Császári tisztek Borsodban a 17. század végén

Császári tisztek Borsodban a 17. század végén

Írta: Bodnár Tamás

A három részre szakadt ország és a felszabadító háborúk idejéből több olyan forrástípus található az egykori Borsod vármegye levéltárában, amelyek Várad törökök által történt 1660. évi elfoglalása-, illetve a kuruc mozgalmak kibontakozása után keletkeztek. Ezeknek a forrásoknak egy része az ún. „acta politica” állagban (IV. 501/b.) található. A levéltár második nagy rendezése kapcsán, 1786-ban Széchy Péter „archivarius” ebbe az állagba a közigazgatási típusúnak ítélt iratokat rendezte be, melynek párhuzamait a kora újkori iratanyaggal rendelkező megyei levéltárakban megtalálhatjuk. Az acta politicán belül az egykori levéltáros ténylegesen XXV tárgysorozatot, „matériát” alakított ki, ezekben több helyen, jó esetben egy-egy tömbben találjuk a fent említett korszak iratait. Így például a török fogságból a vármegye elöljáróihoz írt könyörgő leveleket a II. számú-, míg azokat a panaszleveleket, - melyeket a községi elöljárók írtak a megyéhez, – elsősorban a beszállásolt katonaság-, végváriak-, hajdúk kártételeivel kapcsolatban, a III. számú matériában találjuk meg. Azt, hogy az egyes matériák milyen rendszer szerint jöhettek létre, mivel az egyes iratok tárgyankénti besorolása elég tág lehetőséget biztosított a korabeli levéltárosnak, Tóth Péter levéltáros fejtette vissza, és írta le a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltári füzetek 15. számának bevezetőjében. Ugyanakkor ez a leírás sem elég részletes ahhoz, hogy minden egyes irattípusra rátaláljunk az állagban. Megjegyzendő, hogy az anyaghoz nagyon részletes korabeli név-, hely- és tárgymutató készült, ami ma is kiválóan használható, de előfordulhat, hogy az iratok között csak átnézéssel bukkanhatunk kisebb-nagyobb összefüggő irattípusokra. Ilyenek pl. a már említett „panaszlevelek”, amelyek a levéltári füzetekben a III. matéria tárgyaként megadott „… főleg a vármegye területén elszállásolt katonasággal…” vannak kapcsolatban. Azonban az iratok egyrésze a megjelölt általános tárgytípusnál sokkal többrétegű információtartalommal rendelkezik.

Ugyanis pl. a panaszleveleiben a vármegyéhez forduló jobbágyok és kisnemesek legalább másfél tucat császári főtiszt nevét említik meg az 1670-es és 1680-as években, akik közül néhányat az alábbiakban a szövegkörnyezetből kiemelve is megpróbáltunk azonosítani.

A források közlésével nem csak a német katonatisztek azonosítása, hanem a konkrét szövegrészletek bemutatásával az egyes fontosabb történelmi események (pl. Eger visszavétele), illetve a megye területén élő népesség életkörülményeinek, anyagi- és létbizonytalanságának bemutatása is a célunk.

A szöveg között félkövérel szedett császári tisztekről a forrás után adunk rövid összefoglalót.

1673. év:

„NB. Méltóságos Cob[1] generális uramnak őnagyságának hordós borok ajándékban erogált vasa No. 10.

Dennevald és más két német officereknek vasa No. 4.

Item. Zab és árpa a német vitézek lovai abrakolására erogált m. 256 ½.

Item. Székhúst hozattanak el mint regestráltuk és eszünkben vehettük per 35 Ft. 90 den.

Az Ónadban lévő tiszt uraink gyakran parancsolván városunkra, hogy csizmát, sarut, szattyánokat, végekkel vásznat, hordós borokat, fűszerszámokat, etc. amiket kigondolhatnak és szükségesnek ítélhetnek lenni, bírság alatt kéretik, úgy hogy a vitézek számára valókért igaz árral megadják. Azonban nagy költségünkön, ami jóknak szerit tehetjük és bevitethetjük is meg nem adják rendesen. Sőt, ha mikor nem praedestálhatunk, idő múlik, emberünket erős parancsolat alatt hívatják és mindaddig is ott tartják, míg a kívánt bonumokat nem adminisztrálhatjuk. Melyhez képest szegény mesteremberek annyira megidegenedtenek, hogy akármint parancsolja is bíránk, de csak azt mondják, hogy ők bizony nem cselekeszik, sőt némelyek azt mondják, hogy készebbek városunkról elmenni, mint sem marhájokat bevigyék, mert kinek adják meg az árát, s kinek nem.”[2]

1678. december 6. Miskolcon Ternyik András kincstartó feljegyzése szerint:

„Leszly[3] generális úr a táborral bejővén 25 napra: kenyér, bor, székhús minden nap, túró, szalonna, petrezselyem, lencse, borsó, malac 2, tyúk 38, lúd 3, kacsa 2, borjú 2, vaj, potyka halak, fejér halak, rák, tikmony, só, bors, gyömbér, sáfrány, szekfű, vereshagyma, répa, retek, kecsege halak, egy ökör, szalonna, liszt, körte, méz, gyertya, zab.”[4]

Borsod megye Esterházy Pál nádorhoz írt levele 1683-ból:

„Ezeken kívül öreg szarvasmarháinkat, kiket ab anno praedicto elhajtottanak, levágtanak az Őfelsége vitézi, háromezer hatszáz és tizenegy marhák. Az mi illeti, reánk limitált impositióknak fizetését, quietantiáinknak igaz párjait nagyságodnak megküldöttük, azon 1683. és 84. esztendőkre, mindazáltal nem minden administratumunkrul producálhatjuk quietantiánkat, mivel akkoron sokfelé distraháltattunk. Sulcz[5] generálnak is fizettünk, az végbeliek is, pediglen Putnokiak, Szendreiek kiváltképpen felosztván vármegyénkben az falukat mind télben, mind nyárban egyaránt, úgy mint földesurak, szolgáltattak és adóztatták lakosinkat is, semmi quietantiát azokrul nem adtanak. 1685 esztendőben pediglen felettébb való teher improváltatván reánk, hogy meg nem fizethettük az Fürstenberg regimentbeliek öreg és ifjú embereinket tömlöcre hányván, minden héten kétszer az tömlöcbül őket felvévén, erős pálcákkal halálra verték, taglották, mely irgalmatlanságokat egynéhány holnapig continuálván közöttünk, nyolc embereink azon verések miatt meg is holtanak. Asszonyembereket összvefűzvén magok között, árestomban tartottanak, utoljára akkori viceispánunkat is az tömlöcben tötték. Kiktül való félelem miatt sok helyekrül az lakosok elmentenek, s még mostan is azoknak pusztasági látszanak.”[6]

1688. év:

„Darócz

1. Testis, Pap Mihály nobilis persona et judex pagien, annorum circiter 35. Fide mmediante fassus est. Ad primum. Tudja bizonyosan, hogy 1688. esztendőben feles német szállván falunkban, töttenek kárt 30 forintig.

Ad secundum. Tudja nyilván, hogy az nemes vármegye pénzt az quartélyosoknak fizetett, de mennyit nem tudja. Vágót, kenyeret, abrakot pedig mennyit adtunk magunk sem tudjuk.

Ad tertium. Tudja nyilván, hogy az portiót meg nem adhatták bizonyos embereket két hétig is Salerus úr az tömlöcben tartotta és az portión felül vont rajtunk 20 szeker szénát és ugyan 20 köböl abrakot. […]

2. Testis Dosa Mihály nobilis persona, annorum circiter 30. Juratus examinatus fassus est. Hic fatetur út primum testis in omnibus punctis.”[7]

1689. év:

„Testes ex possessione Disznosd, Joannes Kovács, Andreas Kovács, jurati examinati fassi. Ad primum nihil. Ad secundum. Tudják az fatensek, hogy Mersi[8] generális uram aláment az hadakkal, az őnagysága németei hajtották el az fatensek tíz ökrét. Ugyan az előtt való esztendőben Faji György uram az falujokra reámenvén, templomokat földúlatván, hajtottak el 30 marhájokat, búzájokat, szalonnájokat vittenek el. Az tertium nihil. Ad quartum nihil. Ad quantum. Tudjátok, hogy szemül vették az király dézsmási az dézsmát, úgy is keresztitül cub. Cassovien. 1. és az vecturátul semmit sem fizettek nekiek.

Testes ex possessione Bánhorvát, Georgius Kór, Joannes Poczik, Stephanus Gyüre, jurati examinati fassi sunt. Ad primum. Vallják ezen fatensek, hogy, baron Assan uram őnagysága Trento nevű leutinantja, aki quartélyban lévén nálok, portiójokon kívül ötven forintot extendáltatott, jószágot, holmi szalonnábul és egyéb eleségbül s borbul állót vont rajtok. Ad secundum. Vallják azt is a fatensek, hogy Balassa Ádám uram hajtatott el százhuszonöt szarvasmarhájokat, ugyan sertés marhájokat Balassa Ádám uram hajtott el 76, ugyan Balassa Ádám uram hajdúi fejér ruhájokbul és rajtok lévő gunyájokbul kifosztották és kidúlták, hogy csak mezítelen maradtak. Ugyan köztök lakó Szabó János nevű emberét, vittek el készpénzét, százhúsz forintot, és Gyüre Istvánét, hatvan forintját vittek el azon hajdúk. Ad tertium. Azt is vallják ezen fátensek, hogy specificált baro Assan uram Trento nevű leutinantja, ki kimondhatatlan kínzással, sanyargatással kezök és lábok összekötözésével kínozta őket és az hidegre kikötötte, hogy majd halálokkal pecsételték életeket, ugyan hogy a mustrárul megment hozzájok, akkor is hét embereket kötözött össze, úgy vonta-húzta őket, hogy a portiójokon felyül ígérjenek. Aminthogy akkor a faluban öszvehordatott párnáknak hajait is elvitette.

Franciscus Daniel ab Aschan kapitány pecsétlenyomata

(MNL BAZML IV. 501.b. IV. I. 98.)

Testes ex possessione Apátfalva, Gregorius Kormos, Gregorius Bereczk, jurati examinati fassi sunt. Ad primum. Vallják ezen fatensek, hogy egyszer is, másszor is nyargalót fizettek Eberhard és Kulercz uramnak az portiójokon felül hatvan forintot. És hogy az portiójokot megfizették ajándékban vett ki az pénzekbül kilenc aranyakat. Báró Assan uram ott való quartélyos németje ajándékon ivott meg 100 icce borokat a magok praebendajokon kívül. Ad secundum. Balassa Ádám uram hajtotta el százhuszonnyolc marhájokat, ugyan három lovokat és egy ökrököt, veszett oda Kulercz uram portiójokon felül. Ad tertium. Kulercz uram négy embereket tartván az portió miatt Szendrőben a temlecben, és hogy kivették az temlecbül őtet, harmadnapra az két emberek meg is holt, mert mikor a temlecbül kivették is, már akkor is eltávozott volt az sanyarúság miatt eszétül az emberek. Ad quartum, quintum nihil. Ugyan az Balassa uram katonái felvervén az templomokot, sok károkat tettenek a lakosoknak, nevezet szerint az apátfalusi páterét vitték el, 200 ezüst tallérját, ugyan az páterét folyó pénzt, másfélszáz forintokat, miséhez való eszközököt, kelyhet kettőt vittek el az templombul. Egy aranyas ezüst tányérokot, azon kívül számát nem tudják, fejér ruhájokat mennyit vittenek el.”[9]

1689. augusztus 29.

„Ónod

Secundus testis Bizony György, nobilis persona, annorum circiter 54. Fide mediante fassus est. Ad primum. Tudja bizonyosan, hogy az 1689. esztendőben tavasszal Strosszer[10] generrális az nemes vármegyén általmenvén, Ónod városának szegény lakosinak két ökröket elvette, az kiknek az árát, negyvennyolc és fél forintokat az város adott meg az kárvallottaknak. Tudja azt is bizonyosan, hogy ez 1685. esztendőben Őfölsége armadája lejövén, occupálta Magyarországot, így az ónodiaknak is kegyelmességét adván, gratiára az őfölsége hűségére […] kijöttenek. Hasonlóképpen kapitány Semsei János uram is maga hadával tért az Őfölsége hűségére. Kapitány Semsei János uram hadnagya, Pataki Péter nevű hajtotta el feles számú marháinkat, az kiknek az ára mehetett volna akkori üdőben másfél ezer magyar forintokra.

Tertius testis Balogh István nobilis persona, annorum circiter 57. Fide mediante fassus est. Ad primum. Tudja bizonyosan hogy az 1689. esztendőben tavasszal Strosszer generális őnagysága az nemes vármegyén általmenvén feles szekereinket s marháinkat Budáig elvivén, ónodi lakosoknak két ökröket odavesztette, az melyeknek is az árát az szegény kárvallottaknak az város fizette meg, negyvennyolc forintokat. Tudja azt is, hogy az egri pogányságot kikísérvén az Őfölsége armadája, Karaffa[11] uram őnagysága parancsolatjábul az őnagysága egyik officerje az ónodi szekerek közül egyet négy ökrökkel adott az jancsár agának, az melynek az ára ma is oda vagyon.

Nagymihály

3. testis Lipcsei Mihály, nobilis persona, annorum circiter 35. Fide mediante sic fatetur. Ad primum. Tudom bizonnyal 1686. esztendőben Eger alá menvén az Őfölsége ármadája, visszajövet templomunkat felvervén mindenünket elprédálták, valami nekiek tetszett. Annak utána Fazekas János magyar több társaival templomunkat felverte, mindenünket elprédálta, kétszáz számú marháinkat elhajtotta. Disznainkat, az kinek számát nem tudjuk, elprédálta. Ugyan Sák Márton 3 félszáz lovunkat elhajtotta tolvajul. Az nemes vármegye az portión kívül mit fizetett, nem tudom.

Ad secundum. Az quartélyosoknak az nemes vármegye mennyi summa pénzt adott, nem tudom. Tudom azt, hogy vágót, kenyeret, abrakot eleget adott.

Ad tertium. Az portiot megadván, szolgabíró Forgo János urammal bejött az Őfölsége vitéze, vont rajtunk 10 tallérokat az portión kívül. Két emberünket pedig erősen megkínzották, meg is sarcoltatván, vont rajtok egy-egy pár csizmát.

Emőd

1. Testis Horváth Pál libertinus, judex pagien. Annorum circiter 40, juratus examinatus fassus est. Ad primum. Tudja nyilván, ez jelen való 1688. esztendőben Karaffa uram őnagysága regementibül való egy officer vont rajtunk 12 forint ára bort nem egy átalaggal. Tudja azt is nyilván, hogy az midőn Ragályi János és Gombos Imre uraimék Ónodot felégették, akkor az őkegyelmek katonái hajtottak el 50 szám marháinkat. Ugyan Ragályi János úr 14 szám marháinkat hajtották el, az mely mai napig is odavagyon. Ugyan generál Strosszer őnagysága regementiből valók 15 báránt, többet is, Isten tudja számát megmondani az mit adtunk. Sőt templomunkat s mindenünket az őfelsége vitézi felvervén, mennyi kárt töttenek Isten az megmondhatója.

Ad secundum. Tudja nyilván, hogy az 1685. esztendőben generál Messin[12] és Hajzler[13] őnagyságok őfelsége armadájaval azon le[…] borbéli kárt töttenek 150 hordós borbéli kárt.

Kisgyőr

Ad secundum. Az nemes vármegye mit adott summa pénzben nem tudom. Vágót, kenyeret, abrakot is mennyit adott nem tudom. Tudom azt, hogy az 1689. esztendőben az quartélyon Baron Assao[14] uram kompániájábul való az portión kívül vont rajtunk 3 rókabőrt, búzát, ugyan négy köböl zab árát.”[15]

-Caraffa di Stigliano, Antonio, gróf (1642.08.14. - 1693.03.06.),

1682.07.21-től: GFWM, Generalfeldwachtmeister [vezérőrnagy]

1685.09.03-tól: FML, Feldmarschall-Leutnant [altábornagy]

1687.05.07-től: GdK, General der Kavallerie [lovassági tábornok]

1.12.1688. FM Feldmarschall [tábornagy][16]

Antonio Caraffa Marcantonio Caraffa (1609–1642) és unokatestvére, Maria Tommasina Caraffa hatodik gyermekeként jött a világra Pugliában, Torrepaduliban. Gyermek- és ifjúkorát komoly anyagi nehézségek között töltötte Nápolyban. Érdeklődését nem annyira kötötte le a tanulás, a művelődés, mint a testgyakorlás. 1660 végén belépett a Máltai Lovagrendbe, ahol tevékenyen részt vett a török elleni harcokban. 1665-ban Bécsbe utazott, ahol rokona, a későbbi bíboros Carlo Caraffa della Spina (1611–1680) ajánlásával I. Lipót szolgálatába állt. Katonai szolgálatát egyszerű zsoldos katonaként kezdte és – sok olasz honfitársához hasonlóan – a Habsburgok nyugati és keleti hadszíntereit végigjárva, ő is gyorsan emelkedett a katonai ranglistán. 1672-ben egy vértes ezred parancsnokának nevezték ki. A következő évben megházasodott, egy spanyol úrhölgyet vett feleségül, Caterina Cardonát, ami tekintélyét még inkább megnövelte. 1682. június 21-én tábornokká léptették elő. A törökök bécsi ostromának előestéjén Lotharingiai Károly herceg azzal bízta meg Caraffát, hogy a Bécs megsegítésére siető Sobieski János lengyel királynak és seregének a felvonulását biztosítsa. Szerepet játszott Magyarország török uralom alóli felszabadításában, a magyar történelembe azonban elsősorban kegyetlenkedéseivel írta be a nevét. 1686 elején minden katonai szükségszerűség nélkül feldúlta Debrecent és számos ártatlan városlakót megöletett, megkínoztatott, majd súlyos hadisarcot vetett ki a városra.1686-ban megkapta a birodalom hercege címet, majd 1687-ben I. Lipót császár kezdeményezésére elnyerte az Aranygyapjas rendet. Ebben az évben ő állíttatta fel az eperjesi vésztörvényszéket, melynek célja Thököly híveinek megbüntetése és a lakosság megfélemlítése volt.

1691-ben elhagyta Magyarországot, mivel a császár Itáliába küldte, hogy a XIV. Lajos francia király és az augsburgi liga között kirobbant úgynevezett pfalzi örökösödési háborúban (1688–1697) a Habsburgok észak-itáliai császári biztosa legyen. A Milánóban székelő Caraffa azonban, hogy a császári csaptok ellátását biztosíthassa, az adóztatást itt is a többszörösére emeltette. A sorozatos tiltakozások hatására a császár 1692 áprilisában visszarendelte Bécsbe. Kárpótlásképpen azt kérte Lipóttól, hogy nevezze ki követnek Rómába. A császár engedélyezte számára a megbízatást, de egy hirtelen rátört lázas betegség 1693. március 7-én, még Bécsben véget vetett életének.[17]

-Cob von Nüdingen, Wolfgang Friedrich, gróf (1610 - 1679)

1664.04.27-től: GFWM, Generalfeldwachtmeister [vezérőrnagy]

1672.09.27-től: FML, Feldmarschall-Leutnant [altábornagy]

1676.09.11-től: FZM, Feldzeugmeister [táborszernagy][18]

Egyes magyar nyelvű forrásokban Kobb Farkas, másként Cobb vagy Kopp (Bitburg vagy Niederweis, akkori Luxemburgi Hercegség, Német-római Birodalom, 1610 – 1679) német katonatiszt, Habsburg német-római császári ezredes, táborszernagy.

1645–1646 között császári alezredes a Gallas gyalogezrednél, később bajor ezredes. 1660-tól a szatmári német helyőrség parancsnoka. Történelmi szerepe igazán ekkor, a Petrőczy-Szuhay-Szepessy-féle felkelés alkalmával kezdődött. Ügynöke, Barkóczy István által, pénzzel, ígéretekkel és a „császár szavával” átpártolásra bírta a magyar hajdúságot, miután az ő német és horvát hada időközben egyesült a Spankau és Esterházy vezetése alatt álló fősereggel. Györke mellett, Abaúj vármegyében 1672. október 26-án vereséget mért az egysített bujdosó seregre. A legyőzött felkelőkkel szemben Kobb szörnyű kegyetlenségeket követett el. Szabályszerűen vadászta őket, felakasztatta, karóba húzta, kerékbe törte azt, aki kezébe került.

Az uralkodó 1670-ben Strassoldo helyébe a kiirtás kérlelhetetlen politikáját képviselő Kobb tábornokot tette Felső-magyarországi főkapitánnyá. Kobb azzal kezdte küldetését, hogy körleveleket bocsátott ki, melyekre vörös akasztófát, karót és kínzókereket festetett, halálnak halálával fenyegetve mindenkit, aki a kurucokkal tart, vagy fegyvert mer hordani. Egyedül a kassai piacon 22 magyart húzatott karóba, és azonkívül még 40-et végeztetett ki ugyanott a legválogatottabb kínzások közt. Szintén 1677-ben Kobb Wesselényi ellen megindulva, átkelt a Tiszán, de tapasztalva, hogy a zsoldjában lévő magyarok mind sűrűbben szöknek el, hadait visszavonta, csupán Barkóczyt és Collaltót hagyta hátra a Tisza-vonal védelmére. Időközben a francia külügyi politika, Teleki Mihály erdélyi magatartása és a mind komolyabb méreteket öltő magyarországi elégedetlenség hatására a bécsi udvar a békülékenyebb politika felé hajlott. E fordulat első ténye volt, hogy még 1677-ben visszahívták a „véreskezű” Kobb tábornokot Kassáról.

Kobb Farkas neve hosszú időn át átkos emlékezetű maradt; együtt emlegették Spork, Spankau és Caraffa nevével.[19]

Wolfgang Fridrich Cob von Nüdingen gróf táborszernagy pecsétlenyomata

(NML BAZML IV. 501.b. IV.I. 923.)

-Heißler von Heitersheim, Donat Johann, gróf (1648 - 1696.08.31. )

1685.09.16-tól: GFWM, Generalfeldwachtmeister [vezérőrnagy]

1689.01.04-től: FML, Feldmarschall-Leutnant [altábornagy]

1692.02.09-től: GdK, General der Kavallerie [Lovassági tábornok]

1696.05.12-től: FM Feldmarschall [Tábornagy][20]

Pfalzi családból származott. Katonai szolgálatát egyszerű dragonyosként kezdte. 1678-ban lovassági kapitányi rendfokozatot viselt, ekkor ütötték lovaggá. Az uralkodó később osztrák báróvá, majd gróffá emelte.

A Savoyai dragonyos ezred egyik kapitányaként 1683-ban részt vett a Bécs ostromára vonuló oszmán haderő elleni harcokban. Az ezred parancsnoka Louis-Jules de Savoie-Carignan lovag (1660–1683) volt, a Savoyai dragonyos ezred parancsnoka, az ifjú Savoyai Jenő herceg bátyja. 1683. július 4-én az ezred Petronell mellett török-tatár csapatokkal vívott ütközetet, a harcban maga az ezredes is elesett. Öccse, Jenő herceg személyesen jelentkezett a Passauba menekült Lipót császárnál, és kérte, hogy átvehesse elesett bátyja ezredét. Az uralkodó azonban Donat Johann von Heißler dragonyos kapitányt léptette elő ezredének parancsnokává. Heissler ezredes dragonyos ezredével több sikeres támadást hajtott végre a Bécset ostromló oszmán haderő utánpótlási vonalai ellen. Jelentős haditetteket hajtott végre a Bécs felmentését eredményező hadjáratban is.

Az 1684-es észak-magyarországi hadjáratban Heissler vereséget mért Thököly Imre csapataira, vereséget mért egy török ezredre Székesfehérvárnál, 1685-ben elfoglalta Vácot, részt vett Arad bevételében, szétvert egy török hadoszlopot, amely erősítést vitt volna Nagyváradra és Gyulára. Ez év szeptember 16-án vezérőrnaggyá nevezték ki. A következő hadjáratban (1685–86) Caprara tábornagy hadseregével részt vett Ungvár sikeres és Munkács első, sikertelen ostromában.

1686-ban a Buda ostromát biztosító harcokban vett részt, Caraffa hadseregével. Eger alatt dragonyosai, Petneházy Dávid huszárjaival közös akcióban sikeresen megsemmisítették az egri török lovasságot. Később Heissler Szegednél is vereségeket mért a törökökre.

1688-ban Heissler vezérőrnagy Csehországban saját költségén egy új dragonyos ezredet szerelt fel, amelyet hivatalosan 1688. december 20-án állítottak hadrendbe.

1688-ban Heissler megverte Thököly csapatait a Körösök mentén, és elfoglalta Pozsarevácot. Kitüntette magát Belgrád sikeres ostromában is. 1689. január 4-én a császár altábornaggyá nevezte ki, és Erdélybe küldte. Részt vett az 1689-es balkáni hadjáratban, csapataival Erdély felől biztosította a fővezér Nis és Vidin meghódítására irányuló hadműveleteit. Amikor Brankován Konstantin havasalföldi vajda megtagadta az együttműködést a császáriakkal, Heissler altábornagy összes hadi erejével Erdélyből Brassón át betört Havasalföldre, és november 27-én szerződést kényszerített a vajdára, amelyben az vállalta császári csapatok téli elszállásolását, és 100 000 tallér kárpótlás fizetését. Ezután Badeni Lajos őrgróf, fővezér Heisslert nevezte ki az erdélyi császári csapatok főparancsnokává.

A következő évben azonban elhagyta a hadi szerencse. 1690. augusztus 21-én a zernyesti csatában Thököly kurucai, és az őket támogató török–tatár hadak vereséget mértek Heissler császári és Teleki Mihály főgenerális erdélyi csapataira. Teleki elesett a harcban, Heissler gróf Thököly fogságába esett.

Fogsága több mint két évig tartott, csak 1692 elején cserélték ki – hosszas tárgyalások után – Thököly feleségére, Zrínyi Ilonára. Kiszabadulása után, 1692. február 9-én a császár lovassági tábornokká léptette elő. Heissler hadtestével Nagyvárad alá vonult és 1692. június 5-én ostrommal bevette a fontos várat és várost.

1694–95-ben átmenetileg Heissler tábornok látta el (helyettesként) a magyarországi hadak főparancsnoki tisztségét. 1695-ben a főparancsnokságot átadta a Magyarországra érkező I. Frigyes Ágost szász választófejedelemnek. A fiatal és tapasztalatlan fővezér mellé Caprara tábornagyot és Heissler tábornokot helyezték tanácsadóknak. A fővezér, a tanácsadók és a hadtestparancsnokok közötti nézeteltérés 1695-ben a lugosi vereséghez vezetett, ahol elesett Veterani lovassági tábornok, az erdélyi császári haderő parancsnoka is.

1696. május 12-én Heisslert a császár tábornaggyá nevezte ki. Az 1696-os hadjáratban ismét Frigyes Ágost lett a főparancsnok, a két tábornagy, Caprara és Heissler maradt a két főtanácsadó. A Temesvár visszavételére késedelmesen elindított hadjárat azonban – II. Musztafa szultán felmentő haderejének érkezése és ügyes manőverei nyomán – súlyos kudarcba fulladt. 1696. augusztus 26-án a Béga folyó mentén megvívott hetényi csatában Heissler tábornagy – a császáriak teljes vereséget elkerülendő – sikeres lovasrohamot vezetett az oszmán derékhad ellen, de közben súlyosan megsebesült. Öt nappal később, szeptember 1-jén Szegeden meghalt.[21]

-Leslie, Jakob, gróf (+ 12.12.1692)

1673.06.28-tól: GFWM, Generalfeldwachtmeister [vezérőrnagy]

1674.08.27-től: FML, Feldmarschall-Leutnant [altábornagy]

1681.10.30-tól: FZM, Feldzeugmeister [táborszernagy]

1683.12.01-től: FM, FM Feldmarschall [tábornagy][22]

Skót származású osztrák gróf, már apja is császári tábornagy volt. 1678-1680 között Felső-magyarországi főkapitány volt Kassán, a császári erők főparancsnoka. Az 167-es években a felkelő rebellisek ellen küzdött, és részt vett az északkelet-magyarországi harcok irányításában.[23]

Jakob Leslie gróf altábornagy pecsétlenyomata

(MNL BAZML IV. 501.b. III. II. 1188.)

-Mercy, Claudius Florimund, gróf (1666 - 1734.06.29.)

1704.05.10-től: GFWM, Generalfeldwachtmeister [vezérőrnagy]

1706.01.20-tól: FML, Feldmarschall-Leutnant [Altábornagy]

1716.05.08-tól: GdK, General der Kavallerie [Lovassági tábornok]

1723.10.12-től: FM Feldmarschall [Tábornagy][24]

1666-ban született a lotaringiai Longwyban. Apja Pierre Ernest de Mercy báró altábornagy (1641–1686) volt, anyja Marie Christiane d’Allamont grófnő.

1682-ben önkéntesként lépett be a Habsburg császári hadseregbe és már harcolt a császárváros, Bécs török ostrománál (1683). Bécs felmentését követően – 1683 és 1690 között –, előbb hadnagyi, majd kapitányi rangban szolgált a Magyarország felszabadításáért folytatott harcokban. Ott volt Buda 1686. évi visszafoglalásánál is, ahol apja, báró Pierre Ernest de Mercy altábornagy, a császári lovasság egyik főtisztje – 1686. augusztus 29-én – halálos sebet kapott. I. Lipót király a haldokló altábornagynak, a harcban tanúsított hősi helytállásáért grófi címet adományozott. Az altábornagy végül 1686. október 5-én hunyt el Bécsben.  Grófi címe fiára is átöröklődött. Gróf Claude Florimond de Mercy folytatta a „családi hagyományt”. A magyarországi törökellenes harcokban olyan súlyosan megsérült, hogy hosszú évekig „harcképtelenné” vált. Majd csak 1697-ben tűnt fel újra, amikor az itáliai hadszíntérre vezényelték. Majd Magyarországra utazott és részt vett a zentai csatában (1697. szeptember 11.) is, ahol hősi helytállásáért kitüntették. A karlócai békeszerződés (1699. január 26.) értelmében a Habsburg és az Oszmán Birodalom békét kötött egymással, Mercy-t is rövidesen áthelyezték. 1701-1714 között a spanyol örökösödési háborúban harcolt.

1714-ben, a törökök és a velenceiek között kirobbant háború újabb változást hozott. A bécsi császári udvar Velence oldalán avatkozott be a konfliktusba és hamarosan a – Savoyai Jenő herceg (1663–1736) által vezetett – császári seregek megjelentek a Bánság területén is. Temesvár (Timişoara) török védői – másfél havi, jelentős ostrom után – 1716. október 12-én tűzték ki a fehér zászlót. Savoyai Jenő herceg gróf Claude Florimond de Mercyt nevezte ki a kapituláció aláírása után (1716. október 13.), temesvári várparancsnoknak. A Temesi Bánságot haláláig, 1734-ig kormányozta.[25]

-Schultz, Johann Valentin, gróf (?-1686)

1674.08.23-tól: Generalfeldwachtmeister [vezérőrnagy]

1682.02.11-től: Feldmarschall-Leutnant [altábornagy]

1685.04.18-tól: General der Kavallerie [lovassági tábornok]

Szádvár feltétel nélküli kapitulációjára 1685 november elején került sor, amikor a közeli Torna és Regéc váraiba is császári zsoldosok masíroztak be. A térség stratégiailag legfontosabb települését, Kassa városát október 25-én adták fel a kurucok. Egyedül a Zrínyi Ilona által parancsnokolt Munkács erődítménye maradt a felkelők kezén.

Feltételezhetően a Szádvárba bevonuló császári had vezére, Johann Valentin Schultz generális parancsot adott Szádvár katonai szempontból való tönkretételére, a legfontosabb védőműveinek a felrobbantására, így védhetetlenné téve az erősséget. Az bizonyos, hogy a közeli Torna és Regéc várával így tettek.

1685. szeptember 11-én Schultz vette be kéthónapnyi ostrom után Eperjest. Ahol ezek után állították fel a hírhedt vésztörvényszéket.[26]

Johann Valentin Schultz gróf altábornagy pecsétlenyomata

(MNL BAZML IV. 501.b. IV. I. 51.)

-Strasser

1685-ben Esztergom ostrománál alezredes.

Antonio Schmidt Dr. - Brentano: Kaiserliche und k.k. Generale (1618-1815), Österreichisches Staatsarchiv, 2006.

F. Molnár Mónika: Olasz hadi írók és generálisok Bécs és Isztambul között a 17. században: Luigi Ferdinando Marsigli és kortársai, 43-44. o. Bp. 2016.

Gyémánt Richárd: A Temesi Bánság első kormányzója: gróf Claude Florimond de Mercy (1666-1734) Acta Universitatis Szegediensis, 2019/2 szám. 31-48. p

Komjáti Zoltán Igor: „… az mit hallottam, kötelességem szerint akarám nagyságodnak tudtára adnom…” Fons, XVII. évfolyam, 2010/1 szám, 113-140 p.

P.C. Molhuysen - P.J. Blok: Nieuw Nederlandsch biografisch woordenboek. Deel 3, Leiden, 1914.

Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században, Történelmi szemle, XXXIX. (1997) 257-288.

Szatmári Tamás: A „kuruckirály” Szádvárban, 2020.

https://www.szadvar.hu/2021/02/a-kuruckiraly-szadvarban/

Szirtes Zsófia: Az erdélyi szászság érdekérvényesítése az átmeneti korszakban (1690-1711) doktori (PHD) értekezés 2015. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar;

htps://hu.wikipedia.org/wiki/Donat_Johann_Hei%C3%9Fler_von_Heitersheim