Újabb adalékok a miskolci Lévay-szobor történetéhez

Írta: Kurucz Ádám

A települések – különösen nagyobb városok – köztéri szobrainak története általában kiemelkedően jól dokumentált, így kecsegtető témát nyújtanak a történészek, művészettörténészek és honismereti kutatók számára. Egy köztéri alkotás felállítása közügy, általában a település vezetése a megrendelő, így az elképzelés megszületésétől kezdve keletkeznek vonatkozó hivatali – ma már levéltári – dokumentumok, beszámol a kezdeményezésről és fejleményekről a sajtó végül nagyszabású ünnepség keretében leplezik le, így még akár fotók is fennmaradhatnak az eseményről. Mindez igaz Lévay József – a híres költő, író, műfordító, Borsod vármegye főjegyzője – szobrára is. Noha két ismertetés is napvilágot látott az emlékműről – Kárpáti Béla,[1] majd Dobrossy István tollából[2] – a fenti körülmények magukban hordozzák a lehetőségét, annak, hogy újabb kutatások újabb, eddig még nem publikált eredményeket tárjanak fel.

Lévay József és a szobrok

Mielőtt az őt ábrázoló szobor történetére rátérnék – egy rövid kitekintés keretében – érdemes szót ejteni arról, hogy Lévay József élete során maga is több szobor elkészülésében és felavatásában vállalt aktív közreműködést saját költeménnyel. 1902-ben Rimaszombatban maga adta elő Tompa Mihály szobrának[3] leleplezésekor Tompa szobránál című ódáját.[4] 1906-ban Szemere Bertalan szobránál címmel alkotott a költő, amit ugyancsak az elismert politikus emlékművének[5] felavatásakor szavalt el.[6] 1911-ben, a Kisfaludy Társaság felolvasó ülésén Kozma Andor titkár mutatta be Lévay – szintén Tompa Mihály szobráról szóló  – A szobor beszél című költeményét.[7] 1912-ben a Miskolc számára megrendelt Deák Ferenc szobor[8] elkészítésének pályázatára érkezett pályaműveket értékelte – a szoborbizottság tagjaként – a Miskolczi Napló újságírójának megkeresésére.[9]

Szobrot Miskolcon Lévay Józsefnek!

Lévay József halála után hét évvel, a „szelídszavú költő” születésének századik évfordulója alkalmából, 1925. november 24-én Borsod vármegye törvényhatósági bizottsága díszközgyűlést tartott a vármegyeházán. Az ünnepségen a vármegye 15 koronás alapítványt hozott létre Lévay József szobrának felállítására.[10] Az ügyet 1927-ben a Lévay József Közművelődési Egyesület karolta fel, amely célul tűzte ki, hogy névadója halálának tízedik évfordulójára elkészítteti szobrát a zeneiskola előtti – Luther, mai nevén Bartók Béla – téren, amit a város ekkor parkíroztatni – mai szóhasználat szerint parkosítani – tervezett. A szobor felállításának költségeit az Egyesület harminc vidéki hangverseny bevételéből kívánta fedezni.[11]

A szobor javára 1927 szeptemberétől rendeztek ünnepségeket, melyek sora 1928 májusáig tartott. 1928 december 6-án a miskolci Magyar Jövő tudósított a város terveiről, köztük a Lévay-szobor felállításáról: az elképzelés továbbra is a Zenepalota előtti tér parkosítása volt, s ott a szobor elhelyezése.[12] E híradást követően a tervezett alkotásról szóló hírek egészen 1934 márciusáig elmaradtak.

Bindász Dezső jelentkezik a szobor elkészítésére

1934. február 14-én, az akkor 34 éves Bindász – 1937-től Borsodi-Bindász – Dezső levélben fordult dr. Mikszáth Kálmán nyugalmazott főispánhoz, a Lévay József Közművelődési Egyesület elnökéhez:

„Méltóságos Elnök Úr!

Alulírott, Bindász Dezső miskolci lakos, budapesti szobrászművész hétfőn, f. hó 12-én, amikor Alsózsolca község képviselőtestületével szerződést kötöttem a zsolcai hősi emlékmű[13] elkészítésére, hallottam – hogy a Lévay Egyesület miskolci hét keretein belül kívánja felállítani Lévay József szobrát. Mint miskolci, borsodi ember különösképen ambícionálom, hogy ezt a megbízást én nyerjem el, ezért teszem meg erre a következő ajánlatomat.

Hacsak mellszoborról van szó, úgy a másfélszeres életnagyságú mellszobrot, a talapzat két oldalára jövő reliefeket (a ’Szüretünk’ és ’Mikes’) bronzba öntve elkészítem 1500 pengőért. Ha kétszeres életnagyságú lenne a mellszobor, úgy a szobrot és a reliefet elkészítem 2000 pengőért. Ha pedig álló szobrot gondol az Egyesület, úgy 200 cm. magas bronz állószobrot is a két, egyenként egy-egy méter magas és 80 cm széles bronz-reliefet elkészítem 2800-3000 pengőért. A talapzatot dunaharaszti kőből két és félméter magasságban helyszínen fölállítva betonalappal együtt elkészítem 1200 pengőért úgy, hogy az álló bronzszobor a két bronz relieffel, talapzattal, alappal, Miskolcra való szállítással együtt a helyszínen fölállítva 4200 pengőbe kerülne.

Bátorkodom megemlíteni, hogy én készítettem el Gaál Gaszton mellszobrát;[14] Dr. Komjády Béla, az elhunyt vizipóló-kapitány mellszobrát;[15] Melczer László úr és Bónis Aladár alispán úr mellszobrát. A szobrokra vonatkozó fényképeket mellékelem. Egyúttal közlöm, hogy a szoborpályázat kiírása előtt már elkészítettem és bemutattam Méltóságodnak a Lévay-szobor modellről és a két reliefről készült fényképeket is, hogy méltóztassanak látni: milyen abszolút művészi értékű munkáról van szó.

Kitűnő tisztelettel vagyok

Miskolc, 1934. február 14.

Kész híve:

Bindász Dezső

szobrászművész

Budapest II. Ibl Miklós tér 4.”[16]

A szobor elkészítésének pályázati feltételeit – nyilvános szoborpályázatot végül nem hirdettek – egy bizottság határozta meg, amely dr. Hodobay Sándor polgármester és Bónis Aladár alispán elnöklete alatt ült össze.[17]

Kap-e megbízást Bindász Dezső?

1934 márciusában az országos sajtóban is felröppent a hír, miszerint a Miskolci Hét[18] keretében, a Palóczy utcában fognak emléket állítani a város volt főjegyzőjének.[19] Májusban már az is tudvalevő volt, hogy a szobor leleplezésére augusztus 5-én, vasárnap kerül majd sor országos ünnepség keretében.[20] A Lévay József Közművelődési Egyesület ekkor meglátta a lehetőséget az eredeti tervek kivitelezésének elhúzódásában: az Egyesület fennállásának 40. évfordulójának ünnepét össze kívánták kötni azzal, hogy a szervezet névadójának országos „kulturünnep” keretében maradandó emléket állítanak.[21] A szükséges összeg a közületek adakozásából és a társadalom körében lefolytatott gyűjtésből időközben összegyűlt. Ennek ellenére még hivatalos megbízást nem adtak annak megformálására. A korábbi egyeztetések alapján Bindász Dezső 1934. május 17-én levélben sürgette Hodobay Sándor polgármestert, hogy lépjen az ügyben:

„Méltóságos Polgármester Úr!

Sassy Csaba főtitkár úr[22] az elmúlt héten közölte velem Méltóságod Hozzá intézett kérdését, hogy ’mi van a Lévay szoborral?’. Méltóságos Uram! E héten elkészülök a zsolcai hősi emlékművel (két álló alak, nagy és szép munka) és akkor sorra kerül a Lévay szobor. Újabb fényképeket is kaptam, s bár ezen sincs meg Lévay profilje, nem látom az arcél vonalait, addig gyúrom, addig csinálom, a fejet, míg az élethű mása lesz a halhatatlan költőnek.

Mielőtt azonban hozzáfognék a csak azzal való munkához, ami mostantól fogva kemény két hónapot fog igénybe venni, szerződést kérek, mert anélkül egyetlen magyar szobrász sem vállalhat művészi munkát. Eredeti ajánlatom egybevetésével méltóztassék Méltóságos Uram végleg – de napok alatt, mert az időből kifogytunk – megállapítani: álló szobor legyen-e vagy mellszobor: Méltóztassék meggondolni, hogy a Palóczy utcai ref. templom falának (nem tornyának) magassága mellett elvesznek az arányok. Ha szemben áll a Deák szoborral, nem lenne-e jobb ha az is álló szobor lenne? Ha Miskolc város vállalja esetleg a postamentum[23] költségeit, a rendelkezésre álló összegből szép álló szoborra is futná.

Azután méltóztassék meghallgatni Demes [Béla] műszaki tanácsos urat, hogy milyen csúnya lesz, ha a két relief bronzból lesz. Nekem tökéletesen mindegy, de gondoljon vissza Méltóságod az árvízemlékre.[24] Egy fekete folt még közvetlen közelről is a rajta lévő relief.

Én azt szeretném, ha a szobor tökéletes lenne és Méltóságos Uramat sem érhetné gáncs a szobor kivitelezése miatt. Tessék megtekinteni a Deák szobor reliefjét (mellékalakját) mennyivel szebb a kőből vésett relief a bronznál.

Méltóságod részéről tehát mindezekről részletes választ kérek, melyet aláírva a szerződést – Méltóságod és Bónis Méltóságos Úr is – a két társelnök. A megbízással egyidejűleg kérem kiutalni az első ezer pengőt, mert pünkösdtől két és fél hónapon át én mást, mint a Lévay szobrot nem csinálhatok. Azt is méltóztassék meggondolni, hogy míg a 10-es honvéd szobor 8000 pengőbe – reliefek nélkül – az árvíz emlék szintén 8000 pengőbe került, ám a 10-es szoborral teljesen hasonló nagyságú szobrot, tehát egy bronz szobrot és két reliefet 4200 pengőért, a feléért készítem el. Ezt rajtam kívül egyetlen magyar szobrász meg nem teszi. Én nem nyerek rajta egyetlen fillért sem, de mint borsodi fiú, akinek új hazája Miskolc, mert a hozzámtartozók most már ott laknak, ambícionálom, hogy megyém székhelyén álljon az alkotásom, mely tehetségemet illusztrálja.

A fej miatt ne legyen aggodalma Méltóságodnak, mert azt úgyis bemutatom öntés előtt, viszont ha a ’Miskolci Hét’-re el akarom készíteni a szobrot, annak megmintázásához, egy pillanatot sem veszítve itt a 12-dik óra, hozzá kell fognom, de azt szerződés nélkül – megbízás nélkül – természetesen nem tehetem.

Azért ismételten kérem, méltóztassék a megbízást, szerződést írásba foglalni, az első részletet kiutaltatni, hogy pünkösdtől sürgősebb más munkám és elfoglaltságom ne legyen, mint a Lévay szobor.

Méltóságos Uramnak kitűnő tisztelettel vagyok

készséges híve

Bindász Dezső

szobrászművész”[25]

A válasz nem sokat váratott magára: Hodobay polgármester 1934. május 19-én fogalmazta az üggyel kapcsolatos álláspontját:

„Tekintetes Bindász Dezső szobrászművész Úrnak. Budapest II. Ibl Miklós tár 4.

Folyó hó 17-ről kelt sorait a mai napon kézhez vettem. A magam részéről is helyesebbnek és célszerűbbnek tartanám a Lévay szobornak álló szoborként való felállítását, miután a mellszoborral szemben több oldalról bizonyos aggodalmak fejeztettek ki.

Az ünnepek után az alispán úrral, a Lévay József Közművelődési Egyesület vezetőségével és a városi mérnöki hivatal műszaki tanácsosával letárgyalom e kérdést és ez alapon értesíteni fogom végleges elhatározásomról.

A végleges megbízással egyidejűleg írásban fogjuk foglalni a vállalati szerződést, amelymek elkészítésénél azt hiszem célszerűbb lenne az Ön feljövetele.”[26]

A szobor életnagyságú modelljét Hodobay polgármester és dr. vitéz Görgey László felsőházi tag bírálta el és vette át még az öntés előtt.[27] A művész tehát megbízást kapott, aki meg is alkotta Lévay József bronzba öntött alakját, azonban a mű elhelyezése még mindig vita tárgyát képezte.

Hová kerüljön a szobor?

Az építési bizottság 1934. június 22-én tartott ülésén még egyhangúlag a – már említett – Luther téren való elhelyezés mellett foglaltak állást,[28] de nem született döntés az elhelyezés helyét illetően. A hónap végén már a sajtó is feltette a kérdést: hol helyezzék el a Lévay szobrot? A polgármester három indítványt terjesztett a közgyűlés elé. „A szobrot a Palóczy utcában a ref. templom és a ref. püspöki épület előtti téren, a Szentpály István utcában és a zenepalota épület előtt lehetne felállítani. Ez utóbbi esetben át kellene helyezni a piacot a bőrszárító és a még lebontandó épületek területére.”[29] Hodobay Sándor a maga részéről a Szentpály utcai elhelyezést tartotta leghelyesebbnek, azzal együtt, hogy ebben az esetben – a felavatás után – ez és a Lévay József utca elnevezését felcserélnék. Ezzel szemben Görgey László a zenepalota előtti kivitelezést tartotta leghelyesebbnek. Ferenczi Károly – a miskolci Kereskedők és Gazdák Körének elnöke – gazdasági szempontból aggályosnak tartotta a piac áthelyezését, ezért a Palóczy utca mellett foglalt állást. Ezen kívül felmerült a népkerti elhelyezés is.[30]         

Végül a város törvényhatósági bizottságának 1934. június 28-án tartott rendes közgyűlésén született meg a határozat, amely a Palóczy utcát jelölte ki a szobor leendő helyéül.[31] 1934. július 18-án az országos sajtó is közzétette a miskolci hét programját.[32] Július 20-án már biztossá vált: a szobrot augusztus 5-én leplezik le és az eseményekről a magyar rádió is közvetíteni fog.[33]

1934. július 26-án, csütörtökön arról számolt be a miskolci Magyar Jövő, hogy Lévay József szobrának talapzata már készül és ugyancsak serényen folyik a munka a budapesti öntödében, ahonnan jelentették, hogy szombat délutánra teljesen készen lesz a bronzszobor. A lap értesülése szerint teherautót küldenek érte, majd hétfőn felállítják a talapzatra, elhelyezik a reliefeket, s a leleplezési ünnepséget augusztus 5-én tartják meg.[34]

Szobor őrzi Miskolcon Lévay József emlékét

A „Miskolci Hét” nyitányaként a város díszközgyűlést rendezett, ezt követően került sor Lévay József szobrának leleplezésére. Negyed egykor a Nemzeti Hiszekegy hangjaival nyitotta meg a Miskolci Daláregylet az avatási ünnepséget.[35] A közönség a református templom mellett hosszú széksorokban helyezkedett el lobogó zászlókordonok között. Az avatási beszédet dr. Mikszáth Kálmán nyugalmazott főispán mondta. Őt követte Szigethy Ferenc, aki elszavalta az Ódát, amit az ünnepi alkalomra írt. A Miskolci Daláregylet előadása után dr. Hodobay Sándor polgármester a város képviseletében beszéd kíséretében átvette a szobrot.[36] Az ünnepséget koszorúzás zárta.[37]

A ma is eredeti helyén álló bronzszobor magassága – talapzatával együtt – 6, 2 méter, Lévay Józsefet álló helyzetben ábrázolja. Talapzata dunaharaszti kő, amit két bronz relief díszít.[38] Az alkotást az utókor nem szemlélte egyöntetű elismeréssel: az első bírálat a Magyar Jövőben jelent meg: „igen jó véleménnyel lehetne a legrosszabb szívű műkritikus is, ha műteremben látja, és mint tehetséges kezdő nagyratörő kísérletét könyveli el. Köztéren azonban – egy hatvanezer lakosú kultúrvárosban – csak minden kritikát megálló műalkotás díszeleghet.” Ezzel szemben a Lévay szobor kritikája – mint fogalmazott – „még a legmesszebbmenő jóakarat mellett sem lehet túlságosan kedvező”.[39] 1942-ben hasonló álláspontra helyezkedett dr. Sugár Gyula Lévay József emlékezete kapcsán: „Tökéletesebb szobrot érdemelt, mint azt a Palóczy utcait, mely hivatva volna hirdetni nagyságát, költészetét. Az utókor tartozik vele korrekcióval.”[40]

Képek forrása: MNL BAZML XIV. 64. 168. doboz