MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára

Különleges időutazásunk 1912-ben veszi kezdetét. Ezen a május elsején a Szolnokon felvonuló munkásmenet élén két szegény fiatal sétált. Egyikük, a mindössze 17 éves Tisza Antal, akit az a megtiszteltetés ért, hogy a vörös zászlót vihette. Hozzá az akkor még csak 14 éves Ragó Antal csatlakozott, aki fiatal kora ellenére már két éve kubikosok mellett dolgozott – kötéllel húzta a talicskát, hajnaltól estig –, hogy megkeresse kenyerét.

Az íráshordozók és a papír történetével foglalkozó kiállítás megtekintését követően a levéltár restaurátor műhelyében beszélgettünk az újrahasznosításról, valamint próbáltuk ki a gyakorlatban ennek egyik formáját, tojástartókból merített papír készítését. A harmadik blokkban könyvkötési technika alkalmazásával füzetet fűztünk a gyerekekkel.

A 10-12 éves diákok intézményünk raktárainak bejárása közben megismerkedtek a levéltár történetével, feladataival, gyűjtőkörével és mindeközben megcsodálhatták az őrizetünkben lévő érdekes és értékes iratokat. Az ifjú látogatók érdeklődésének köszönhetően a jövőben újabb programra várjuk a tanulókat.

Az egész délelőttös program során megismerhették a Magyar Nemzeti Levéltár szolnoki tagintézményének történetét, feladatait, gyűjteményének érdekesebb darabjait, szó esett az állományvédelemről, a levéltár kapcsolódásáról a megyei iratképzőkhöz, illetve betekintést nyertek az iktatás, mutatózás lépéseibe, valamint néhány ügyiratcsomóba.

A beszédes adattárként aposztrofált kötet a száraz tények közlését visszaemlékezésekkel, érdekes újságcikkekkel, pletykákkal, olykor morbid történetekkel oldja. Berta Ferenc, a kiadvány szerzője nyugállományba vonulásáig a Damjanich János Múzeum gyűjteménykezelője, a történeti osztály dolgozója volt, akit mindig is érdekelt Szolnok város múltja. Korábbi, Szolnok fényképésziparával foglalkozó könyve után ezúttal a város egyik másik nagyra becsült, de zárt szakmai világát mutatja be a helytörténet kedvelőinek.