Szerelmi rivalizálás vagy államellenes összeesküvés?

Kis József: Szerelmi rivalizálás vagy államellenes összeesküvés?

„Szervezkedés” Nagybarcán

Az 1950-es évek elején az ÁVH számos rendszerellenes összeesküvést „fülelt le”. Ezek egy része megkérdőjelezhetetlenül kitalált szervezkedés volt. Voltak azonban ténylegesen működő illegális csoportok, tevékenységüket azonban a velük szembeni büntetőeljárásnál „kiszínezték”, koncepciós elemekkel vegyítették és úgy tárták a bíróság elé. 1950 elején Nagybarcán is „lelepleztek” egy szervezkedést, a velük szembeni eljárás jogosságával kapcsolatban azonban már pár éven belül erős kételyek fogalmazódtak meg.

A bíróság megítélése szerint Nagybarcán 1949 őszén jött létre egy államellenes szervezkedés a helyi református lelkész, Virágh József vezetésével.[1] Az rendszerellenes csoportnak – amely partizáncsapatot kívánt szervezni[2] – rajta kívül mindössze három tagja volt: Berta József tanító, Csikász Kálmán kocsmáros és utóbbi sógora, Pál András földműves.

Az „összeesküvőket” – Berta Józsefet, Csikász Kálmánt és Pál Andrást – 1950. január 17-én tartóztatták le, majd a miskolci ÁVH-n hallgatták ki. Egyes adatok szerint a „főbűnös” Virágh József lelkipásztort is letartóztatták, ellene azonban később bizonyosan nem indítottak bírósági eljárást.[3] A nyomozás idején a faluban 40 db puskát kerestek, amit „állítólag ők elásva tartottak”[4], de azok nyomára bizonyosan nem jutottak. A letartóztatottakat 1950. január 27-28-án a fővárosba szállították, az Andrássy út 60. sz. alatti hírhedt ÁVH-központba. Az államvédelem azonban érdekes módon nem kívánt velük foglalkozni, ügyük részletes kivizsgálását mellőzve másnap Kistarcsára internálták a társaságot.[5]

Pál Andrást 1950. október 3-án, Csikász Kálmánt október 25-én Recskre szállították át, s bizonyosan megjárta a recski internálótábort Berta József is. Három évig raboskodtak itt, majd 1953 augusztusában mindannyiukat visszavitték Kistarcsára. Időközben a Nagy Imre-kormány határozott az internálások megszüntetéséről és a táborok feloszlatásáról (1953. július 26.), Bertáék azonban nem szabadulhattak, ekkor indították meg ellenük az 1950-ben fülfüggesztett büntetőeljárást. Kistarcsán ügyész hallgatta ki őket, amely során a vádlottak először tehettek részletes vallomást.[6] A hivatalos vád alapját azonban nem az ügyész előtt elmondottak képezték, hanem a gyanúsítottaknak az ÁVH-n egymás ellen – vélhetően kényszer hatására – tett vallomásai.[7] A bírósági tárgyalást szintén Kistarcsán tartották, ügyükben a hírhedt dr. Jónás Béla tanácsa ítélkezett. A tárgyaláson tanúk nem voltak jelen, a bíró csupán felolvasta a kihallgatási jegyzőkönyveket. A vádlottakat a bíróság részletesen nem hallgatta ki, csupán egy-egy kérdést intézett hozzájuk. Bár hivatalosan mindhármukat kirendelt ügyvéd védte, velük nem válthattak egy szót sem, így Bertáéknak mindössze az utolsó szó jogán volt lehetőségük védekezésüket előadni.[8] Csikász Kálmán visszaemlékezése szerint az egész tárgyalás mindössze 10-15 percig tartott.[9]

A Budapesti Megyei Bíróság 1953. szeptember 8-án népi demokratikus államrend elleni szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt találta őket bűnösnek és Berta Józsefet 10, Csikász Kálmánt 7, Pál Andrást 6 év börtönre ítélte. Az ítélethirdetés után az elítéltek három napig a Markó utcai fogházban raboskodtak, majd mindannyian máshova kerültek. Csikász Kálmán Márianosztrára, Pál András Várpalotára került. Az első fokú ítélet ellen mindhárom vádlott fellebbezett, de csak Pál büntetését enyhítették 4 év 6 hónap börtönre.[10]

Pál András büntetését ezt követően Várpalotán töltötte, ahol szénbányában dolgoztatták, 1954. február 23-án szabadult.[11] Csikász Kálmán 1953. október 30-ig raboskodott Márianosztrán, majd a csolnoki rabtáborba került, ahonnan 1956. március 7-én engedték haza.[12] Utolsóként Berta József szabadult, őt 1956. június 16-án engedték haza.[13]

Ügyük 1957-ben folytatódott, felvetődött ugyanis, hogy ellenük koncepciós eljárást folytattak le. A Legfőbb Ügyészség Politikai Főosztálya 1957. szeptember 24-én rendelte el felülvizsgálatot, az egykori elítéltek és tanúk kihallgatását. Az utasítás a következőkép szólt: „Nevezettek kötetlenül mondjanak el mindent, amit a Virágh-Berta féle szervezkedésről tudnak, de jelöljék meg, hogy értesüléseik személyes tapasztalaton, vagy hallomáson alapulnak-e. Nyilatkozzanak arra vonatkozólag is, hogy ez ügyben már tettek-e vallomást, ha igen, akkor ugyanazokat mondották-e jegyzőkönyvbe, amit most. Amennyiben eltérés van, indokolják.”[14] Az utasítás alapján 1957. október 7-én két egykori tanút, valamint Pál András és Csikász Kálmán volt elítélteket hallgatták ki. (Berta ekkor már nem lakott Nagybarcán.)

Az egyik tanú megerősítette, hogy Csikász Kálmán 1950-ben valamilyen szervezetet kívánt létrehozni, amely lőgyakorlatokat fog tartani, azonban vallomása során kiderült, hogy ez a szervezet a korban jellemző, s a kommunista párt által szorgalmazott „Szabadságharcos szövetség” volt.[15]

Egy másik tanú azonban ekkor is ellenük vallott. Szerinte ugyanis a vádbeli időben Berta József kérésére egy helyi leánynak egy rejtjeles levelet kellett neki átadnia. „Állítólag ez rejtjeles levél volt, ezt onnan tudom, hogy ugyanakkor szólt nekem Berta József, hogy ők egy szervezkedést hoztak létre, és kért engem, hogy dolgozzak velük. Akkor mondotta, hogy ez a szervezkedés széleskörű és levélben tartják a kapcsolatot, az a levél, amit nekem kellett elvinnem, az ő mondása szerint is rejtjeles levél volt, hogy ne mindenki tudja elolvasni. Arról nem beszélt, hogy ez államellenes szervezkedés lenne, de én következtettem abból, hogy az állam ellen szervezkednek, hogy kommunisták ellen tesz megjegyzéseket, többek között ugyanakkor mondotta, hogy ’kinyírjuk a helyi párttitkárt, Szabó Józsefet is’. … Én utána a Berta Józsefről hallottakat elmondottam helybeli Rigó András községi pártvezetőségi tagnak[16] és Varga András Putnoki Járási Pártbizottság tagnak, tudomásom szerint ennek alapján lettek letartóztatva, vagyis leleplezve.”[17]

Csikász Kálmán és Pál András kihallgatásuk során egyöntetűen cáfolták a vádakat. Vallomásaikból az is kiderült, személyes ellentétek, bosszúvágy és egy meggondolatlan beszélgetés vezetett odáig, hogy egy nem létező szervezkedés miatt évekre lecsukták őket. Elmondásuk szerint Csikász Kálmánnak kocsmárosként – ki nem fizetett számlák miatt – voltak nézeteltérései Szabó Lajos akkori községi párttitkárral, aki tartozása kiegyenlítése helyett azzal fenyegette meg, hogy elviteti a községből.[18] Berta József tanító pedig ugyanazon leánynak udvarolt, mint a községi DISZ-titkár. Haragos viszonyuk miatt került sor arra a beszélgetésre a későbbi vádlottak között, amely során kijelentették, el kellene távolítani a párttitkárt és a DISZ-titkárt és egy rendszerváltozás esetén „gondoskodni kellene róla, hogy ezek börtönbe kerüljenek”.[19]

Irat jelzete: MNL BAZML XXV. 71/d. Tük. Vül. 011-1957.