KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT HOFFMANN KÁROLY PÉCSI BÚTORGYÁROS

Pécs 19–20. századi ipari fejlődésében kiemelt fontosságú ágazat volt a faipar. A város melletti erdők, illetve a vasúti szállítás kialakítása után a könnyen elérhető Dráva menti erdőségek révén számos faipari vállalkozás jött létre – műhelyek, illetve üzemek szintjén is – a városban úgy az építőipar, mint a bútoripar vagy az egyszerű asztalosműhelyek révén. Az ágazat néhány helyi vállalkozója országos szinten is ismertté vált.

Ez utóbbiak egyike az 1823. január 23-án, Nyitrán, szegény szülők gyermekeként született Hoffmann Károly. Nyolc évesen már dolgozni kényszerült, s asztalosnak tanult, és a régi iparosképzés fontos részét képező legényvándorlás során került Pécsre 1843-ban. Öt évig dolgozott itt segédként. A szabadságharc alatt nemzetőrként szolgált, majd 1849-ben önállósodott és 13 váltó forinttal saját vállalkozásba fogott. Szorgalmas munkájának köszönhetően 1869-ben 8000 Ft-ért megvásárolt az egykori Óposta, ma Perczel utca 14-ben egy kettős telket, melyre 1871-ben házat épített. A család a tetőtérben lakott, a bolt a földszinten volt, az udvarban pedig a bútorkészítő műhely.

Az üzemet fokozatosan fejlesztették, s elsőként alkalmazott Pécsett a bútorkészítés folyamatában gőzgépeket.1888-ban már 8 LE-s gőzgéppel rendelkezett és 30–35 embernek adott munkát. A gőzgép alkalmazása a város szívében nem nyerte el a lakosság egyöntetű tiszteletét, ahogy az alábbi újságcikk is rámutat:

Később a gyárát, mely kinőtte már a Perczel utcai telek nagyságát, és talán túl zajos is volt a belvároshoz, a Siklósi utca végébe telepítette át, a mai Árpád felüljárótól északra lévő területre (az alábbi reklám jobb oldali rajza ábrázolja a Siklósi utcai bútorgyár telepét).

Az itt üzembe állított gőzgép már 16 LE-s volt. A Hoffmann Károly vezette Első Pécsi Bútor-, Ajtó- és Ablak-gyár már nemcsak asztalosipari tevékenységgel, hanem bútorgyártással is foglalkozott. A cégnek jó híre volt a szakmában, amit főleg kiváló minőségű termékeivel ért el.

A bútorgyár készítette a pécsi Székesegyház felújításakor az asztalosipari munkákat, több iskola és laktanya berendezését, a kórházak faipari munkáit; az Iparkamara és a színház is tőle rendelte meg a berendezéseket, akárcsak a Biedermann família az éppen épülő mozsgói kastély asztalosipari munkáit. Az Apáca utca 1. szám alatti Sipőcz-patika neorokokó officinájának bútorzata is Hoffmann Károly terveit dicséri, de az Ágoston téri templom és plébánia padjait, illetve két gyóntatószékét is az ő üzemében készítették, ahogy a Jurisics utca 44. szám alatt épült Vasváry-villa (ma MTA székház) asztalosmunkáit is.

Több helyi és országos versenyen is díjat nyert termékeivel. Az 1888. évi pécsi ipari kiállításon és több országos versenyen is aranyérmet nyert, így Budapesten és Székesfehérvárott is. Ez utóbbi, 1879-es elismerés levélpapírjának fejlécén is megjelent.

Üzemében később már 60-70 embert foglalkoztatott. Jelentős szerepet játszott a helyi közéletben. Csaknem három évtizeden keresztül tagja volt a városi képviselő-testületnek és a közigazgatási bizottságnak. Beválasztották a Kereskedelmi és Iparkamarába, valamint alapítója és elnöke volt a Kegyelet nevet viselő Első Pécsi Temetkezési Intézetnek.

A dualizmus időszakában a pécsi jótékonykodás kiemelkedő képviselője volt. Az uralkodó az ipar terén elért eredményeiért Koronás Arany Érdemkereszttel tüntette ki.

Weichart Annával kötött házasságából két fiú született, a fiatalon meghalt Hoffmann Gyula (1860–1893), illetve Hoffmann Lajos (1851. márc. 14., Pécs – 1917. ápr. 30., Pécs), aki apja halála után (1890) átvette és gyárrá szervezte át az üzemet, amelynek neve továbbra is Az Első Pécsi Bútor-, Ajtó- és Ablak-gyár volt, és a cég nevében megőrizte az alapító Hoffmann Károly nevét is.

Lajos már külföldön is pallérozta tudását, és visszatérvén a gépesítésben látta a jövőt. A siklósi úti üzemet az egyik legszínvonalasabb pécsi gyárteleppé fejlesztette, nagy mennyiségű, minőségi fakészletet halmozott fel, így a legkitűnőbb minőségű bútor- és épületfa árut készíthette el. Számtalan köz- és magánépület asztalos munkáit végezték, és a fővárosból, illetve az ország más régióiból is elhalmozták megrendelésekkel. Haladt a korral és a divattal. Műhelyében egész generációt nevelt fel az asztalosiparnak.

Még 1887-ben megvásárolta szüleitől a Perczel utcai épületet. Ő tetette a ma Csukás-házként ismert asztalos manufaktúra épületére (majd későbbi bemutatótermére) 1897-ben a Zsolnay-gyárban készült Bútor raktár feliratú színes mázas majolika üzletportált.

A Hoffmann-gyár a legegyszerűbb házibútortól a legpazarabb fényűzést is kielégítő díszes, művészi kivitelű bútorokig sok mindent gyártott. Termékei nemcsak belföldön, de a balkáni országokban is vevőkre találtak. A gyárhoz bútorszállítási vállalkozás is kapcsolódott (amint ezt az alábbi, 1893-ból származó reklám is hangoztatja).

Édesapjához hasonlóan Lajos is jeles alakja volt Pécsnek: az Iparkamara alelnöki tisztét is betöltötte, sőt, 1901-től haláláig az ipari osztály elnöke volt. A helyi iparosok egyik vezérüknek tekintették. Tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, cenzora az Osztrák-Magyar Bank pécsi fiókjának, s apjához hasonlóan igazgatósági tagja a pécsi kölcsönös segélyező egyletnek.

Korán bekövetkezett halála után (1917) özvegye, Ráth Irma vette át a gyár irányítását, majd a cég rt.-vé alakult. A Perczel utcai ingatlant később Csukás Zoltán bádogosmester vásárolta meg 50.000 koronáért. Amikor az üzlet 1912-ben a tulajdonába került, feliratos üvegtáblával fedte le a tulajdonoselőd reklámszövegét, és az oromzat fölé bádogvitézt állított mestersége reklámjául. 2002-ben, az épület bővítésekor visszaállították az eredeti feliratot. A köztudatban azonban mégis Csukás néven rögzült a díszes portálú épület.

Végezetül álljon itt a városi közgyűlés jegyzőkönyvbe foglalt megemlékezése Hoffmann Károlyról:

Közgyűlési jegyzőkönyv, 1890. április 21. (40/5869) Kardos Kálmán főispán előterjesztése.

Főispán úr Őméltósága üdvözölvén az egybegyűlt bizottsági tag urakat, a gyűlést megnyitva szomorú kötelességének tartja a törvényhatósági bizottság hivatalos tudomására hozni azt, hogy Hoffmann Károly bútorgyáros, bizottsági tag úr, a Koronás aranyérdemkereszt tulajdonosa f. hó 12. napján váratlanul elhunyt.

Ő a közszeretet és a köztisztelet által méltán volt körülvéve életében. Sírjába is a közrészvét és kegyelet kísérte, mert szerény polgári körében hangya szorgalommal kezdve, kitartván munkálkodva és mások javát is szem előtt tartva küzdé fel magát a jólét magaslatára, amelyen nem feledkezett meg soha felebarátairól, s különösen azon társairól, kiknek működését az eredmény nem kísérte oly fokban, s továbbá, mert ő üzletének buzgó ellátása mellett is mindig talált időt arra is, hogy úgy a törvényhatósági, mint a közigazgatási és egyéb szakbizottságokban, a közjó javára erejét buzgón a mérlegbe vetette, sőt a közjótékonyság terén is közismert volt ő.

Íly derék polgárnak elhunyta tehát valóban veszteség mindannyiunkra, amiért is érzi, hogy csak a közhangulatnak ad kifejezést akkor, ha javaslatba hozza azt, hogy iránta a megérdemlett tisztelet és kegyelet adója itt is lerovassék, és eként emléke jegyzőkönyvileg megörökíttessék.

Őméltósága megható szavait a bizottsági közgyűlés közhelyesléssel fogadván, a nevezett érdemes polgár és bizottsági tag úr emlékét jegyzőkönyvileg, elhunyta feletti őszinte sajnálatának, részvéte és igaz kegyeletének kifejezése mellett megörökíti, s erről a t. gyászoló családot értesíttetni rendeli.

Vértesi Lázár levéltáros

Szakirodalom

Kaposi Zoltán: Pécs gazdasági fejlődése 1867–2000. Pécs, 2006.

Kaposi Zoltán: Iparszerkezet és városfejlődés Pécsett a 19–20. század fordulóján. In: Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv 6. (2011):1. 51–76.

Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010.

Boros Mihály-Borsy Judit: Ágoston téri templom és plébánia; Kaposi Zoltán: fafeldolgozás; Hoffmann bútorgyár; Hoffmann Károly; Hoffmann Lajos; vándorlegények; Mendöl Zsuzsa: Csukás-ház; Romváry Ferenc: Szerecsen-kút; Vasváry-villa. Szócikkek.

Sajtó

Pécsi Figyelő 1879. 09. 13. 3.; 1883. 07. 14. 3.; 1890. 04. 12. 3.; 1890. 12. 6. 8.

Pécsi Napló 1893. 02. 9. 8.; 1917. 05. 3. 3-4.

Pécsi Hírlap 1889. 03. 31. 8.

Források

MNL BaVL XV. 25.e. Gyűjtemények. Nyomtatványok. Cégjelzéses papírok.

Macse.hu

MNL BaVL IV.1406.a. 40/1890. Közgyűlési jegyzőkönyv.

Fotók

https://mandadb.hu/tetel/650865/Ferenc_Jozsef_Koronas_Arany_Erdemkereszt (2023. 01. 21.)

https://www.flickr.com/photos/37752461@N05/3838884681

https://hu.wikipedia.org/wiki/Csukás-ház