Kardpárbaj a miskolci Korona mozi miatt

Szerző: Kis József

1935 decemberében a miskolci Korona mozit a belügyminiszter egy korlátolt felelősségű társaságnak, a Korona Filmszínház Kft.-nek adta ki, amelynek tagjai vitéz dr. Demeter Lénárd budapesti ügyvéd, Biró József és Deák András voltak.[1] Az ügy nagy és hosszantartó felháborodást okozott a városban, ugyanis a társasággal kapcsolatban trösztgyanú merült fel.[2] A Kft. tagjai ugyanis szoros rokoni kapcsolatban álltak Miskolc másik mozija, az Uránia mozgóképszínház tulajdonosával, özvegy Ludvig Györgynével. Biró József násza volt özvegy Ludvignénak, de vele oldalági rokonságban állt a Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Demeter Lénárd is, aki ráadásul korábban többször tett jogi szolgálatot az Urániának.[3] Dr. Demeter a rokonai kapcsolatokat maga sem tagadta, a trösztveszélyt azonban cáfolni igyekezett.

Az ügy többször napirendre került a városi törvényhatósági bizottságának ülésein, amelyeken a legélesebben dr. Bródy Sándor, a miskolci független demokratapárt elnöke lépett fel dr. Demeterékkel szemben. Dr. Bródy úgy vélte, a Korona Filmszínház Kft.-t tulajdonképpen az Uránia-mozi tulajdonosai számára szerezték meg, s egy alkalommal konkrétan „strómannak” titulálta Demeter doktort. Bródy indítványára ezért a város többször kezdeményezte a belügyminisztertől az engedély visszavonását, illetve annak átadását a hadirokkantak egyesületének,[4] a miniszter azonban a városi feliratokat rendre visszautasította és megerősítette Demeterék tulajdonjogát. A miniszteri döntés nagy felháborodást idézett elő a miskolciak körében, akik korabeli újsághírek szerint ugyanis rendre azt tapasztalták, hogy az „Urániából ismert urak és hölgyek intézkednek az Apollóban”, új nevén a Koronában.[5]

Az ügy 1937 őszén vett új irányt, az eddigi közéleti vita személyes üggyé vált. Dr. Demeter a törvényhatósági bizottság tagjainak egy körlevelet juttatott el, amelyben súlyos vádakkal illette Bródy Sándort, akitől lovagias elégtételt követelt. Dr. Bródy a vádakat cáfolta, s az ügyet maga is „más útra” kívánta terelni.[6] Ez az út pedig a párviadal volt.

Magát a párbajt dr. Demeter Lénárd kezdeményezte, aki nem mellesleg emléklapos tüzérszázados és a budapesti Vitézi Szék ügyésze is volt. Demeter megbízottai – vitéz Kossuth Sándor és Lehóczky Lajos tüzérőrnagyok – útján kért lovagias elégtételt Bródytól, aki maga is ugyanezt követelte a Demeter által a törvényhatósági bizottsági tagokhoz intézett levél tartalma miatt. Bródy megbízottai Tarnay Gyula ny. huszárszázados és dr. Frankfurter Béla ügyvéd lettek.

A lovagias ügy tárgyalásai hosszan húzódtak. Minthogy mindkét fél emléklapos tiszt volt, az iratok megjárták az illetékes katonai hatóságokat, s miután azok visszaérkeztek a megbízottakhoz, a párbajnak nem volt akadálya.

A párviadalra – amelyet félnehéz olasz kardokkal vívtak meg – 1938. február 7-én került sor az Atléta Kör népkerti vívótermében. Az összecsapást vitéz Kossuth Sándor őrnagy vezette le. Három heves összecsapás történt. Az első menetben Demeter éles vágást kapott a mellére, Bródy karcolást a hónaljára. A második menetben Demeter vállán kapott éles vágást, ekkor az orvosok abba akarták hagyatni a párbajt, de mindkét fél kérte annak további folytatását. A harmadik menetben Demeter a homlokára kapott éles vágást, amelyet be kellett varrni. Az orvosok ezután Demeter harcképtelensége miatt a párbajt befejezettnek nyilvánították. A párbaj után a felek kibékültek.[7]

A párviadal befejeződött, a lovagiassági ügy azonban büntetőeljárásként folytatódott, tettük ugyanis törvénybe ütköző vétség volt. A miskolci kir. törvényszék Csorba-tanácsa által lefolytatott tárgyaláson, 1938. június 22-én csak dr. Bródy Sándor jelent meg. Demeter orvosi bizonyítvánnyal mentette ki magát, egy gégéjébe fúródott halszálka miatt állt ugyanis orvosi kezelés alatt. A törvényszék ezért vitéz Demeter ügyét elkülönítette, dr. Bródyt azonban elmarasztalta és párviadal vétségében mondta ki bűnösnek. A városi képviselőt a törvényszék ötven pengő pénzbüntetésre ítélte.[8] Bár a fennmaradt ítélet nem tartalmazza, korabeli újsághír szerint a „bíróság szimpatikusnak találta az ügyet kísérő körülményeket és megállapítja, hogy a vádlott közérdekből tette meg kijelentéseit. A vádlott valósággal bele lett kényszerítve a párviadalba. Éppen ezért a bíróság – mivel felmentő ítéletet a törvény szerint nem hozhatott – a legenyhébb ítéletet hozta meg és a minimális pénzbüntetést állapította meg.”[9]

Vitéz dr. Demeter Lénárd ügye csak 1938 szeptemberében került a miskolci törvényszék elé. A Korona Kft. ügyvezető igazgatóját a büntetőbíróság ugyancsak ötven pengő büntetésre ítélte. A törvényszék vele szemben kevésbé tanúsíthatott szimpátiát, hiszen míg Bródynak a pénz behajthatatlansága esetén 10 pengőnként egy napi államfogházbüntetést kellett volna elszenvednie, addig Demeternek csak öt pengőt számítottak volna be egy-egy napi fogház után.[10]

A lovagiassági ügy története ezzel befejeződött. A városi törvényhatósági bizottság megnyugodott a Korona mozi tulajdonosváltása felett, s Demeterék sem folytatták személyeskedéssé váló vitájukat.

Az iratok jelzete: MNL BAZML VII. 51/b. 2621/1938.