II. Rákóczi Ferenc, Benito Mussolini, Adolf Hitler, a Szentlélek és a magyarok

II. Rákóczi Ferenc, Benito Mussolini, Adolf Hitler, a Szentlélek és a magyarok – A II. világháború margójára egy furcsa levél kapcsán

Írta: Bodnár Krisztián

A háborús időszakok gyakran kedvező alkalmat szolgáltatnak arra, hogy különböző zavaros eszmék terjedjenek el, akár segítő, akár ártó szándékkal. Az alább ismertetendő irat szerzője vélhetően a tengelyhatalmak első kisebb-nagyobb sikerein felbuzdulva ragadhatott tollat, hogy kifejezze a győzelem elérhetőségébe vetett hitét, és hogy letegye a voksát a korabeli hivatalos magyar politikai irányvonal mellett. Levele azonban – amint az az alábbiakból kiderül – meglehetősen eklektikus ideológiai ötvözetnek bizonyult, erőteljes miszticizmus hatja át a szöveget. Írásomban e levelet mutatom be.

1940 őszén Magyarország a történetének viszonylag sikeres periódusát élte, hiszen meg tudta őrizni a semlegességét, a két úgynevezett bécsi döntéssel (1938. november 2., illetve 1940. augusztus 30.) pedig jelentős felvidéki, majd erdélyi területeket tudott visszaszerezni az ország. Az örömbe azonban észrevétlenül üröm is vegyült, ugyanis e lépéseivel Magyarország hosszabb távon egyre kiszolgáltatottabb lett Németországgal szemben.[1]  Az ország egyik „nyertes” vármegyéjének számíthatott Zemplén is, amely 1938 őszén visszakapta korábbi területének egy részét, igaz, mindössze „csak” mintegy 600 km²-t.[2] A magyar közigazgatás által újra birtokba vett települések között volt Borsi is, amely bizonyos értelemben „főszereplője” a címben említett történetnek.

1940 októberében Zemplén vármegye alispáni hivatala levelet kapott Budapestről, özv. Nagy Gábornétól.[3] A fővárosi hölgy a borsi Rákóczi-kastély helyreállításával kapcsolatban fejtette ki a gondolatait Bornemisza Miklósnak,[4] Zemplén vármegye akkori alispánjának. Borsi és a kastély szimbolikus jelentőséggel bír(t) a magyarság számára, hiszen II. Rákóczi Ferenchez, a „nagyságos vezérlő fejedelemhez” kapcsolódott a hely. Bornemisza az év augusztusában kijelentette az Uj Magyarság[5] tudósítójának, hogy a borsi kastélyt – amelynek állaga leromlott a csehszlovák állam kezébe való kerülése után – a közeljövőben fel fogják újítani, s múzeumot hoznak létre benne.[6]

Az alispán patetikus és emocionális nyilatkozata[7] indította arra Nagy Gábornét, hogy véleményt nyilvánítson az üggyel kapcsolatban. A levélíró lelki-szellemi társának tartja Bornemiszát, míg Rákóczit „szent Turulnak” nevezi, aki a „nemzeti socializmus” – amit egyébként az isteni megváltással is párhuzamba állít – alapján irányítja a nemzetközi politikát. Míg Rákóczi „szellemként” végzi a munkáját, addig a Földön Adolf Hitler és Benito Mussolini küzd az „új világrendért”, s a harc végkifejlete a Szentlélek által megszentelt új korszak beköszönte lesz.

A levélíró tehát sajátos miszticizmussal vegyíti II. Rákóczi Ferenc függetlenségi törekvéseit az ősmagyar turulhittel, a kereszténységgel, illetve a fasizmussal és a nácizmussal. Önmagát a fejedelem „szócsövének”, utasításai rögzítőjének tartja, s iránymutatást kíván adni az országos, illetve a világpolitika alakításához, ösztönözni szeretné az addigi kormányzati és helyi politizálás folytatását. A 80 éves budapesti hölgy felidézi a gyerekkorát, és elmondja, hogy Rákóczi már akkor is kapcsolatban állt vele, s 1930-ban meg is jelent előtte „látható formában”. Ezen állítások valóságtartalma természetesen nehezen igazolható, mint ahogyan a levélíró motivációit sem tudjuk utólag megfejteni. Mindenesetre özv. Nagy Gáborné izgalmas műveltségélményről tesz tanúbizonyságot, amikor egy ma talán kevéssé ismert szerző, egy bizonyos „Van der Leefev” (?)[8] író teozofikus[9] művére hivatkozik, s megemlíti a hinduk és II. Rákóczi Ferenc kapcsolatait is. (A kötet első kiadása egyébként 1925-ben jelent meg,[10] és a mű a mai napig sem olvasható magyarul.)

Szintén érdekesek azok, a levélíró által mellékelt gépelt lapok, amelyeken II. Rákóczi Ferenc apokrif szavai olvashatók. Ezek a „nagyságos fejedelem” „útmutatásai”, ugyancsak eklektikus ideológiai köntösben. Rákóczi 1938 novemberében (ha elfogadjuk, hogy az irat valóban ebben az időpontban keletkezett, nem pedig visszadátumozott) állítólag kijelentette, hogy visszaadja Magyarországnak a teljes Felvidéket, megmutatja „a veremből kivezető utat”, majd közölte: „Nem vezetlek el innen, amig meg nem oldottam rajtad keresztül a nemzeties munkának mondott, socializmusomat. Amen!”. Egy egy évvel későbbre datált feljegyzésben pedig már azt olvashatjuk, hogy a fejedelem a magyarságot a németek és az olaszok elé/fölé helyezte, az azok által megkezdett munka betetőzőjeként aposztrofálta: „A németek vetették el a magot, minek ti fogjátok learatni a termését, mert vallásos alapon indult meg a nemzeti socializmus eszméjének a megvalósítása, Mussolinival való szövetségetek utasitásai meghozzák a jövő évben a gyümölcsöt!! [Kiemelés az eredetiben – B. K.] Amen”. Ezekben az iratokban a vallásos rajongás és a miszticizmus a magyarság történelmi szerepébe és a revízió kiteljesedésébe vetett – túlságosan is optimista – hittel, illetve a fasizmus és a nemzetiszocializmus iránti megbecsüléssel ötvöződik.

HU-MNL-BAZML-IV.2405.b. 12405/1940.

Özv. Nagy Gáborné levele mindössze egy rövid választ érdemelt Zemplén vármegye alispánjától. Bornemisza Miklós kifejezte a köszönetét a levélírónak, s közölte, hogy érdeklődéssel fogad minden, a fejedelemre vonatkozó adatot, főként akkor, ha a kinyilatkoztatások később bekövetkezendő eseményekről szolgáltatnak információkat. A levélváltás folytatásáról nincs tudomásunk, aminthogy arról sincs, hogy özv. Nagy Gáborné meddig élt, és szembesülnie kellett-e a tengelyhatalmak politikájának kudarcával, illetve Magyarország újabb háborús összeomlásával. A borsi kastélyban az 1940-es évek elején elkezdődtek a múzeum létrehozásának előkészületei, s Dienes Adorján nagykövesdi római katolikus lelkész lett a múzeum őre/igazgatója (a források különbözőképpen nevezik meg a titulusát).[11] A második világháborút követően az I. bécsi döntéssel megszerzett területek is visszakerültek Csehszlovákiához, a borsi kastély ismét méltatlan pusztulásnak indult.[12] Bornemisza alispán 1945 után visszahúzódásra kényszerült, a világháborús politikai csődje során úgy Zemplén vármegye, mint az ország súlyos veszteségeket szenvedett. A „szent Turul” tehát nem tudta valóra váltani özv. Nagy Gáborné és mások vágyait, sőt, a jóslatoknak éppen az ellenkezője következett be.

Az alábbiakban a kéziratos szövegek gépelt változatát közöljük:

 HU-MNL-BAZML-IV.2405.b. 12405/1940.

Budapest, [1]940. szept. 27.

Mélyen tisztelt Alispán Úr!

Kedves magyar Testvérem!

Megilletődéssel olvastam az „Uj Magyarság” aug. 20-iki számában, dicső nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferencz Borsiban levő szülőházának, kegyeletes rendeltetéséről szóló szavait.

„Vatesnek”, Vezércsillagnak nevezi Őt, tehát nem a földi értelmével fogja fel az Ő elhivatottságát, hanem a megérzésével, a szentek szentjében trónoló magas Intuitio megérzésével, ami azt jelenti nekem, hogy Kedves magyar Testvérem már a magasabbrendű embernek a fokán áll, tehát meg is fogja érteni mindazt, amit most ebben a levélben röviden leírok.

Ő nekünk nemcsak dicső, nagy fejedelmünk volt, hanem a mi Isteni származású Ősünk, ama „szent Turul”, aki törzse, totemje a magyar nemzetnek és ősidőktől kezdve, hordozott a szárnyain és küzdött, harcolt érettünk.

Ő intézi most a földi sikon ama Világ átalakító munkát, melynek alapja a nemzeti socializmus, vallási nyelven cooperativ Krisztusi szeretet, evolúcio vagy visszatisztulás, megváltás. Az egész nemzetközi politika vezetése az ő kezében összpontosúl és a 4 arkangyal: Gábor, Mihály, Rafael, Uriel a segítői ebben a munkában. Testben élő végrehajtói eme műnek. Hitler és Mussolini Egész Európát át kell rendezniök az új világrend keretében, mielőtt az uj korszak: a Szentlélek megszentelő munkájának Ezer éves korszaka, kezdetét vehetné. Világáramlat mind ez, amit politikai uton kell megvalósítani.

Mindezeket én szent Turulunk kinyilatkoztatásaival bizonyithatom be alispán Urnak, melyek minden eddig bekövetkezett eseményt, hetek, sőt, hónapokkal előbb jelzett. Én az Ő telefon készüléke vagyok, akin keresztül leadja üzeneteit, parancsait és irányításait a nemzetének.

Abban a borsii szülőházban éltem le én is gyermekéveimet 12 éves koromig a 70-es években. Már akkor készített elő eme feladatomra és a sociális érzéket teljesen belém oltotta. Erről sokat lehetne írni, de ehhez gyenge a toll és a papiros! „Kövessd Krisztust” ezt súgta a fülembe és én ezt megéreztem, átvettem Tőle. 1930. jun[.] 9-én azután látható formában mutatta meg magát nekem d. e. 10 órakor és felszólított, hogy írjak. Ekkor adta az első irányítást a nemzetnek egy hosszú kijelentésben rámutatva a nemzetnek nagy hibáira.

Gömbös Gyula, nem is tért el emez iránytól és utódai is követik az ő politikaját.

A hindu nemzet is, egyik Mesterét tekinti Rákócziban és ezen a néven tisztelik őt: Rákoczi Mester. A holland származású nagy bölcselő, Van der Leefev [?] is, így írja le a „Teremtés Tüze” című vallás bölcseleti művében: Rákóczi Mester a Krisztusi fénykörnek a 7-ik fénysugara, aki jelenleg a nemzetközi politika irányítója stb-stb-stb. Tudnom kellene, érdeklik-e ezek a dolgok alispán urat és csak igenlő esetben, küldenék egy sorozatot az ő beigazolt kijelentéseiből.

6-8 év előtt tárgyaltam dr[.] Holló Zoltán és dr[.] Hajna Sándor Mihalovcében[13] lakó ügyvédekkel a borsii szülőház megvétele tárgyában, a „Zrínyi Ilona szövetség” nevében, de nem tudtunk megegyezni a nagy összeg miatt, zátonyra futott az ügy. Szent Turul le is fújta a dolgot, igen nyomatékos okokból kifolyólag. A legapróbb részletekig ismerem a várkastély minden zeg-zugát és elszorúl a szivem arra a gondolatra, hogy a százados tölgyerdőből mi sem maradt meg.

Mennyit halásztam én a Bodrog vizében, még a jégkérget is áttörtem bárddal téli időben, akkor bukkant fel a legtöbb hal a jég felszínére.

Ma 80 éves vagyok. Kézdivásárhelyi Nagy Gábor[14] minist. [=miniszteri; B. K.] tanácsos özvegye. Szellemem frisebb mint valaha, mert szent Turul ébren tartó erejével dolgozom.

Szíves válaszát várva várom, lehetetlen, hogy ne kapcsolódjék velem, mint lelkes híve szent ügyünknek!

Kiváló tisztelettel és honleányi üdvözlettel

                                                                                   Özv. Nagy Gáborné

                                                                                   I. Kékgolyó u. 14.

                                                                                               I. e. 1.

HU-MNL-BAZML-IV.2405.b. 12405/1940.

Az iktatvány tárgya: Nagy Gáborné Budapest I. Kékgolyó u. 14. I. em.

                                II. Rákóczi Ferenc szellemének állítólagos kinyilatkoztatásai

Méltóságos Nagy Gáborné úrasszonynak

Budapest I., Kékgolyó u. 14. I.

Méltóságos Asszonyom!

Örömmel és hálás[15] Köszönettel vettem szíves kimerítő sorait Nagyságos Fejedelmünknek szellemének[16] Méltóságod által állított megnyilatkozásairól és a Borsi községbeli szülőház megvételével kapcsolatos korábbi tárgyalásairól.

Nagy örömmel és köszönettel veszek a Fejedelemre vonatkozó minden adatot.

A teozófikus közvetítésről nincsenek közelebbi ismereteim, de a Fejedelemmel kapcsolatos ilyen feljegyzések is érdeklődésre tartanak számot, különösen, ha ezutáni történésekkel függenek össze. Lelkes fáradozását és támogató készségét hálásan köszönve kezeit csókolja

                                                                                               őszinte tisztelője

[1]940 X/21                                                                           [1]940 X/19

[Bornemisza Miklós]                                                              vm. [= vármegyei] főjegyző

alispán