Kurucz Ádám: Egy fel nem épült miskolci városrész: a vitézi telep

1941 márciusában az országos sajtót bejárta a hír, miszerint Borsod vármegye vitézei március 9-én Miskolcon, a vármegyeháza dísztermében ülést tartottak, amelyen vitéz Buttkay Béla ezredes, vitézi székkapitány indítványára elhatározták, hogy vitézi székházat építenek a megyeszékhelyen és vitézi telepet létesítenek.[1] A hír leginkább helytörténeti vonatkozása miatt bizonyul érdekesnek, ugyanis ilyen elnevezésű városrész nincs és nem is volt Miskolcon. Létezik azonban a Vitéz (1941-től Vitézek utcája, a pártállami korszakban Partizán) utca – amely felveti annak a lehetőségét, hogy a szóban forgó terv elindult a megvalósulás útján, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára is őriz egy tárgyra vonatkozó iratcsomót.[2]

A miskolci vitézi telep történetének tárgyalása előtt érdemes megvizsgálni azt az igényt, amely a vitézi telepeket országszerte életre hívta az 1920-as évek végétől. A Vitézi Rend tagjainak földadománnyal, úgynevezett vitézi telekkel való ellátása a szervezet alapvető célkitűzései között szerepelt. Közismert tény, hogy kevesebb földterület állt rendelkezésre, mint amennyien a földadományra való jogosultságot kiérdemelték. Számos olyan tagja is volt a szervezetnek, akik számára a telek nem jelentett volna igazi jutalmat, hiszen azt legfeljebb bérbeadás útján tudták volna hasznosítani. A nem földműveléssel foglalkozó – javarészt városi vitézek – jutalmazásának megoldása a Rend 1921-es megalakulása után még egy évtizedet váratott magára.

Felismerve a fennálló problémát, 1927. december 1-jén a Hegyvidéki Sasok Egyesülete alakuló ülésén vitéz Párdy Imre alelnök szorgalmazta a Farkasrét fejlesztését, ugyanakkor „kérte, hogy a főváros e nagy kiterjedésű területeiből annak megvétele után létesítsen vitézi telepet, ezáltal rója le a főváros is a fővárosi vitézek iránti háláját, s a létesítendő vitézi telepet Horthy-telepnek ajánlotta elnevezni.”[3]  Ez volt az egyik első nyilvánosságot kapott kezdeményezés, amely egy, az úgynevezett vitézi telep vagy vitéztelep, mint új magyaros stílusban épült családi házakból álló kertváros kialakítására irányult.

1929. február 17-én szintén a Budapesti Hírlap közölte egy „budapesti vitéz” olvasói levelét „Vitézi telepet Budapestre” címmel. A levél írója ugyancsak felhívta a figyelmet arra, hogy „egyedül Budapest, az ország fővárosa az egyetlen törvényhatóság [sic!], amely még nem teljesítette kötelességét saját vitézi fiaival szemben. A Budapesten lakó vitézek – folytatja indoklásával – közel kétharmada tiszti vitéz – tisztviselők, tanárok, ügyvédek, orvosok – a többiek iparosok, kereskedők, akiknek nem is volna módjukban vitézi telken gazdálkodni. Nem is szeretnének mást, csak hogy legalább egy tenyérnyi földet mondhatnának itt magukénak, ahol a családi házak sorát emelve, megkezdhetnék egy vitézi telep fundamentumának lerakását.”[4]

1930-ban ugyancsak egy olvasói levél jelent meg az Előörs hasábjain „Városi vitézeknek – vitézi háztelket” címmel, amelynek szerzője a városi vitézek telekkel való megjutalmazásának problémakörét járta körül. „Vannak viszont vitézek is és nem is olyan kevesen – hisz ez köztudomású – akik szívesen lemondanának egy nagyobb tulajdonképpeni vitézi telekről, illetve arra való jogukról, ha ennek helyébe bármely szerény, de magatulajdonát képező otthonhoz jutnának. Ez nem közömbösség vagy éppen hálátlanság – mert melyik magyar emberben nincs meg a földhöz való vonzódás – ez egy egész természetes jelenség. A vitézek egy nagy része ma már olyan korban van, hogy érthető aggodalommal kezdene egy tulajdonképpeni új pályán működni, sokszor rátermettség, tapasztalat és a legtöbb esetben kellő anyagi eszközök nélkül. Vonatkozik ez – bátran állíthatjuk – a városban élő vitézek legnagyobb részére: katonatisztek, tisztviselők, vagy bármely szellemi, sőt ipari (kézműves) pályán működőkre; különösen azesetben, ha gyermek vagy éppen »várományos« nincsen.”[5]

Vidéki településeken már létesültek vitézi telepek – Balástya, Kelebia – amikor a hosszú éveken át szorgalmazott fővárosi vitézi telep – a Budapest által adományozott vitézi telken – Zuglóban átadására került 1936. augusztus 20-án, Szent István napján, az első vitézavatás 15. évfordulóján. Sipőcz Jenő korábbi főpolgármester 100 ingyen házhelyet ajánlott fel, amin a Vitézi Rend saját költségén tizenöt ikerházat építtetett fel. Ünnepélyes átadására a Fogarasi út és Hajtsár út (ma Nagy Lajos király útja) kereszteződésénél került sor.[6] Az avatási ünnepség jelentőségét mutatja, hogy Horthy Miklós kormányzón kívül részt vett Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Bornemissza Géza iparügyi miniszter, Tahy László miniszterelnökségi államtitkár, Sztranyavszky Sándor, a képviselőház elnöke, Szendy Károly polgármester és Igmándy-Hegyessy Géza testőrtábornok. Az új tulajdonosoknak szóló beiktató beszédet vitéz Hellebronth Antal, a vitézek főkapitányának helyettese mondta. Utána Szendy Károly emlékezett meg az esemény jelentőségéről és kijelentette, hogy ennek a telepnek a felépülésével még koránt sincs vége a főváros elhatározásának, hogy „a vidéki vitézi telkek mintájára Budapesten is megvalósítsák ezt a gondolatot.”[7]

Ugyanebben az évben a Vitézi Rend Miskolcon, vitézi telep létesítése céljából egy telket vásárolt. Az ingatlanhoz kapcsolódó kérelmét 1936. október 17-én nyújtotta be dr. Halmay Béla polgármesternek Borsod vármegye és Miskolc thj. város Vitézi Széke.

„Méltóságos Polgármester Úr! Tisztelettel hozzuk Méltóságod szíves tudomására, miszerint a Vitézi rend, Miskolc város keleti kijáratánál /Vay út/ [ma József Attila u.] egy a parcellázási határon belül fekvő 1 kh 628 □-öl térmértékű ingatlanrészt vásárolt azzal a céllal, hogy azon egy zárt vitézi telepet létesítsen.

E telepen azok a sokgyermekes, kiválóan érdemes, jórészt rokkant vitézek kapnának ingyenes háztelket, akik nem földműveléssel foglalkoznak és ezért mezőgazdasági ingatlan adományozására csak másodsorban jönnek tekintetbe.

            A kiszemelt vitézeknek ezen a módon való zárt letelepítése a város eme exponált részében közrendészeti és nemzetvédelmi okokból – az illetékes fórumok egyöntetű véleménye szerint is – fontos közérdeket képez.

            A szóban forgó telekrész felmérési és megosztási vázlatát /a m. kir. 3. sz. Földm. Felügyelőség adatai szerint/ tisztelettel van szerencsénk annak bejelentésével mellékelni, hogy a Vitézi Rend által P. 12.000 árért megvett s a Rend nevén álló ingatlanból – a 918 □-öl térmértékben előirányzott s leadandó közterület kihasítása után – mindössze 10 darab házhely képezhető ki. E házhelyeket a vitézek azzal a kötelezettséggel kapnák, hogy azokon – egyszerűbb, de korszerű igényeknek megfelelő s a vitézi jelleget kidomborító, villasoros /előkertes/ modorban – záros határidőn belül, saját hajlékot tartoznak építeni. A tervezett házhelyek nagysága a csatolt vázrajzból ugyancsak kitűnik.

            A tkv-i területnek /1 khold 628 □-öl/ a felosztás adataival való összehasonlítása /10 házhely összesen 1310 □-öl/ azt mutatja, hogy a Vitézi Rend, a »Vitézi Telep« létesítése miatt, a közterületként leadandó rész nagysága következtében /918 □-öl/, a város közönsége részére igen nagy áldozatot kénytelen hozni. A leadandó terület ugyanis a házhelynek megmaradó összes területnek 70%-át teszi ki!

            Ennek az áldozatnak a nagyságát növeli az a tény, hogy a tervezett »Vitézi Telep« nyugat felé eső telekszomszédai – a jelenlegi városrendezési terv szerint – jóval kisebb területet kötelesek közcélra leadni, mint a Vitézi Rend!

            A »Vitézi Telep« felépítése csak akkor kezdődhetik meg, ha a telep Ny-i részén tervezett új utca [a mai Vitéz u.] megnyittatik, s főleg, ha a telep városfejlesztési nívója, a közművek /víz, szennycsatorna, villany/ bevezetésével biztosíttatik, s ha e közművek házi csatlakozásai is megépíttetnek.

            Ismerve a város közönségének hazafias gondolkodását, a fent vázolt fontos közérdekre és a Vitézi Rend részéről hozott áldozatra tekintettel, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk Méltóságodhoz, méltóztassék a »Vitézi Telep« közműveinek és útjainak – a szokásos 50%-os hozzájáruláson felüli – szíves ingyenes, mielőbbi kiépítését lehetővé tenni. Egyben tisztelettel kérjük, a különleges célnak megfelelően, a vázlatban feltüntetett parcellázás szíves jóváhagyását is. Ugyancsak kérjük azt, hogy a közművek fedezetét képező összegek betáblázásától, a városi szabályrendelet tételeitől eltérően, eltekinteni méltóztassék, megfelelően a 6.650. M. E. számú rendelet,[8] illetve az 1920:XXXVI. t. c. 77. §-ában,[9] a vitézi telekre nézve statuált terhelési tilalomnak.

            Mély tisztelettel kérjük egyben, méltóztassék a Vitézi Rendet, az általa közcélokra leadandó 918 □-öl területért megfelelően kártalanítani. Úgy érezzük, hogy e kártalanítás szükségességének erkölcsi indokait, Miskolc város hazafias közönségével szemben, felesleges felsorolnunk.

            Azon költségek erejéig, melyek a közműveknek a város által leendő létesítésénél, a víz és szennycsatorna 50%-os hozzájárulásán felül fennmaradnak, a város közönsége jogot nyer arra, hogy a vitézi telkek telekkönyvében, a hozzájárulás ténye, az utókor előtt is megfelelő módon megörökíttessék.

            Ezzel a város közönsége egy lépéssel közelebb jutna ahhoz, hogy a Vitézi Rend iránt érzett megbecsülésénez – a többi közületekhez hasonlóan – tettekben is kifejezést adjon.

            A »Vitézi Telep« telekkönyvi másolatát tisztelettel csatoljuk.

            Kérjük Méltóságodat, fogadja közérdekű és hazafias fáradozásaiért, a város közönsége számára is, hálás köszönetünk és őszinte tiszteletünk nyilvánítását.”[10]

            A Vitézi Rend megkeresése nyomán Miskolc thj. város építési bizottsága 1936. október 23-án megtartott ülésén a szóban forgó 30%-on felüli közcélra leadandó terület (250 □-öl) értéke fejében 1.250 P kiutalására tett javaslatot. Október 27-én Miskolc thj. város törvényhatósági bizottságának rendes kisgyűlésén dr. Halmay Béla polgármester előterjesztette a Vitézi Rend kérelmét. A tárgyban a kisgyűlés javaslatára a törvényhatósági bizottság 1936. október 29-i rendes közgyűlésén hozott határozatot:

„A Vitézi Rend ezen nemes szándékú és hazafias tervének elősegítése érdekében a város közönsége a telkek kisajátításához segéllyel járul hozzá. Ezen segélyösszeg magában foglalja:

1. A Vitézi Rend az általa közcélokra leadandó teljes területért □-öl-enként 5.40 P áron számítandó teljes kártalanítást azokért a területekért, melyeket egyébként a telekfelosztással kapcsolatban az eredeti telek 30%-ig díjtalanul tartozna a Vitézi Szék közcélra leadni.
2. Ugyancsak a segélyösszegben nyer elszámolást azon útépítési költség, melyet a város a telkekhez vezető közút kiépítésére a Vitézi rend helyett fordít.
3. 3. A juttatandó segélyösszeg terhére fog elszámoltatni a vízvezeték és csatornázás létesítési költsége a telekhez vezető utcában a parcellázási szabályrendelet szerint a várost terhelő 50%-os hozzájárulási összegen felül.”[11]

A segélyösszeg nagyságát – amely a fenti három kötelezettség vállalását jelentette – és a juttatás összegének megállapítását a határozat a közművek elkészítési munkálatainak kiadásának megtörténtére időzítette, ezzel egyidejűleg gondoskodva a szükséges anyagi fedezetről is.[12]

A következő év során a polgármesteri hivatal intézkedett a Vay út és a Sajó folyó között elterülő terület felosztásáról, az új utcák és házhelyek kialakításáról. 1937. június 30-án Miskolc thj. város mérnöki hivatala arról tájékoztatta a polgármestert, hogy a szóban forgó telekre építési engedély addig nem adható, amíg a Vitézi Rend nem végezteti el a terület feltöltését. A mérnöki hivatal valószínűsítette, hogy a Vitézi Rend erről „az érdekeltek jól felfogott érdekében” időben gondoskodni fog.

1937. október 5-én a polgármester ennek megfelelően tájékoztatta a vármegyei vitézi széket, hogy az 1936. október 17-i beadványára hozott határozat értelmében elrendelte, hogy a parcellázáshoz „szükséges előmunkálatok a lehetőséghez képest sürgősen kezdessenek meg, hogy így 1937 évben már a telkek beépítése is megtörténhessen”. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy „a szóban forgó telekre építési engedély addig nem adható ki, amíg a feltöltési munkálatok elvégezve nincsenek”. A terepen mutatkozó dombhát és a Sajó folyó közötti telkeket – a városi mérnöki hivatal által kijelölendő magasságra – még a beépítés előtt a Vitézi Rend volt köteles feltöltetni.[13]

Az iratokból nem derül ki, hogy a Vitézi Rend eme kötelezettségének végül eleget tett-e, de feltételezhetjük, hogy nem. A források a Miskolc város közönsége által vállalt feladatok végrehajtására szorítkoznak. Ezek szerint az 1938. év folyamán megtörtént az új utcában szükséges földfeltöltés, valamint – az ügyben keletkezett utolsó dokumentum tanulsága szerint – 1938. június 28-án hozott határozatával a törvényhatósági kisgyűlés a vitézi telep vízvezetéki és csatornázási munkálatainak végrehajtásával a legolcsóbb ajánlatot tevő Friedlander Lajos, Hilbeczky Andor és Katona István alkalmilag társult vállalkozókat bízta meg. A határozat ellen Fedorecz János és Widniszky József a belügyminiszterhez fellebbezett,[14] aki a fellebbezések elutasítása mellett a kisgyűlési határozatot helyben hagyta.[15]

A fentiekből láthatjuk tehát, hogy az országos sajtóban megjelent hírekkel szemben a miskolci vitézi telep története nem 1941-ben, hanem 1936-ban kezdődött. 1941-ben a Vitézi Rend részéről feltehetően az építkezés megkezdéséről született döntés, de a vitézi székházhoz hasonlóan megvalósítására már nem került sor.

A kialakítandó vitézi telep helyszínrajza (MNL BAZML IV. 1906. 11569/1942.) és annak Miskolc város 1930-as években készült térképére (Hadtörténeti Intézet és Múzeum G I h 425/6) vetített elhelyezkedés