Palágyi Lajos színházigazgató kommunista izgatási ügye

Írta: Turbucz Péter

    A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után a kiépülőben lévő Horthy rendszer egyik első feladatának tekintette a kommunista bűnözők jogszerű elítélésén túl a bolsevik rendszerrel rokonszenvezők, avagy éppen csak ennek gyanújába keveredett személyek felkutatását és valamilyen formában történő megbüntetését is. Az egykori Borsod vármegyében szintén több személy keveredett ilyenformán kommunistagyanúba; az ismertebb esetek, amik aztán a miskolci államügyészség hatáskörébe kerültek: Szűcs Lajosé, Komoróczy Miklósé, Gádor Herberté, Ptisek Endréé, Révész Mihályé és Gorzó Nándoré.

A legnagyobb, országos sajtóvisszhangot is kiváltó ügy a régióban mégis Palágyi Lajosé, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójáé volt, akinek neve Miskolcon eladdig egyet jelentett a magas színvonalú színjátszással.[1] Palágyi Lajos (1876–1932) e mellett nemcsak a színház városi kézbe kerülésének volt aktív résztvevője, hanem erőteljes propagálója is az „állandó miskolci színészet” megteremtésének.[2]

A színházigazgató[3] még 1919 februárjában hívta fel magára a város figyelmét politikai nézeteivel, amikor február 17-én a „vörös vasárnap” elnevezésű, az ellenforradalom elleni tüntetésen hozzávetőleg 20 ezer ember előtt tartott beszédet. Később, a proletárdiktatúra kikiáltását követően, mint megannyian országszerte, Palágyi is megtartotta pozícióját, azonban sokakkal ellentétben az új rendszerben ő politikailag is aktív maradt. Vezetése alatt a színház a rezsim helyi kulturális központja lett, amit az igazgató kénytelen–kelletlen közreműködésével hamarosan a vörösök propagandacéljaira használtak fel. Ekképp április 11-én ún. Vörös Katonaestet tartottak az épületben, ahol eredetileg a színművésznek Petőfi Egy gondolat bánt engemet című költeményét kellet volna elszavalnia,[4] ám időközben változtatás esett a programon, így végül Palágyi Fehér Ödön rendkívül ellentmondásos prológusával nyitotta meg a programsorozatot.[5]

Nem sokkal később április 26-án felkérték, hogy tartson előadást a Biztosítási Tisztviselők estéjén, amit ő kis rábeszélés után elvállalt.^[6] Szocializmus és kommunizmus címen tartott expozéja azonban annyira rosszul sikerült, hogy arról nem készült beszámoló, mindenesetre ahhoz elégségesnek bizonyult, hogy az ünnepi összejövetel résztvevői között később komoly felháborodást és nézeteltérést szüljön. A színházigazgató áprilisban segített a miskolci Vörös Május című ünnepség szervezésében is, amely végül a város idegen megszállása miatt elmaradt. A cseh okkupáció idején és a felszabadulás után is Palágyi minden energiájával a színház vezetésére összpontosított – mivel a színjátszás nem szünetelhetett.[7]

Pár hónap múlva a Miskolcot elfoglaló és ott tanyát vert román hadsereg augusztus 5-i első intervenciós rendelete visszaállította az 1918. november 1. előtti jogállapotot, valamint egyebek mellett rendelkezéseket tartalmazott a kommunisták ellen.[8] Ennek értelmében minden kommunista gyanús személyt azonnali letartóztatásra számíthatott.

A színházigazgató ügye először 1919 szeptemberében került a figyelem középpontjába. Szeptember 10-én a színházügyekben illetékes Miskolci Színügyi Bizottság összeült,^[9] hogy a direktor helyáremelési kérelmét letárgyalja. Az ülés elején Vidats János bizottsági tag kijelentette, hogy addig nem hajlandó ezzel foglalkozni, amíg „a társulat jelenlegi vezetője alatt működik”, mivel Palágyi olyan politikai szerepet játszott a közelmúltban, ami miatt a közvélemény őt erősen elitéli. Ezért indítványozta annak kimondását, hogy a bizottság ne bocsátkozzék vele tárgyalásokba, hovatovább menessze, amihez hangos szavakkal azonnal csatlakozott dr. Rácz György bizottsági elnök és Bulyovszky Gusztáv bizottsági tag is. Bulyovszky az eredeti indítványhoz felvetett egy kiegészítést, miszerint a társulatot ne büntessék „igazgatója bűneiért”, ezért javasolta, hogy a színház bérleti jogát a direktor hozzáértő és jó fegyelmezőképességgel rendelkező feleségére Palágyiné Menszáros Margitra ruházzák át, mondván eddig is az ő kezében összpontosult a tényleges irányítás. Az elképzeléshez a bizottság tagjai csatlakoztak, így a bérleti jogot 1920. szeptember 1-ig – vagyis a várossal kötött bérleti szerződés lejártáig – Palágyi feleségére ruházták át.^[10] A színházigazgató természetesen igyekezett reagálni a vádakra, miszerint ő soha nem tekintette magát kommunistának csak szocialistának, de védekezése eredmény nélkül maradt. A miskolci indexre tételre válaszolva aztán hosszabb időre elhagyta a települést és tárgyalásokba kezdett a Szegedi Színház direktori székéért, amiért a Magyar Jövőben éles támadást kapott.[11]

Miskolcra csak december 6-án érkezett vissza, azonban alighogy leszállt a vonatról, a katonai rendőrség rögvest letartóztatta izgatás vádjával. A vád szerint több nyilvános népgyűlésen a polgárság ellen lázított, ezért letartóztatása után a Csabai kapuban lévő rendőrségre hurcolták, ahol kihallgatták, majd átadták az ügyészségnek. Nem sokkal később a Rudolf laktanyában lévő politikai foglyok közé helyezték el, ahol heteket töltött.[12] A vizsgálat befejezése után ügyét majd a kommunista ügyekben ítélkező ötös tanácsnak adják át,[13] ám decemberben a helyi közvélemény még a letartóztatás tényéről is alig tudott.

A színigazgató egészen Karácsony viliájáig maradt letartóztatásban, majd szabadlábon védekezhetett.^[14] Tárgyalására a Miskolci Büntetőtörvényszéken 1920. május 19-én került sor, ám a fontosabb tanúk meghallgatása már január 6-án, illetőleg 15-én befejeződött.^[15] A korabeli kihallgatási jegyzőkönyv szerint:

Rózsa Fülöp bártfai születésű miskolci biztosítási ügynök tanú (Széchenyi u. 17. sz.) előadta, hogy Palágyi a Pénzintézeti Tisztviselők estjén negyed órán keresztül „teljesen összefüggéstelenül” beszélt, mondván ez neki nem kenyere, miközben lett volna ideje felkészülni, hiszen azért is hívták meg őt, hogy a személye az estéjnek egyfajta szenzációt fog kölcsönözni.

Rózsával szemben Gönczi Sándor (Széchenyi u. 14. sz.) miskolci születésű helyi órás és ékszerész nem beszélt a szóban forgó estéről, hanem azt vallotta, hogy a kommün alatt gyakran összejött az igazgatóval magántársaságban, ahol ő a társasággal együtt énekelte a Himnuszt és mindenkor „kommün ellenes gondolkozásúnak” vallotta magát.

A harmadik tanú, Kállai Géza miskolci születésű lakos munkásbiztosítási igazgató volt. Ő azt állította, hogy szintén gyakran érintkezett a direktorral, aki egy alkalommal megkérte, hogy ajánlja be a szociáldemokrata pártba. Ugyanakkor a februári népgyűlés után kijelentette, hogy neki nem tetszik a politika menete, ami nagyon balfelé halad és a társulat szocializálásából neki nagy kára van. Továbbá a cseh bevonulást követően, amikor a gazdakörben a tagok Reisinger Ferenc és társai ellen nagyon kikeltek, ő a főispánék oldalára állt. E tanú szerint Palágyi nem számított kommunista érzelmű embernek csak szociáldemokratának, aki úgy gondolta, hogy a vörös hadseregnek nemzeti jelleget kellene adni.

Hosszufalusy Lajos vattai születésű miskolci főszolgabíró tanú szerint a színházigazgató a kommün alatt soha nem beszélt neki arról, hogy a rendszer elveivel egyetértene. Bár szocialista volt, de nem kommunista. Amikor pedig a csehek letartóztatták, ő azt hitte, hogy ez ama párbeszédük következtében történt, amikor gazambereknek, zsiványoknak és bitangoknak hívta a vörösöket. Kijelentette továbbá, hogy Palágyi a kommünt folyton szidta előtte.

Fazekas Sámuel gönci születésű miskolci lapkiadó tulajdonos szerint a színész nemzeti alapon álló szociáldemokrata pártot kívánt szervezni a kommün alatt, amit egyébként megvetett. Mindig a kommunizmus ellen nyilatkozott, mert annak rendszerét, elveit nem helyeselte és kifogásolta.

Szeleczky Zoltán recski születésű miskolci biztosítási szövetkezeti vezér titkár tanú (Széchenyi u. 37. sz.) szerint a Pénzintézeti tisztviselők estjén hallotta a színművészt, aki egyáltalán nem készült az egyébként is rövid beszédre. Előadásában azt állította, hogy a kommunizmus teljesen jogosult, arra feltétlenül szükség van, mert csak a tulajdon közösségével lehet megakadályozni, hogy egyesek a köz érdekeit sérthessék. Beszéde folytatásában pedig kikelt a nagybírtokosok ellen is. Szerinte, ha például 10000 nagybirtokos összebeszél, hogy nem vet, akkor 30 millió ember hal éhen. Ezt hallotta László János gazdatiszt szövetkezeti főkönyvelő is, aki Hosszufalusy Ferdinánddal szintén megjelent azon a rendezvényen. Az említett tanú más politikai szereplésről nem tudott. 

Kun Géza sátoraljaújhelyi születésű biztosítási szövetkezeti vezér titkár helyettes tanú (Széchenyi u. 35. sz.) szerint az említett estén a tartalmatlan és rendszertelen előadásban a földosztás szükségességéről ugyan szólt Palágyi, de a kommunizmust nem dicsérte, izgató kijelentéseket nem használt, beszéde nem kommunista beszéd volt. A földbirtokos példára ő is emlékezett.

Malatidesz Mihály miskolci születésű lakos biz. intézeti tisztviselő tanú (Szemere u. 13. sz.) szerint Palágyi nem izgatott az említett rendezvényen, ám később személyes beszélgetésük során elmondta, hogy valamit produkálnia kellet beszéd címén, miközben ő szocialistaként nem tud kommunistává vedleni. A földosztás kérdése ebben a tanúvallomásban is előkerült.

Makay Barna gagybátori születésű biztosítási tisztviselő tanú (Serház u. 2. sz.) szerint a vigalmi bizottság kérte fel a színészt előadástartásra, azonban erről ő megfeledkezett, s teljesen felkészületlenül lépett fel. Beszéde szocialista és nem kommunista tartalmú volt. A földosztásról is beszélt, bizonyítva annak helyességét, mert szerinte, ha 10000 földbirtokos összefog, az 30 millió másik ember halálát jelentené. Palágyit a magánéletben is ismerve a tanú kijelentette, hogy az igazgatót erős szocialistának tartja, mintsem meggyőződéses kommunistának.[16]

A kihallgatások az igazgató ártatlanságát igazolták, így az államügyészség a lefolytatott vizsgálat során mivel nem talált semmi terhelőt Palágyi ellen, ezért az eljárást (ideiglenesen) beszüntette.

Rendkívül önérzetes lévén az addig vele történeteket a színész lélekben nem tudta feldolgozni ezért felesége kinevezését és színházvezetését egyenesen a személye elleni árulásként élhette meg, akit – más magyarázat ismeretének hiányában – ezért 1920. február 10-én elhagyott. Ámbár az elkövetkező hónapok során Menszáros Margit megpróbálta helyreállítani házasságukat, azonban Palágyi hajthatatlan maradt, így végül 1920. október 12-én elváltak.^[17]

A Magyar Jövő című helyi napilap eközben folyamatosan támadta a házaspárt, míg végül a rágalmazások addig mentek, hogy Palágyi Lajosné, mint megbízott igazgató, nyilvános közleményben bírálta a napilapot meglehetősen éles szavakkal. E közben férjét április folyamán Szeged városvezetői, mint a legmegfelelőbbnek látszó szakembert Almássy Endre utódaként színházuk jövőbeni vezetőjévé választották.[18] Május első napjaiban már terveiről is beszélt több helyen, aminek két tartópillérének a művészet és az erős nemzeti irány számított.

Az ellene folytatott vizsgálat időközben újult erőre kapott és további kihallgatások következtek márciusban 12-én és 22-én, majd áprilisban, 16-án, végül további tanú nem lévén május 6-án elkészült a miskolci kir. ügyészség Scholcz Elemér nevével jelzett vádindítványa Palágyi ellen,[19] amiben a Koronaszálló nagytermében elmondott beszéde szerepelt, mint vád. Az indítvány súlytalan jellegét már fogalmazása is jelzi, hiszen abból kiderül, hogy úgy vádolták a színigazgatót kommunista izgatással, hogy még azt sem tudták megmondani, hogy pontosan mikor követte el azt (március 21. és április 31-e közé tették a feltételezett bűncselekmény elkövetésének idejét), miközben a tanúk között Fazekas Sámuel személyében egy olyan főszerkesztő laptulajdonos is akadt, akinek a Reggeli Hirlap című napilapja annak idején hírt adott az eseményről. Izgatásra alkalmas kijelentésnek pedig a földosztás kapcsán elmondott hasonlatot tartották a színtársulat vezetőjének vádlói. A vádiratban megfogalmazottokat Palágyi jegyzőkönyvileg tagadta, és egyebek között igyekezett elmagyarázni hasonlata lényegét, amely elmondása szerint egy Henry Georgestól származó írói idézet[20] és nem a magántulajdon vagy a főnemesi osztály elleni izgatást szolgálta. Továbbá kijelentette, hogy minek utána felkészületlenül és szabad szóhasználattal beszélt, ezért több gondolatát nyilvánvalóan félreértették.[21]

Eközben Szeged városvezetése – kultuszminiszteri nyomásra – arról döntött, hogy Palágyi, amíg Miskolcon nem záródott le a tárgyalás, addig nem foglalhatja el a számára fenntartott színházigazgatói állást.[22]

A főtárgyalást május 19-én tartották a kommunista bűncselekményekben illetékes ötös tanács előtt. A Hubay Kálmán törvényszéki bíró vezette tárgyaláson miután felolvasták a 6-i vádiratot Palágyinak lehetőséget engedtek nyilatkozattételre, aki írásos vallomását hosszabban kiegészítette.[23] Kijelentette, hogy annak idején a vigalmi bizottság kérte fel előadás tartására, amitől egyébként az érintett rendezvény megtartása függött. Ő azonban már akkor jelezte, hogy a kommunizmusról nem hajlandó beszélni, csak szociális kérdésekről. Ugyancsak előadta azt is, hogy annak idején a Gazdakörből a sakk mellől vitték el a rendezők a Koronára, mivel ő teljesen megfeledkezett arról, hogy aznap díszelőadást kell tartania. A publikumtól elnézését is kért készületlenségéért. Hozzávetőleg 5 percet beszélt, amire egyáltalán nem készült, így emlékezetből idézte Henry George angol író művének sorait. George szerint nem helyes az, hogy az ország háromnegyed része földbirtokos kézen van, akik ha csak saját szükségleteikre termelnének, akkor milliók halnának éhen. Azt tagadta, hogy a beszéd során a kommunizmus szó akárcsak egyszer is elhangzott volna. Magát ezúttal ismételten „erős szocialistának” nevezete, amit mélyről indult társadalmi helyzetével magyarázott, ámde a kommunista vádat újfent határozottan tagadta, hovatovább elmondta, hogy a kommün alatt Reinitz Béla megkérte, hogy töltse be a színi főigazgatói állást, de ezt visszautasította.

A nyilatkozat után a tanúk meghallgatása következett, majd a bíróság végül megállapította, hogy Palágyi bűnössége nem bizonyítható, ugyanis még ha szándékában is lett volna izgatni a hallgatóságot, felkészületlensége okán ez nem sikerülhetett, hiszen még a figyelmet sem tudta lekötni. Az aznap sokak között meghallgatott Marosi József és Makay Barna tanúk vallomásai szerint Palágyinak viszont nem is állt szándékában a kommunizmus dicsőítése, mert midőn a vigalmi bizottság felkérte erre, ő azt bizonyíthatóan visszautasította. Helyette szociális tárgyú előadás megtartására vállalkozott, azt is hosszas unszolásra és csak „szabad előadás”-ként, amolyan időkitöltés céljából.[24] Mindezek után az ötös tanács úgy látta, hogy Palágyi tettében bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékot nem lehetett fellelni, a földosztással kapcsolatos nézetei pedig jogosak, de – egyebek mellett figyelembe véve az újabban benyújtott földreformjavaslatokat – avíttak.

A tanúvallomások alapján megállapítható, hogy bár némileg finomították emlékeiket a földosztás kérdésében, azonban a korábbi terhelő vallomásukat alapvetően csak László János és Szeleczky Zoltán tartották fönn továbbra is. Ők állították egyedül, hogy Palágyi kommunista ízű beszédet tartott a nagybirtokok kommunizálásáról, míg velük szemben a többi tanúvallomás mentette a színházigazgatót. Az idő előre haladtával a vádindítványra csak a késő délutáni órákban került sor és mivel a tanúk többsége Palágyi vallomását erősítette, ezért az ügyész a vádindítványát annyiban megváltoztatta, hogy a színművésznek tulajdonított kommunista kijelentéseket, mivel azokat a tanúk nem igazolták, ejtette, azonban a magántulajdon elleni izgatás vádját teljes egészében fenntartotta.

A meghurcoltatás tehát még folytatódott az elkövetkező hónapokban is – amely végül a színművészt felmentéséhez vezetett – azonban Palágyi ekkor örömmel üzenhette meg Szegedre, hogy „a tárgyalás megtörtént, felmentettek. E héten több este itt játszanom kell. A jövő hét közepén érkezem”.[25]

Fotó: Színháztörténeti és Színészmúzeum

Irat jelzete: MNL BAZML VII. 1/f. 1992/1920.