Kis József: Elfeledett városvezetők nyomában – Hajdú Rezső miskolci tanácselnök

Kis József: Elfeledett városvezetők nyomában – Hajdú Rezső miskolci tanácselnök

Hajdú Rezső, Miskolc 3. tanácselnöke azon kommunisták közé tartozott, akik már a „felszabadulás” után csatlakoztak a párthoz. 1945 után gyorsan ívelt pályája, s az egykori lakatosból 1954-re Miskolc közigazgatási vezetője lett. Munkájával azonban elégedetlenek voltak, s néhány ballépése végül megpecsételte politikai karrierjét.

1905. június 12-én született Diósgyőrben Hajdú Rezső György néven, munkáscsaládban, Hajdú Péter és Skarupka Mária fia. Apja hengerdei forrasztár volt. A diósgyőr-vasgyári elemi iskolában nyolc osztályt végzett, géplakatos szakmát tanult, 1920-tól 1945-ig a diósgyőri vasgyárban, szakmájában dolgozott. Mintegy 20 évig volt lakatos, majd 1944 júniusában a tanműhely oktatója lett.

A munkásmozgalomban a ’20-as évek közepétől vett részt. 1924-től a vasasszakszervezet és 1943-tól a Szociáldemokrata Párt tagja. A háború idején többször kapott behívót, de egy-két hét elteltével mindig leszereltették.[1] Munkásmozgalmi múltjáról fennmaradt visszaemlékezése tele van általánosságokkal, ami azt jelzi, Hajdú Rezső korántsem volt az élvonalban, s igazából érdemi politikai tevékenysége sem volt a háború előtt. Memoárjában ugyanakkor azt állítja, hogy az 1943/44-es diósgyőri béketüntetések egyik előkészítője és szervezője volt, szabotálta a termelést és háborúellenes propagandatevékenységet fejtett ki.[2] A város szovjet megszállása után többek között az ő vezetésével kezdődött meg a romeltakarítás, a legfontosabb gépek helyreállítása és beindítása.[3] 1944 decemberében a MOKÁN-nál jelentkezett szolgálatra, s belépett a Magyar Kommunista Pártba, részt vett az üzemi pártszervezet megalakításában és annak propagandistája lett. Bár 1952-es jellemzése szerint 1945 elején frontszolgálatra jelentkezett, majd Nógrádi Sándor, az MKP regionális titkára megbízásából Abaúj megyében végzett propagandamunkát[4], visszaemlékezésében a katonai szolgálat kérdése fel sem merült, s agitációs munkája színhelyét inkább Borsod területére tette.[5] Ez azért is történhetett, mert még ebben az évben a megyei pártbizottságon lett szervező, majd 945 decemberétől az MKP megyei végrehajtó-bizottság tagja. 1946-tól üzemi párttitkár. 1947-ben kéthónapos pártiskolát végzett. 1948-ban átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába, s községi titkárrá választották, majd üzemi káderes volt. 1949-ben lett a vasgyár üzemi párttitkára. 1952-es jellemzése szerint „az üzem dolgozói szerették, mert ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozott. Élénk, jó mozgású, megbízható, meggyőződéses, de nem elég képzett, e téren lassan fejlődött.”[6]

1949-ben egymás után kapott elismeréseket. Így márciusban a Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesült[7], az 1949. május 15-i országgyűlési választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront Borsod-Gömör-Abaúj-Zemplén vármegyei listáján országgyűlési képviselővé választották. 1949 őszén a párt új feladattal bízta meg, s a miskolci Vasúti Politikai Osztály vezetője lett. 1951 áprilisában, hasonló munkakörben Szegedre helyezték. 1953 februárjában visszatért Diósgyőrbe, s a Lenin Kohászati Művek pártszervezete másodtitkára volt.

1953 végén Iván István, a megyei tanács elnöke és Koleszár István, a megyei pártbizottság adminisztratív osztályvezetője kereste fel és felajánlották számára a városi tanács elnöki tisztségét. Mint a későbbi hivatalos javaslatból tudható, „komoly, alapos, becsületes elvtárs”-nak tartották, aki „minden funkcióban jól megállta a helyét … Jó vezető képessége van és komoly mozgalmi tapasztalata”.[8] Hajdú állítólag csak többször kérésre vállalta a feladatot. „Abban az esetben, ha elvállalom, a funkciót, mondták, minden segítséget és támogatást meg fognak adni (éppen az ellenkezője történt). – emlékezett vissza a körülményekre.[9] Hajdú 1957-es elbeszélése szerint 1954. január 1-jén lépett hivatalba, megválasztása azonban hivatalosan csak 1954. január 8-án történt meg. A városi tanács Hajdút taggá és vb taggá választotta, majd a végrehajtó bizottság elnökké. A frissen megválasztott Hajdú beszédében a nehézipari dolgozók és általában a közellátás javítását, a bolthálózat kiszélesítését és a mezőgazdaság fejlesztését jelölte meg fő célként.[10]

Tanácselnöki tisztségének ellátását nagyban gátolta, hogy megválasztása után néhány nappal súlyos beteg lett, s több mint egy évig nem tudott dolgozni. 1954 őszén tudott visszatérni hivatalába. Bár felmerült leváltása, a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága 1954. október 9-i ülésén úgy döntött, meghagyják állásában.[11] Munkáját 1957-es írása szerint kezdettől akadályozta súlyos betegsége, „a legnagyobb nehézséget azonban a beépült ellenség okozta, mindent elkövetett, hogy az előrehaladásban gátoljon, ami igen nagy erőelvonást, lekötést jelentett. Az ellenség aknamunkáját legnagyobb mértékben a munkáskáderek lejáratására, majd eltávolítására fordította, ezt a munkát rendkívüli gyakorlattal Fazekas László végezte.”[12] Hajdú utóbb tehát helyettesében, Fazekas Lászlóban látta az „ellenséget” és sikertelenségének okát, amiben az is szerepet játszhatott, hogy míg őt utóbb leváltották, Fazekas megmaradt elnökhelyettesi tisztségében.

1955. december 6-án Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára hívatta magához Hajdút és közölte vele, hogy bár korábban a legjobbakat hallotta róla, le fogja váltani iszákos és mulatozó természete, valamint a szovjet „elvtársakkal” való „elvtelen” kapcsolata miatt. Hajdú a vádakat alaptalannak nevezte és kivizsgálást követelt. Közölte, hogy mindössze két-három alkalommal vendégeltek meg szovjeteket „dátumos ünnepi napokon”, s azokat a Minisztertanács, vagy a városi pártbizottság utasítására tették. Földvárit Hajdú érvei nem győzték meg és még aznap megyei pártbizottsági ülésen hozta nyilvánosságra az ügyet.[13] A hivatalos „vádak” szerint a városi tanács reprezentációs alapjának egy részét a szovjet elvtársakkal való mulatozásra, „potyaivászatokra” fordította. Hajdú igazából mellékszereplő volt a történetben, a célkeresztben Putnoki László, a megyei pártbizottság titkára és Bodnár András városi első titkár állt. Ettől függetlenül az ügyükről szóló beszámoló szerint a fő hibás Bodnár mellett ő volt, mint Bodnár egyik fő „ivóbarátja”, s egyértelmű volt, hogy vele szemben is példastatuálási szándékkal járnak el. A megyei pártbizottság kizárta őt tagjai közül és javasolta a Központi Vezetőségnek, vegye fontolóra tanácselnöki tisztségéről való leváltását.[14] A városi pártbizottság szintén kizárta tagjai közül, s javasolta olyan munkakörbe helyezni „amihez megfelelő képzettsége van, és amit egészségi állapota miatt is el tud látni”.[15]

Fegyelmi ügyével a párt Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) 1956 januárjában foglalkozott, a KEB két munkatársa fel is kereste, azonban állítólag közölték vele, hogy neki is „vállalni kell valamit”. 1956 februárjában városi aktíva értekezleten került felszínre ismét az ügye. Bár több funkcionárius felszólalt érdekében, őket Földvári állítólag „ledorongolta”.[16] Végül a KEB szigorú megrovás pártbüntetésben részesítette. Városi tanácselnöki tisztségéből 1956. március 30-án hívták vissza, hivatalosan – elődeihez hasonlóan – ő is lemondott elnöki funkciójáról és vb tagságáról.[17]

Hajdú Rezsőt ezután nyugdíjazták. A forradalom leverése után belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Belépésének idejét az általa vezetett alapszervezeti tagnyilvántartó füzetbe 1956. november 4-i dátummal jegyezte be, a valóságban azonban ez inkább hetekkel később történhetett. Tény ugyanakkor, hogy 1957 elején egyike az újdiósgyőri területi alapszervezet – amely utóbb Oprendek Sándor pártszervezetté változtatta nevét – tagjainak, s 1957. február 28-án a szervezet egyhangúlag őt választotta meg titkárává.[18] 1957-ben pártfegyelmi büntetését eltörölték. Bár a vizsgálat megállapította, hogy Bodnár András volt városi párttitkárral valóban használták a tanács reprezentációs alapját, de túlzónak ítélték a kiszabott büntetést. A bizottság szerint alaptalan volt az iszákosság vádja, azonban megerősítették, hogy Hajdúnak valóban „nagy, erejét és képességét meghaladó feladat volt” a tanácselnöki munkakör betöltése.[19]

Hajdú Rezső 1960-ig működött alapszervi titkárként, majd visszavonult a közélettől. 1969-ben helyet kapott Miskolc „felszabadulásának” 25. évfordulója alkalmából tartott díszünnepség népes elnökségében, ekkor azonban már nem a városban élt. Időközben ugyanis Budapestre költözött, s Csillaghegyen élt feleségével együtt. 1972. május 25-én hunyt el a fővárosban, testét a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.[20]

Irat jelzete: MNL BAZML XXXV. 1. 72. ő.e.