Jelenlegi hely
75 éve hunyt el Angyal Pál büntetőjogász, egyetemi tanár
75 ÉVE HUNYT EL ANGYAL PÁL BÜNTETŐJOGÁSZ, EGYETEMI TANÁR
Angyal Pál Pécsett született 1873. július 12-én. Családja az ősrégi magyar nemesi családok közé tartozik, amelynek nyomai Pozsony vármegyébe, a Csallóköz vidékére, 1327-ig vezetnek vissza.
Utoljára 1886-ban erősítették meg a sikabonyi Angyal család nemességét hivatalosan. Erről árulkodik a Budapesti Közlöny 1886. február 12-i számának bejegyzése, illetve az ebből az alkalomból készített címer grafika (kék pajzsban, zöld halmon kétfarkú oroszlán kardot tart; sisakdísz: könyöklő páncélos kar karddal, takarók: kék-arany, vörös-ezüst – rekonstrukció a Liber armorum Hungariae-ből)
Nagyapja, sikabonyi Angyal Pál Baranya vármegye főjegyzője volt. 1848. június 20-án közfelkiáltással választották meg a bükkösdi–szentlőrinci kerület népképviselőjévé. A forradalom eltiprása után haditörvényszék elé került, felségsértésért halálra és vagyonvesztésre ítélték. Büntetését az uralkodó teljesen elengedte, de kényszerlakhelyéül Pécset jelölték ki. Az abszolutizmus vezetőivel megtagadta az együttműködést, inkább borkereskedést nyitott. Rendőri felügyeletét 1855. május 11-én szüntették meg. 1865-től Pécs város Balközép párti országgyűlési képviselője volt 1867-ben bekövetkezett haláláig.
sikabonyi Angyal Pál főjegyző és felesége, Jeszenszky Flóra
Azonos nevű apja jogi pályán működött Pécsett. Pályáját Baranya vármegye közigazgatásában kezdte, működött a pesti királyi táblánál, majd jogi diplomát szerzett. Pécsett királyi alügyész (1872–1886), majd törvényszéki bíró (1886–1896), később pécsi ítélőtáblai bíró (1896–1907) volt, s nyugdíjba vonulásakor tiszteletbeli kúriai bírói rangra emelték. Ezután a Fiatalkorúak Pécsi Felügyelő Hatóságának elnöke, a Dunántúl Könyvnyomda Rt. egyik alapítója és igazgatósági tagja volt, s a pécsi helytörténet kutatójaként a 18. századi Baranya megyei tisztviselők és nemesség történetének feltárásán dolgozott. Édesanyja, Grabarics Tekla sokáig a pécsi Jótékony Nőegylet elnöknője volt, és folyamatosan részt vett a szegények s általában a segélyre szorulók támogatásában.
sikabonyi Angyal Pál bíró fiatal- és időskori képe
sikabonyi Angyal Pál feleségének, Grabarics Teklának fiatalkori és középkorú képe
Egyetlen testvére, bátyja, Angyal Béla, pécsi királyi közjegyző volt, a közjegyzői kamara elnöke, felsőházi tag, kormányfőtanácsos.
Angyal Pál és bátyja Angyal Béla 1878-ban és 70 évvel később
Középiskolai tanulmányait a ciszterci rend pécsi római katolikus főgimnáziumában végezte. A sikeres érettségi után 1891-ben iratkozott be a pécsi püspöki joglíceumba. Miután a jogakadémiák nem rendelkeztek a tudori szigorlatok elfogadásának jogával, és egyetemi magántanári képesítést sem adhattak, ezért a jogi és államtudományi doktori fokozatot a budapesti egyetemen szerezte meg 1895-ben. Ez évtől Baranya vármegye tiszti ügyészségénél helyezkedett el joggyakornokként.
sikabonyi Angyal Pál jurátus kori arcképe
Pakson 1897. július 11-én esküdött hűséget késmárki Késmárky Irénnek, frigyükből később négy gyermek született.
Szintén ebben az évben, január 1-jétől néhány évig a pécsi felsőkereskedelmi iskolában tanított nemzetgazdaságtant, valamint kereskedelmi- és váltójogot. Jogi oktatói tevékenységét 1898-ban kezdte meg egykori iskolájában, a pécsi püspöki joglíceumban, ahol 1912-ig büntetőjogot és jogbölcseletet oktatott. 1900-tól a Budapesti Tudományegyetemen a büntetőjog és a bűnvádi eljárás magántanára, 1901-től nyilvános rendkívüli tanára, 1903-tól nyilvános rendes tanára volt, 1912. március 7-től 1944-ig ugyanott a büntetőjog rendes, 1914-től a jogbölcsészet jogosított tanára. 1920 és 1925 között felkért előadóként a Műegyetemen általános jogismereteket tanított, magán- és büntetőjogi, valamint nemzetközi jogi tárgykörből tartott előadásokat. 1920-tól 1922-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi karának dékánja, 1933-34-ben az egyetem rektora volt. 1944. szeptember elsején professzorként vonult nyugállományba. Negyvenhat éven át oktatott, saját feljegyzései szerint összes megtartott előadásai száma 11 ezren felül volt, hallgatói száma pedig megközelítette a hatvanezret.
Tízezredik előadásáról a Nemzeti Ujság is megemlékezett!
Több országban tanulmányozta a börtönügyet és a fiatalkorúak bíróságait. Szívügye volt a rabsegélyezés és a patronage mozgalom magyarországi meghonosítása. (A patronázs-egylet feladata a fogházlátogatáson túl a büntetést szenvedő családjának erkölcsi és anyagi támogatása, munkaalkalmak és munkaeszközök biztosítása.) Ezirányú elhivatottságát – saját bevallása szerint – édesanyjától örökölte. A züllésnek indult fiatalok megmentése érdekében minden lehetőséget megragadott, nagyszámú publikációjának jelentős része foglalkozott ezzel a témakörrel.
„Itt nyílik tere a társadalomnak vállvetve az állammal közreműködni a bűnösség elleni küzdelemben, s létrehozni mindazokat az intézményeket és foganatosítani mindazokat az intézkedéseket, melyek a büntetőjogi irodalomban patronage műszóval jelölvék, s a melyek egyik ágazatát az u. n. rabsegélyezés képezi, értve e működés alatt különösen a letartóztatási intézetből szabadultaknak s az elzártak hozzátartozóinak erkölcsi és anyagi támogatását.”
Céljainak megvalósítása érdekében aktív közéleti tevékenységet folytatott, több szervezetnek is tagja volt. Vezető szerepet játszott az 1907. évi pécsi és az 1908. évi budapesti patronage kongresszuson. Kezdeményezésére alakult a Patronage Egyesületek Országos Szövetsége, és 1906–1912 között a Pécsi Rabsegélyező Egylet választmányának is tagja volt. Kezdeményezte a Patronage Egyesületek Országos Szövetségének megalakulását. Munkájának elismeréseképpen 1911-ben királyi tanácsossá történő kinevezést kapott.
1907-ben közreműködött a Nemzeti Szabadtanítási Egyesület létrehozásában, illetve a Dunántúl című katolikus napilap beindításában. 1909-ben Angyal Pál kérésére Zichy Gyula püspök átengedte püspöknádasdi nyaralóját fiú javító-nevelő intézet céljaira, melynek igazgatói tisztét évekig ellátta. Egyúttal évekig volt elnöke az Emericana Becsületszékének is.
1909-ben – fiatal kora ellenére – a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1930-ban rendes tagjává választották. 1916-tól a Szent István Akadémia rendes tagja, majd 1944-ben alelnöke lett. 1920-tól a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának elnöki, 1939 és 1944 között a Magyar Jogászegylet elnöki tisztségét viselte.
A 20. század egyik legkiemelkedőbb büntetőjogásza volt. Alapos, rendszerező kommentárjaival és tankönyveivel minden jogász számára letisztult elméleti alapokat nyújtott. 1906-ban jelent meg a Büntetőjogi előadások című könyve első kötete, amely az 1908-ban írt második kötettel együtt a későbbi tankönyveinek alapját képezte. A mű a később megírt büntető eljárásjogi tankönyvvel együtt tizenkét kiadást élt meg. Tudományos munkássága évről-évre bővült, hosszabb-rövidebb tanulmányai jelentek meg jogi szakmai folyóiratokban, számos szócikk szerzője volt a Magyar Jogi Lexikonban és nevéhez köthető a Bűnügyi Szemle című folyóirat megszületése, amelynek 1912-től kezdve szerkesztője volt, majd a Magyar Jogi Szemle életre hívása, melynek szintén szerkesztője volt.
Az általa életre hívott folyóiratok közül kettő
Főként büntetőjogi és szociálpolitikai cikkeket írt. Büntetőjogi tankönyveit évtizedekig használták. Az 1937-ben Isaák Gyulával kiadott büntető törvénykönyv magyarázatos kiadásai a gyakorlatban nélkülözhetetlennek bizonyultak. A fent említetteken kívül szerkesztője volt 1908–1911 között a Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület Értesítőjének, 1913–1915 között a Büntetőjog Tárának, 1916 és 1944 között az Angyal-szeminárium kiadványainak, 1920 és 1923 közt az Ecclesiának, 1920 és 1944 között a Magyar Jogi Szemle Könyvtárának. Munkatársa volt a Révai Nagy Lexikon 11–21. kötetének, a Napkelet Lexikonnak, a Gutenberg Lexikonnak, a Katolikus Lexikonnak és az Új Idők Lexikonának.
1938-ban professzori működésének 40. évfordulójára munkatársai megszerkesztették az Angyal Pál Breviárium című kötetet, hogy a jogászprofesszor emberi, mélyen vallásos és szociálisan érzékeny alakját, és általános érvényű gondolatait a szaktudományos közegen kívüli, szélesebb körben is ismertté tegyék. „A krisztusi meglátás teljes tisztaságában tárja elénk a társadalom lényegét, mely nem egyéb, mint az áldozatos és tevékeny szeretettől áthatott embereknek kölcsönös együttműködését kifejtő spirituális egysége.” (Angyal Pál Breviárium, 22.) A kötethez tartozó 48 oldalas bibliográfia is mutatja, hogy az oktatási munka mellett milyen hatalmas publikációs tevékenységet végzett a jogtudós.
1943. február 5-én a kormányzó kinevezte a felsőház élethossziglani tagjává. Beválasztották az Igazságügyi, a Közjogi, az Igazoló, és a Mentelmi bizottságba, és tagja lett az Országos Legfőbb Fegyelmi Bíróságnak is. Többször volt mentelmi ügynek előadója, valamint a később törvényre emelt 1944. évi VI. törvény (A nemzeti gazdálkodás rendjét zavaró egyes cselekmények szigorúbb büntetéséről) kidolgozója és előadója.
Díszmagyarban, a felsőház örökös tagjaként
Számos bel- és külföldi kitüntetés birtokosa: 1911-ben királyi, 1917-ben – kodifikációs munkája jutalmául – udvari tanácsosi címmel tüntették ki. 1934 novemberében XI. Pius pápától a Nagy Szent Gergely pápa lovagrendjének parancsnoka kitüntetést vehette át, és még abban az évben a kormányzó a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. Angyal Pál 1941-ben „a magyar tudomány terén szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül” Corvin-koszorút kapott. Többféle külföldi, és sokféle tiszteleti jellegű kitüntetéssel is elismerték munkásságát, 1944-ben a Finn Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.
Angyal Pál „professzori arcképe”
1944-ben kiadott emlékirata (Emlékeimből) személyes érzéseit, gondolatait tartalmazza életének jelentős eseményeiről, és emellett hiteles képet rajzol a 20. század első felének értelmiségi, polgári világáról.
Budapesten hunyt el 1949. január 18-án, a Farkasréti temetőben nyugszik.
Angyal Pál gyászjelentése címeinek felsorolásával
Angyal Pál dedikációja
Vértesi Lázár levéltáros
Szakirodalom
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai (1825–2002). I. kötet, Budapest: MTA Társadalomkutató Központ, 2003. 48–49.
Angyal Pál: Emlékeimből. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2010.
Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010.
Ódor Imre: Angyal Pál; Nagy Imre Gábor: Angyal Pál; Mészáros Balázs: Angyal Pál; Márfi Attila – Mészáros Balázs: Patronage Egylet. Szócikkek.
Kalotai László (szerk.): Pécs-Baranyai Ismertető. Pécs, 1934. 353.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Angyal_Pál_(jogász)
https://juratus.elte.hu/ki-tanitott-volna-minket-buntetojogra-egy-masik-korban/
https://konyvtar.parlament.hu évfordulók blogján Angyal Pál életrajza és munkássága
Sajtó
Budapesti Közlöny 1886. 02. 12. 1.
Nemzeti Ujság 1941. 10. 26. 6.
Források
HU-MNL-BaVL-XIII.14. Angyal család iratai, 1861-2000.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges