A II. világháború utáni időszakban, a megszálló szovjet és román katonák számos bűncselekményt követtek el a polgári lakosság sérelmére, s ezek több esetben az áldozat halálával jártak. Így történt ez Landsmann[1] Bernát 30 éves miskolci izraelita kefekötősegéddel, aki a háború borzalmait túlélte, a szovjet katonák támadását viszont már nem. Az iratok szerint a fiatalember asszonyok után kutakodó, vélhetően megerőszakolásukra készülő részeg katonák áldozata lett.

Landsmann miskolci zsidó családból származott. Családja többsége a holokauszt áldozatává vált. Auschwitzban pusztultak el szülei (Landsmann Mór és Deutsch Róza), két testvére (Klein Ernőné Landsmann Szeréna és Landsmann Piroska), valamint testvérének 5, illetve 9 éves gyermekei (Klein Éva, Klein Sándor). A háború szörnyűségeit a famíliából csupán Bernát és húga, Cecília élték túl.[2] Bernát a háború idején munkaszolgálatos lehetett, 1945-ben tért vissza a hadifogságból,[3] majd október nevezte ki a városi árvaszék édesapja házának gondnokául. A fiatalembernek tehát újra kellett kezdenie életét, erre azonban már nem kerülhetett sor, 1945 novemberében szovjet katonák gyilkolták meg.

1945. november 6-án este 6 és 7 óra között Landsmann Bernát Akác utcai lakhelyétől nem messze, a Szegfű utca 12. sz. előtt járt, amikor szovjet katonák támadták meg. A fiatalember több késszúrást kapott, de még volt annyi ereje, hogy mintegy 20 métert szaladjon, majd a Szegfű utca 15. sz. előtt esett össze. Landsmann utolsó erejével döngetni kezdte a kaput, így a zajra többen is felfigyeltek. Végül a fiatalembert a Szegfű utca 20. sz. alatti lakásba vitték, ahol a háziak kérdésére még el tudta mondani, hogy „orosz katonák megtámadták és nőt követeltek tőle, mivel nem tudott nekik nőt adni, összeszurkálták.”[4] A hír gyorsan elterjedt, s Landsmann néhány utcával arrébb lakó húgát is tájékoztatták, aki gyorsan a helyszínre sietve még találkozhatott bátyjával. Hamarosan megérkeztek a mentők is, azonban a kórházba már csak Landsmann Bernát élettelen teste jutott el este 8-fél 9 körül. Landsmann a kórház közelében, a Csabai kapui úton halt bele sérüléseibe.

Élettelen testét dr. Székely Ödön kórházi sebész főorvos vizsgálta meg. Dr. Székely megállapította, hogy a „nevezetten két halált okozó sérülés van, az egyik a nyakszirten, a másik a háton. … A nevezettet kb. 3 cm szélességű hosszú pengéjű késsel szúrták meg mindkét kezén, hátán, nyakszirtjén, halántékán és arcán. A halálos szúrás a halántékon kb. 3 cm széles, 3-4 cm mély, valószínű az arccsontot is átvágta. A szúrás iránya föntről lefelé, merőlegesen halad. A nyakszirten lévő szúrás kissé bal felé, balról jobbra halad és a csontokon akadt meg. A háton lévő szúrás a jobb lapocka felett kb. 3 cm széles és kb. 10 cm mély, mely valószínű a tüdőbe vezető ereket átvágta. Az arcon lévő szúrás a jobb oldalon az orr mellett, valószínű a csontig hatolt. A jobb kezének tenyerén a kisujj és a középső ujj között kissé jobbra haladó 3 cm széles szúrás, mely áthatolt a tenyerén. Bal kezének kisujja fölött lévő vastagabb húst érte még sérülés, mely valószínű védekezés közben érhette.”[5] Landsmann tehát küzdeni próbált, azonban számos szúrást kapott, s közülük legalább kettő volt halálos kimenetelű. Dr. Székely szerint a „gyilkos nagy testi erejű ember lehet, mivel a sérülések nagysága arra enged következtetni. A támadás elölről érhette, mivel a két kezén lévő sérülés védekezést bizonyít. A gyilkos véleményem, szerint balkezes… A támadás, ha elölről érte, először az áldozat kezeit szúrta át, aki felemelt kézzel fejét védhette és amikor a halánték szúrást kapta, előrebukott és akkor vágta a kést nyakszirtjébe és hátába. A valószínűség az, hogy egy személy követte el a gyilkosságot, mivel minden szúrás egyforma és valószínű, hogy egy és ugyanazon kés ejtette a sérüléseket.”[6]

Ez utóbbi tekintetében a november 8-án foganatosított boncolás eltérő véleményt fogalmazott meg: „többszörös sérülés arra mutat, hogy a halálos szúrás alkalmával dulakodás volt, az elhalt erősen védekezett, és ekkor kapta a többi sérülést. Lehetséges, hogy egy tettes szerepelt, de lehet, hogy többen voltak, hasonló szúró eszközökkel.”[7]

A gyilkosságot az eset másnapján, reggeli 8 órakor az elhunyt sógora, Klein Ernő jelentette be az államrendőrség miskolci főkapitányságának bűnügyi osztályán. Az ügyet Kiss Miklós csoportvezető nyomozó hadnagy kapta, aki a jelek szerint igyekezett lelkiismeretesen eljárni az ügyben.

A detektívek kikérdezték az eljáró orvost, majd másnap kihallgatták az áldozat húgát, valamint két Szegfű utcai asszonyt. Egyikük látta a gyilkosságban érintett nyolc szovjet katonát, a másik pedig beszámolt arról, hogy miután bevitték lakásába, Landsmann orosz katonákat jelölt meg elkövetőként. A nyomozók más lakosokat is kikérdeztek, akik még azt is meg tudták mondani név szerint, hogy melyik környékbeli cipészmesternél jártak a szovjetek: „nála sok oroszok járnak és gyakran berúgva mennek onnan el.” – fogalmazott egyikük. A rendőrök felkeresték a cipészt is, akinél épp három orosz katonát találtak. Minthogy a detektíveknek gyanúsnak tűntek a katonák, azonnal jelentést tettek róluk, majd orosz katonai segítséggel tértek vissza. A lakásban ekkor már csak egy szovjet katonát találtak, a másik kettő „ellógott”. A cipészmester a nyomozók kérdésére elmondta, hogy már régóta lakik nála két orosz katona, s azoknál társaik is gyakran megfordultak, így a kérdéses éjszakán valóban nyolc katona volt házában. A szovjetek egy demizson pálinkát fogyasztottak el, majd este 5 és fél 6 között távoztak a városba”. A cipész azt is elmondta, hogy tudomása szerint három orosz nagyobb csomagokkal Budapestre utazott. A detektívek pótjelentésükben arra a következtetésre jutotta, hogy mivel a cipész lakásáról ugyanabban az időben távoztak a részeg katonák, mikor a gyilkosság megtörtént, „feltehető, hogy ők követhették el a gyilkosságot”.[8]

A detektívek tehát azonosították az elkövetők körét, szovjet érintettség okán azonban további érdemi nyomozást lefolytatni nem tudtak. Az ügy iratait a rendőrség november 17-én küldte meg az államügyészségnek, de a jelentések egy-egy példányát eljuttatták az illetékes szovjet hatóságoknak is. Az eljárás itt azonban megakadt, s további érdemi intézkedésre nem került sor. A Landsmann Bernát meggyilkolása ügyében folytatott nyomozást a Borsodmegyei Államügyészség végül 1945. december 13-án szüntette meg.

A holokausztot túlélő 30 éves izraelita fiatalember tehát a nőket kutató szovjet katona, katonák áldozata lett közel egy évvel Miskolc szovjet megszállása és fél évvel az ország „felszabadulása” után. Arra vonatkozóan nem rendelkezünk irattal, adattal, hogy történt-e bármiféle érdemi nyomozás a szovjet katonai hatóságok részéről. Bár a tettes(ek) köre, illetve kiléte a cipészmesternek köszönhetően könnyen megállapítható lett volna, a felelősségre vonás vélhetően elmaradt, Landsmann Bernát gyilkosa(i) máig ismeretlen(ek).

Az irat jelzete: MNL BAZML VII. 51/b. IV. 3966/1945.