Jelenlegi hely
Egy hat elemit végzett zseni a vádlottak padján
Egy hat elemit végzett zseni a vádlottak padján
Jászberényi Gyula pokolgépes robbantása Arlón
1921. január 4-én, hajnal négy óra magasságában az ózdi kórházban, Borzi Jánosné Varga Apollónia arlói lakos belehalt sérüléseibe.[1] Halálát egy házilag készített robbanószerkezet okozta. A merénylet eredeti célpontja azonban nem az asszony, hanem annak férje Borzi János volt, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. arlói állomásának pályafelügyelője. A merénylő Jászberényi Gyula, 21 éves hat elemit végzett vasúti pályamunkás volt, aki szabadidejében kémiai és fizikai szakmunkák tanulmányozása révén, mintegy autodidakta módon vívta ki kortársainak elismerését.[2]
Jászberényi Gyula 1899-ben született Járdánházán, szegény földműves családban. A természettudományok iránti érdeklődése és tehetsége – tanítójának elmondása szerint – már a tízes évei elején megmutatkoztak, ezért bíztatták a továbbtanulásban. Ez utóbbit azonban a család nehéz anyagi körülményei nem tették lehetővé. Édesapja, Jászberényi László földművesként képzelte el gyermeke jövőjét. Az elemi iskola befejezését követően feltételezhetően alkalmi munkákból élhetett, míg 1918-ban állandó munkahelyet nem kapott az arlói állomáson, mint pályamunkás. A munkával párhuzamosan autodidakta módon képezte magát, sajátította el a kémiai, fizikai szakkönyvekben foglaltakat.[3]
A Jászberényi és Borzi közötti konfliktusra a megmaradt törvényszéki iratok nem tértek ki. Okairól csak a Miskolci Reggeli Hírlap egyik tudósításából tudhatunk. Cikkük szerint a két személy közötti ellentét egy 1920. decemberi munka megbízásig vezethető vissza. Borzi utasítást adott beosztottjának, hogy a környékbeli erdőkben kitermelt fák mozgatásában segédkezzen. Jászberényi a kért utasítást nem hajtotta végre, ezért Borzi János rátámadt és hazaküldte. A konfliktust követően Jászberényi nem vette fel a munkát, így az arlói állomáson állását elvesztette. Jászberényi mindezek hatására egy rosszindulatú tréfával kívánt elégtételt venni volt felettesétől. Pokolgépet épített, amelyet Borzi lakóépületének verandájára helyezett, s annak felrobbantásával kívánta megijeszteni Borzit. Nem akart senkiben sem kárt okozni, a szerkezetet a szobában is elhelyezhette volna, de ő inkább a verandát választotta.[4] A robbanószerkezet ugyanis három lépésnyi távolság megtartásával már veszélytelennek számított.[5] Azzal azonban nem számolt, hogy Borzin kívül mások is felbukkanhatnak a közelben.
Jászberényi a gyutacs meggyújtása után elhagyta a tett helyszínét, balszerencséjére este 9 órakkor megjelent a rokonlátogatóból hazatérő Borzi Jánosné az unokájával. Az asszony vesztére észrevette a verandára helyezett szerkezetet, amelyet a kezébe vett.[6] A pokolgép az érintést követően felrobbant, az asszonyt pedig súlyos kar- és fejsérülésekkel szállították az ózdi kórházba, ahol a súlyos vérveszteség miatt elhunyt.[7] Az asszony unokáját egy vasszilánk darabka a karján sebesítette meg, Borzi Jánost pedig a robbanást követően felriadt álmából. Jászberényit a robbantást követő harmadik napon fogták el és tartóztatták le.[8] A nyomozás során bizonyítékként a bombakészítéshez használt egyszerűbb eszközöket (bádogvágó olló, lapos harapófogót, háromélű reszelőt, árat, cinkfoglalatos rugót…) foglaltak le. Ügye 1921. január 10-én rögtönítélő bíróság elé került, később azonban áthelyezték rendes bíróságra.[9]A tárgyalásra 1921. május 13-án került sor Miskolcon, dr. Mauer László királyi ítélőtáblai bíró elnöklete alatt. A vádat Győry György királyi ügyész, a védelmet dr. Rochlitz Dezső látta el.[10] Részleteket közlő jegyzőkönyv, valamint a nyomozati anyag sajnos nem maradt fent. A tárgyalás menetéről a helyi sajtó tudósításaiból nyerhetünk kiegészítő információkat. A vádlott beismerte tettét. Ügyvédje védelmi stratégiáját Jászberényi tehetségének hangsúlyozására alapozta, ezzel kívánt szimpátiát kelteni ügyfele irányába. A tárgyaláson bemutatták a vádlott néhány házilag készített munkáját (miniatűr dinamógép, egy kismozdonyt és egy alumínium hangvillát),[11] illetve a tanúkihallgatásokból fény derül arra, hogy a vádlott otthonában számos más szerkezet (önműködő vasúti kapcsoló, számológép stb…) volt megtalálható.[12] A robbanószerkezetek építésében szerzett gyakorlata sem bizonyult újdonságnak. Az egyik tanú állítása szerint Jászberényi már korábban is készített pokolgépet, amelyet az udvarán álló cseresznyefára helyezett el, távol tartva a gyümölcs tolvajokat.[13] A bíróság meglepődve vette tudomásul, a vádlott technikai készségeit és szokatlanul kiemelkedő tudását. Dr. Dobos József orvos szakértő ismertette, hogy a vádlott teljesen épelméjű.[14] Ezt követően Mauer bíró Láng Ernő törvényszéki elnökkel hosszas tanácskozásba kezdett, majd tudományos és technikai kérdéseikkel a vádlottat össztűz alá vették. A feltett kérdéseket Jászberényinek a legnagyobb szakértelemmel sikerült megválaszolnia. Győry György ügyész gyilkosság büntettében kérte a bíróságot a vádlott bűnösségét megállapítani. A védelmet ellátó Rochlitz a véletlennek tulajdonítva a Borzi Jánosné tragikus halálát a gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége mellett érvelt.[15] A védő ügyvéd számításai bejöttek, ugyanis ez utóbbit fogadta el a bíróság.
A sajtó szimpátiája a vádlottal kapcsolatban szinte az összes tárgyalásról szóló tudósításban felfedezhető. A Miskolci Reggeli Hírlap „kis Edisonnak”[16], A Nép „az egyik legkitűnőbben képzett autodidaktának” nevezte.[17] A Magyar Jövő pedig drámai keretek között emelte piedesztára: „ Íme! A bűnbe zuhant magyar tehetség, a huszonnégyéves Jászberényi Gyula, kiben felforrósodott fajának drámai tehetsége – alkotott a semmiből, önmagából. Alkotott a maga erejéből, a környezete ellenére próbált tudást szerezni – morzsákat tudott csak magához venni és mégis alkotott. A tehetsége – magyar tehetség; a sorsa? az is magyar sors.”[18] A sajtó továbbá arról is beszámolt, hogy az ítélet meghozatalát követően – amelynek értelmében Jászberényi Gyulát 2 év letöltendő fogházbüntetésre ítélték (amelyből levonták a 4 hónap nyolcnapnyi vizsgálati fogságot)[19] – Dr. Mauer László a tanulmányainak folytatásával bíztatta az ítéletet buzdítva, hogy egyszer akár még világhírnévre is szert tehet.[20] A szimpátia ellenére a gyilkosság kizárása azonban elsősorban annak volt köszönhető, hogy semmilyen bizonyítékkal nem tudta a szándékosságot alá támasztani a vád képviselője. A Borzi János által benyújtott anyagi kártérítéssel kapcsolatban a per polgári szinten folytatódhatott. A per költségek rendezését Jászberényi anyagi helyzetének megállapítását követően, ideiglenesen behajthatatlannak ítélték meg.[21] A polgári peres ügy iratanyaga sajnos nem maradt meg. Jászberényi Gyuláról ezt követően a regionális sajtó nem közölt több cikket.
Szabadulást követő életéről a megyénkben található levéltári források tükrében csak nagyon keveset tudunk. Szabadulását követően feltételezhetően Budapestre költözhetett, ahol a villanyszerelőként helyezkedett el. A Szabadalmi Közlöny és Védjegy Értesítő folyóiratban közölt szabadalmak között az 1920-as, 1930-as években található egy hasonló nevű ember. A személy azonosításához, azonban további források szükségesek. Az egyetlen kiinduló pont, az Jászberényi halotti bejegyzése ahol, mint Budapest XIII. kerületi lakos van feltűntetve. A szabadalma a bíróságon bemutatott tárgyakhoz hasonlóan elektrotechnikai, technikai eszközök. 1927-ben egy Jászberényi Gyula nevű villanyszerelő két társával szabadalmaztatta az ún. filmfordítót, a villamos órát.[22] 1932-ben, szintén Jászberényi Gyula névre hallgató elektrotechnikus szabadalmaztatta „a berendezés mutatók tengelyeinek villamos úton való távolsági vezérlését”.[23] A feltaláló személye feltételezhetően megegyezik a büntetőper során elítélt, robbanószerkezetet építő személlyel. Jászberényi Gyula budapesti, nyugdíjas lakosként hunyt el az ózdi kórházban 1968. március 19-én.[24]
[1] MNL BAZML XXXIII. 1. a. 2356. köt. 2/1921.
[2] MNL BAZML VII. 1. b. B.63/1921. 1-4.
[3] Miskolci Reggeli Hírlap 1921.05.14. 2.; A Miskolczi Napló értesülései szerint Jászberényi korábban már több esetben követett el fegyelemsértést. Miskolczi Napló 1921.05.14. 4.
[4] MNL BAZML VII. 1. b. B.63/1921. 2-3.
[5] Miskolci Reggeli Hírlap 1921.05.14. 2.
[6] Miskolci Magyar Jövő 1921.01.08. 2.; MNL BAZML XXXIII. 1. a. 2356. köt. 2/1921.
[7] MNL BAZML VII. 1. b. B.63/1921. 2.
[8] Miskolci Magyar Jövő 1921.01.08. 2.
[9] Miskolci Magyar Jövő 1921.01.11. 2.
[10] MNL BAZML VII. 1. b. B.63/1921. 1.
[11] A korban újdonságnak számíthatott az alumíniumból készült hangvilla, a csillámlemezből készült eszközök voltak leginkább elterjedtek. Miskolci Reggeli Hírlap 1921.05.14. 2.
[12] Miskolci Reggeli Hírlap 1921.05.14. 2.
[13] Miskolczi Napló 1921.05.14. 4.
[14] MNL BAZML VII. 1. b. B.63/1921. 3.
[15] Miskolci Reggeli Hírlap 1921.05.14. 2.
[16] U.o.
[17] A Nép 1921.05.21. 4.
[18] Miskolci Magyar Jövő 1921.05.15. 5.
[19] Jászberényi technikában való jártasságát súlyosbító körülményként számolták fel, arra hivatkozva, hogy intelligenciája révén nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárnia. Ugyanakkor fiatal korát, beismerését és büntetlen előéletét enyhítő körülményként vették számításba. MNL BAZML VII. 1. b. B.63/1921. 2-4.
[20] Miskolci Reggeli Hírlap 1921.05.14. 2.
[21] MNL BAZML VII. 1. b. B.63/1921. 2-4.
[22] Szabadalmi Közlöny és Védjegy Értesítő 1929. 14. sz. 322.; 1929. 24. sz. 526.
[23] Szabadalmi Közlöny és Védjegy Értesítő 1934. 16. sz. 209.
[24] MNL BAZML XXXIII. 1. a. 2363. köt. 108/1968.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges