs nagyközség iratai 1880-1950 (1959) 4228/1937. szám.

Zemplénvármegye Évkönyve („Zemplén” Naptára) az 1928. évre. 38. évfolyam. Sátoraljaújhely, 1928. Zemplén Könyvnyomda és Lapkiadó R. T. 37-49. p., 51-56 p.

Zemplén. Politikai hírlap. 1927. május 4. „Sátoraljaújhely a fővárosi sajtóban” 1-2. p.

Zemplén. Politikai hírlap. 1927. július 3. „Fölavatták a „Széll József” kilátótoronyát”

Zemplén. Politikai hírlap. 1928. augusztus 25. „Újhely jövője” 3. p.

Sároraljaújhely lexikona. Szerk.: Dr. Kováts Dániel. Sátoraljaújhely, 2001. 404. p., 421. p.

Druzsin József: A zempléni hegység. Útikalauz. Budapest, 2020. 5. p.

Jellinek János: A magyar természetjárás története. Budapesti Turista Egyesület Kiadása 1939. 40. p.http://mek.oszk.hu/14600/14665/14665.pdf (Utolsó letöltés: 2021. 10. 04.)

Turista elődeink nyomában 5. p. http://www.eszaktura.hu/newpage/letoltes/Turistaelodeink nyomaban.pdf (Utolsó letöltés: 2021. 10. 04.)