Az iskolarendszer átformálása
Magyarországon a II. világháború előtt az iskolák jelentős hányada a felekezetek kezében volt. A háború óriási veszteséget jelentett az iskolarendszerünknek. Az iskolaépületek, tantermek és felszereléseik megrongálódtak, megfogyatkozott a pedagógusok és diákok létszáma is. A nemzet élni akarása jeleként, a front elvonulása után szinte néhány héten belül az iskolák újra működni kezdtek. Az oktatásügy fontosságát jelzi, hogy már 1945-ben számos reformelképzelés látott napvilágot. A politikai pártok programjaiban szerepet kaptak a köznevelési feladatok. Egy párt sem vitatta, hogy az oktatást, nevelést meg kell tisztítani az irredentizmus, a nacionalizmus hatásától, a fasiszta szellemiség maradványától. A demokratikus iskola szándéka minden tervezetben szerepelt. Széles tömegek számára szerették volna elérhetővé tenni a kultúrát, a munkások és parasztok tehetséges gyermekeinek biztosítani az iskolai oktatásban való részvételt az elemi szinttől egészen az egyetemig. A magyar iskolaügy átalakulásának eredményeként 1945. augusztus 18-án elrendelték a nyolcosztályos általános iskola és az arra épülő négy évfolyamos középiskola megszervezését.
A nyolcosztályos általános iskola megteremtése nem ment zökkenők nélkül. A tanév kezdete előtt két héttel kibocsátott rendelet váratlanul érte az iskolafenntartókat, az egyházakat. Az átalakítást nem készítették elő, legtöbb helyen hiányoztak a magasabb szintű oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek. Kis településeken, az egy-két tanítós osztatlan iskolákban nehéz volt megszervezni a külön tanítóval és tanteremmel működő ötödik osztályt. Az új iskolatípus célja az volt, hogy általános alapműveltséget nyújtson minden tanulónak, amelyre 14 éves kor után a középiskolai és felsőfokú tanulmányok, illetve a szakmai képzés épülhet. Az általános iskola nyolc osztályának kiépülésével párhuzamosan a gimnáziumok és a szakjellegű iskolák fokozatosan négyosztályossá alakultak.
Harc az iskoláért
A háború után hamarosan megindult a küzdelem az iskolák feletti ellenőrzés birtoklásáért is. Az iskolaügy legnagyobb harca a korszakban az egyházi iskolák ellen folyt. Először a földosztás mért csapást az egyházi iskolákra, jelentősen megnehezítve azok fönntartását. Az egyházi iskolák fenntartói határozott erőfeszítéseket tettek iskoláik fejlesztésére, korszerűsítésére, a társadalmi változások követésére. Azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos pártok, baloldali politikai erők az egységes, állami iskolarendszer megteremtését tűzték ki célul.
A hatalomért küzdő politikai erők és az egyházak kezdeti békés együttmunkálkodása után hamarosan megindult a felekezeti iskolák elleni támadás. 1946 tavaszán a baloldali sajtóban már megjelentek olyan írások, amelyek kétségbe vonták az egyházi iskolák létjogosultságát. De támadás indult az iskolán kívüli egyházi ifjúsági szervezetek ellen is: 1946 nyarán megszüntették a Magyar Cserkész Szövetséget, amely 1948-ban beolvadt a Magyar Úttörők Szövetségébe. A következő támadás a kötelező hitoktatás fakultatívvá tételére irányult: 1947 márciusában a javaslat született kötelező hitoktatás helyett a fakultatív hitoktatás bevezetésére. Az egyházaknak ezt rövid időre sikerült visszaverniük. Nagyszabású kampány indult a fakultatív hitoktatás népszerűsítésére, de a tervezett lépés akkor még, az vallásos tömegek egységes ellenállása miatt meghiúsult. Ezután, az 1947 márciusában közoktatásügyi miniszterré kinevezett Ortutay Gyula irányításával jól megtervezett és előkészített propaganda hadjárat indult az iskolák államosításának előkészítésére.
A híres „pócspetri eset", alkalmat adott az egyházak elleni uszításra és a cselekvésre is. Pócspetri község lakossága ugyanis fellépett az iskolájuk államosítása ellen, ahol is a demonstrálók ellen fellépő rendőr tisztázatlan körülmények között meghalt. Az eset kapóra jött az államosítást erőszakoló erőknek. A szó szerint véres harc az egyházak vereségével végződött. Az egyházak elleni támadás a katolikus egyház vezetése, élén Mindszenty József esztergomi érsek letartóztatásával és koncepciós perével vett új fordulatot, aki nyíltan hirdette, hogy nem ért egyet a magyarországi politikai fejleményekkel. Perbe fogása és elítélése azonban nem ezen, hanem hamis vádakon alapult. A protestáns egyházak sem kerülték el sorsukat: Ordass Lajos evangélikus püspök ugyancsak börtönbe került, Ravasz László református püspököt pedig az egyháztól és a közélettől való visszavonulásra kényszerítették.
Az iskolák államosítása
A "fordulat évében", 1948-ban azután már a hatalom birtokába jutott baloldali politikai erők nem tűrhették tovább az iskolai nevelés ideológiai-vallási-világnézeti pluralizmusát. A döntő lépés elkerülhetetlenné vált: sorozatos támadások után sor került az egyházi iskolák államosítására. Az országgyűlés 1948. június 16-án elfogadta az egyházi iskolák államosításáról szóló 1948:33. törvényt. Az időzítés nem volt véletlen, a tanév vége után nehezebb volt mozgósítani a tantestületet, a diákokat, a szülői munkaközösséget. A tanárok elégedetlenségét fizetésemeléssel próbálták enyhíteni.
Mit veszítettek az egyházak? Államosították az egyházak földjeit, ingatlanait, ezzel és még jó néhány intézkedéssel anyagilag ellehetetlenítették őket. Elvették iskoláikat, kórházaikat, egyéb intézményeiket. A vallásos egyesületeket betiltották. Feloszlatták a szerzetesrendeket. A vallásos emberek tömegeinek megsértése és az egyházi tulajdon kárpótlás nélküli elvétele nagy megrázkódtatást jelentett az egyházak számára. De 1948. június 16-án az egész magyar közoktatás is vereséget szenvedett. Az ország iskoláinak több mint kétharmada, összesen 6505 iskola került ekkor állami tulajdonba. Mindaz elveszett, ami századok során kiépült, azaz a felekezeti oktatási-nevelési intézményhálózat. Az egyházi iskolákban tanító világi pedagógusokat az állam alkalmazta, az egyháziakat a katolikus egyház eltiltotta ettől. Az intézkedés hatására több ezer fős, jól képzett tanársereg lelkiismeretes munkája vált szükségtelenné egyik óráról a másikra. Ekkora pedagógustömeg nem állt az állam rendelkezésére, a képzetlen tanerők azonnali munkába állítása az oktatás színvonalának hanyatlását vonta maga után. 18 ezer pedagógus vált állami alkalmazottá. Megindult a harc a hittanra járók, illetve a szüleik ellen is, ami a hittanra való beiratkozások csökkenéséhez vezetett.
Az egyházi oktatás megszüntetésével, a felekezeti iskolák kiiktatásával hosszú évtizedekre szóló csapást mértek az egyházakra és megfosztották a szülőket attól a lehetőségtől, hogy gyermekeiket valláserkölcsi nevelésben részesítsék. A tankönyvkiadást államosították, egységessé, felekezeti jellegtől függetlenné tették a tankönyveket, bevezették a fakultatív hitoktatást. Csak több mint negyven évvel később, a rendszerváltás után szűnt meg az egyházak közvetlen állami felügyelete, és nyílt lehetőség az egyházak kárpótlására, nagy múltú iskoláik visszaszerzésére.
