Egy hat elemit végzett zseni a vádlottak padján

Jászberényi Gyula pokolgépes robbantása Arlón

1921. január 4-én, hajnal négy óra magasságában az ózdi kórházban, Borzi Jánosné Varga Apollónia arlói lakos belehalt sérüléseibe.[1] Halálát egy házilag készített robbanószerkezet okozta. A merénylet eredeti célpontja azonban nem az asszony, hanem annak férje Borzi János volt, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. arlói állomásának pályafelügyelője. A merénylő Jászberényi Gyula, 21 éves hat elemit végzett vasúti pályamunkás volt, aki szabadidejében kémiai és fizikai szakmunkák tanulmányozása révén, mintegy autodidakta módon vívta ki kortársainak elismerését.[2]

Jászberényi Gyula 1899-ben született Járdánházán, szegény földműves családban. A természettudományok iránti érdeklődése és tehetsége – tanítójának elmondása szerint – már a tízes évei elején megmutatkoztak, ezért bíztatták a továbbtanulásban. Ez utóbbit azonban a család nehéz anyagi körülményei nem tették lehetővé. Édesapja, Jászberényi László földművesként képzelte el gyermeke jövőjét. Az elemi iskola befejezését követően feltételezhetően alkalmi munkákból élhetett, míg 1918-ban állandó munkahelyet nem kapott az arlói állomáson, mint pályamunkás. A munkával párhuzamosan autodidakta módon képezte magát, sajátította el a kémiai, fizikai szakkönyvekben foglaltakat.[3]

A Jászberényi és Borzi közötti konfliktusra a megmaradt törvényszéki iratok nem tértek ki. Okairól csak a Miskolci Reggeli Hírlap egyik tudósításából tudhatunk. Cikkük szerint a két személy közötti ellentét egy 1920. decemberi munka megbízásig vezethető vissza. Borzi utasítást adott beosztottjának, hogy a környékbeli erdőkben kitermelt fák mozgatásában segédkezzen. Jászberényi a kért utasítást nem hajtotta végre, ezért Borzi János rátámadt és hazaküldte. A konfliktust követően Jászberényi nem vette fel a munkát, így az arlói állomáson állását elvesztette. Jászberényi mindezek hatására egy rosszindulatú tréfával kívánt elégtételt venni volt felettesétől. Pokolgépet épített, amelyet Borzi lakóépületének verandájára helyezett, s annak felrobbantásával kívánta megijeszteni Borzit. Nem akart senkiben sem kárt okozni, a szerkezetet a szobában is elhelyezhette volna, de ő inkább a verandát választotta.[4] A robbanószerkezet ugyanis három lépésnyi távolság megtartásával már veszélytelennek számított.[5] Azzal azonban nem számolt, hogy Borzin kívül mások is felbukkanhatnak a közelben.

Jászberényi a gyutacs meggyújtása után elhagyta a tett helyszínét, balszerencséjére este 9 órakkor megjelent a rokonlátogatóból hazatérő Borzi Jánosné az unokájával. Az asszony vesztére észrevette a verandára helyezett szerkezetet, amelyet a kezébe vett.[6] A pokolgép az érintést követően felrobbant, az asszonyt pedig súlyos kar- és fejsérülésekkel szállították az ózdi kórházba, ahol a súlyos vérveszteség miatt elhunyt.[7] Az asszony unokáját egy vasszilánk darabka a karján sebesítette meg, Borzi Jánost pedig a robbanást követően felriadt álmából. Jászberényit a robbantást követő harmadik napon fogták el és tartóztatták le.[8] A nyomozás során bizonyítékként a bombakészítéshez használt egyszerűbb eszközöket (bádogvágó olló, lapos harapófogót, háromélű reszelőt, árat, cinkfoglalatos rugót…) foglaltak le. Ügye 1921. január 10-én rögtönítélő bíróság elé került, később azonban áthelyezték rendes bíróságra.[9]A tárgyalásra 1921. május 13-án került sor Miskolcon, dr. Mauer László királyi ítélőtáblai bíró elnöklete alatt. A vádat Győry György királyi ügyész, a védelmet dr. Rochlitz Dezső látta el.[10] Részleteket közlő jegyzőkönyv, valamint a nyomozati anyag sajnos nem maradt fent. A tárgyalás menetéről a helyi sajtó tudósításaiból nyerhetünk kiegészítő információkat. A vádlott beismerte tettét. Ügyvédje védelmi stratégiáját Jászberényi tehetségének hangsúlyozására alapozta, ezzel kívánt szimpátiát kelteni ügyfele irányába. A tárgyaláson bemutatták a vádlott néhány házilag készített munkáját (miniatűr dinamógép, egy kismozdonyt és egy alumínium hangvillát),[11] illetve a tanúkihallgatásokból fény derül arra, hogy a vádlott otthonában számos más szerkezet (önműködő vasúti kapcsoló, számológép stb…) volt megtalálható.[12] A robbanószerkezetek építésében szerzett gyakorlata sem bizonyult újdonságnak. Az egyik tanú állítása szerint Jászberényi már korábban is készített pokolgépet, amelyet az udvarán álló cseresznyefára helyezett el, távol tartva a gyümölcs tolvajokat.[13] A bíróság meglepődve vette tudomásul, a vádlott technikai készségeit és szokatlanul kiemelkedő tudását. Dr. Dobos József orvos szakértő ismertette, hogy a vádlott teljesen épelméjű.[14] Ezt követően Mauer bíró Láng Ernő törvényszéki elnökkel hosszas tanácskozásba kezdett, majd tudományos és technikai kérdéseikkel a vádlottat össztűz alá vették. A feltett kérdéseket Jászberényinek a legnagyobb szakértelemmel sikerült megválaszolnia. Győry György ügyész gyilkosság büntettében kérte a bíróságot a vádlott bűnösségét megállapítani. A védelmet ellátó Rochlitz a véletlennek tulajdonítva a Borzi Jánosné tragikus halálát a gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége mellett érvelt.[15] A védő ügyvéd számításai bejöttek, ugyanis ez utóbbit fogadta el a bíróság.

A sajtó szimpátiája a vádlottal kapcsolatban szinte az összes tárgyalásról szóló tudósításban felfedezhető. A Miskolci Reggeli Hírlap „kis Edisonnak”[16], A Nép „az egyik legkitűnőbben képzett autodidaktának” nevezte.[17] A Magyar Jövő pedig drámai keretek között emelte piedesztára: „ Íme! A bűnbe zuhant magyar tehetség, a huszonnégyéves Jászberényi Gyula, kiben felforrósodott fajának drámai tehetsége – alkotott a semmiből, önmagából. Alkotott a maga erejéből, a környezete ellenére próbált tudást szerezni – morzsákat tudott csak magához venni és mégis alkotott. A tehetsége – magyar tehetség; a sorsa? az is magyar sors.”[18] A sajtó továbbá arról is beszámolt, hogy az ítélet meghozatalát követően – amelynek értelmében Jászberényi Gyulát 2 év letöltendő fogházbüntetésre ítélték (amelyből levonták a 4 hónap nyolcnapnyi vizsgálati fogságot)[19] – Dr. Mauer László a tanulmányainak folytatásával bíztatta az ítéletet buzdítva, hogy egyszer akár még világhírnévre is szert tehet.[20] A szimpátia ellenére a gyilkosság kizárása azonban elsősorban annak volt köszönhető, hogy semmilyen bizonyítékkal nem tudta a szándékosságot alá támasztani a vád képviselője. A Borzi János által benyújtott anyagi kártérítéssel kapcsolatban a per polgári szinten folytatódhatott. A per költségek rendezését Jászberényi anyagi helyzetének megállapítását követően, ideiglenesen behajthatatlannak ítélték meg.[21] A polgári peres ügy iratanyaga sajnos nem maradt meg. Jászberényi Gyuláról ezt követően a regionális sajtó nem közölt több cikket.

Szabadulást követő életéről a megyénkben található levéltári források tükrében csak nagyon keveset tudunk. Szabadulását követően feltételezhetően Budapestre költözhetett, ahol a villanyszerelőként helyezkedett el. A Szabadalmi Közlöny és Védjegy Értesítő folyóiratban közölt szabadalmak között az 1920-as, 1930-as években található egy hasonló nevű ember. A személy azonosításához, azonban további források szükségesek. Az egyetlen kiinduló pont, az Jászberényi halotti bejegyzése ahol, mint Budapest XIII. kerületi lakos van feltűntetve. A szabadalma a bíróságon bemutatott tárgyakhoz hasonlóan elektrotechnikai, technikai eszközök. 1927-ben egy Jászberényi Gyula nevű villanyszerelő két társával szabadalmaztatta az ún. filmfordítót, a villamos órát.[22] 1932-ben, szintén Jászberényi Gyula névre hallgató elektrotechnikus szabadalmaztatta „a berendezés mutatók tengelyeinek villamos úton való távolsági vezérlését”.[23] A feltaláló személye feltételezhetően megegyezik a büntetőper során elítélt, robbanószerkezetet építő személlyel. Jászberényi Gyula budapesti, nyugdíjas lakosként hunyt el az ózdi kórházban 1968. március 19-én.[24]