„hol a diófa lombja bókol…” - Móricz Zsigmond Leányfalun épült villájának története
A 19. század első felében egyre több művész fedezte fel a fővároson kívüli életet és vásárolt nyaralót, villát vagy telket a budapesti agglomerációban. A legkedveltebb hely kétségkívül Leányfalu volt, melyet jogosan hívnak a Dunakanyar ékszerdobozának. Leányfalu legprominensebb lakója Móricz Zsigmond, író, újságíró és szerkesztő volt. 1911 nyarán Rózsavölgyi Kálmán színész, a Nemzeti Színház örökös tagjának meghívására érkezett Leányfalura nyaralóvásárlás okából:
"Hát itt élek én már huszadik éve. Rózsahegyi Kálmán hozott ki a Sári bíró idejében. Azt mondta, hogy ez egy olyan szép hely, mint Svájc… Mikor a hajón jöttünk kifelé és látom a nagy szarmata síkságot, a Duna két partján, ami nekem mindennél szebb, mert hasonlít az én szülőföldemhez, éppen olyan ficcfás part, mint a Tiszahát, azt mondtam Kálmánnak: – Hát Kálmán, hol van már az a Svájc?...- Itt van, nézz körül!... Elnézelődtem... – Voltál te már Svájcban?... – Nem.... – Mer én voltam!... "
Móricznak és feleségének, Holics Jankának első ránézésre nem nyerte el a tetszését az eladásra kínált ingatlan, azt túlságosan hivalkodónak találták. Viszont az író felfigyelt egy a főút melletti telken álló diófára, melynek látványa gyerekkorára emlékeztette. Ekkor az elbeszélések szerint felkiáltott, hogy ezt a diófát megvenné, de a tulajdonos csak a 3-4 holdnyi szőlővel együtt volt hajlandó eladni. Az üzletet végül 1911. június 11-én köttetett meg, az író 7600 koronáért vásárolta meg a telket, melyet a Sári bíró című művének bevételéből fizetett ki. 1912-ben Móricz Fehérkuti Bálint építészt bízta meg a ház terveinek elkészítésével, aki Kós Károly építészcsoportjához tartozott. Kós Károly Torockai Wigand Edével és Zrumeczki Dezsővel segített a ház terveinek kialakításában. A munka gyorsan haladt, két hét alatt felhúzták a falakat, majd a tetőt.
Kós Károly visszaemlékezéséből kiderül. hogy 1914. június 28-án a Duna-parton sétáltak Móriczzal, amikor megláttak egy félárbócon közeledő hajót: „Ma is emlékszem, hogy egyszerre vége volt az eddigi nyugalomnak ott a parton. Valami érthetetlen izgalom szállott mindenkire. A hajó ott túl a szigetnél megindult újra felfelé a vízen. Félárbócon a nemzetiszínű lobogóval és farán a feketével. S látjuk, hogy ott túl a szigeti parton emberek futkosnak. Aztán egy csónak indul s jön felénk onnan túlról nagy sietve... Egyszerre egy kiáltás, talán a következő csónakból: A trónörököst meggyilkolták... S azt már nem tudom, hogy képzelődtem, vagy valóban hallottam még egy szót.
-Háború!...”
1917-ben Móricz Fáklya című regénye nagy siker lett, ennek bevételéből sor kerülhetett a ház átalakítására és bővítésére. Ismét megbízták Fehérkuti Bálintot a tervek elkészítésével. Először csak két szobát szerettek volna építeni, de miután Móricz Nyergesújfalura utazott barátjához, Kernstok Károly festőhöz, akivel elmentek a helyi téglagyárba, kiderült, hogy csak úgy tudnak téglát szállítani, ha egy hajórakományit rendel. Ennek következményeként beterveztek egy emeletet is két szobával, valamint két szobát az alsó szintre. A ház leghíresebb eleme lett későbbiekben a verandaajtó. Rippl-Rónai József egyszer akkor látogatott ki Leányfalura, amikor senki nem tartózkodott otthon. Az elmondások szerint fekete szénnel felírta a tornác falára: „Nőjjön nagyra ez a ház!” Móricz az elkövetkezendő tavaszon bemeszeltette a feliratot és a vasajtó fehér részét nevezte ki emlékkönyvül. Ezután minden vendég és látogató, aki a házhoz érkezett, felírta nevét az ajtóra. Babits Mihály innen vette az ötletet, hogy autogramfalat alakítson ki esztergomi villája falán. A nagy vasajtó ma is áll a Móricz-házon.
1919. augusztus 19-én Móricz leányfalui házánál csendőrök jelentek meg, hazaárulás vádjával letartóztatták és Szentendrére kísérték vizsgálati fogságba. Gyorsan kiderült, hogy az ellene felhozott vádak egyetlen (az írók jövedelmével kapcsolatos, leszavazott) felszólalásban ki is merült, így az egyhetes vizsgálati fogságot megszüntették. Ezt követően valósult meg a leányfalui ház festése. Móricz feleségének Holics Jankának a sárga volt a kedvenc színe, ezért az ablakkeretek, verandaoszlopok és oromdíszek napraforgó sárgák lettek. Az építkezés végül 1923-ban fejeződött be, de 1937-ig folyton folyvást alakítottak még a lakóépületen.
1925-ben felesége Holics Janka elhunyt, majd a gyászidőszak letelte után 1926-ban Móricz feleségül vette Simonyi Mária színésznőt. Addig a kert rendezetlen volt, ekkor viszont Móricz Zsigmond a legszebb kertet szerette volna megalkotni a legszebb asszonynak. Rengeteg virágot termesztett a kertben, rózsát, margarétát, több tízezer ágyás szegfűt, az író lovat vett, ami vizet hordott a növényekre. 1928-ban így nyilatkozott a Színházi Életnek: „Most virágokat ültettem: virágszőnyeget terítettem a feleségem lába elé. Ez volt az első nyár, amit ő kint töltött Leányfalun. Örülök, hogy jól érezte magát. Egész nap kugliztunk a kertben (látja ott a kuglit a fa alatt). Gyönyörködtünk a virágokban, de sajnos majd minden kiégett a nagy melegben.”
A ház mögött éppen parcelláztak egy telket, amiből Móricz megvett egy ötszáz négyszögöles csíkot és ezzel véglegessé vált a leányfalui ház kertjének mérete. A rajta található szőlőültetvényt kivágatta, mivel a bora nagyon rossz volt, helyére gyümölcsöst telepített. Ebben az időben épült a kertészház, az üvegház és egy teniszpálya is. Móricz Zsigmond szeretett vendégeket fogadni, sok híres író és költő is megfordult nála, köztük Babits Mihály, József Attila, Karinthy Frigyes, Veres Péter, Bartók Béla és Illyés Gyula is. Lánya, Móricz Lili így emlékszik vissza:
„Leányfaluban mindig nagyon sokan voltunk. Rokonok, idegenek, fiatalok, öregek, barátok, ismeretlenek. A szezon nagypénteken kezdődött. Megszokott rítus volt, hogy azt a napot mindig itt töltöttük. A reggeli hajóval jöttünk ki. Ahány csupor, bögre, pohár, edény, minden rendű, fajta volt a háznál, előkerült. Álltál a verandalépcső tetején, kezedben a demizson, és osztottad a nedűt, mint Krisztus a halat. Férfitársaság volt, színészek, költők, festők, újságírók és egyéb bohém polgárok. Egy pár névre emlékszem: Lázár, a pofaszakállas kapitány, Egyed Zoltán, Rátkay Márton, Garzó Zoltán. Egyetlen nő volt köztük. Zsazsa. Fedák. (Fedák Sári színésznő)
Móricz 1929-től a Nyugat című folyóirat, 1939-től pedig a Kelet Népe szerkesztője lett. Leányfaluból utazott fel mindennap a szerkesztőségbe. Mindkét folyóirat szerzőit gyakran megvendégelte Leányfalun és szerkesztői munkájának nagy részét is innen látta el. Szépirodalmi műveinek nem kevesebb mint felét itt írta, egyebek mellett az Úri murit, a Rokonokat, a Forró mezőket és a Rózsa Sándor egyes fejezeteit. Eleinte csak a nyarakat töltötte a család Leányfalun, télre visszaköltöztek Budapestre, majd 1937-ben végleg Leányfalura helyezték át székhelyüket. A leányfalui villatulajdonosok, a nagypolgárok és Móricz Zsigmond kölcsönösen nem kedvelték egymást. Ő inkább az egyszerű munkásemberekkel tartotta a kapcsolatot, akik az építkezések során és a kerti munkákban is segítettek neki. Egyedül Puszta Sándor helyi plébánossal ápolt jó viszonyt, aki gyakori vendég volt a Móricz villában. Móricz Zsigmondot 1942. augusztus 29-én Leányfalun érte agyvérzés. Tiltakozott a kórház ellen, az ágya melletti szekrényen lévő könyveket húzogatta magára, mintha testét eltemetné a könyvek alá.
Móricz Virág így idézi fel ezt a nehéz pillanatot Apám regénye című művében: „De jött az egész család, mindenki sírt, senki se merte vállalni a felelősséget. Én sem, pedig tudtam, s ma is tudom, hogy Leányfalun akart meghalni.” Végül két nap után a család úgy döntött, hogy kórházba szállíttatják. Pár nappal később, szeptember 5-én hunyt el a budapesti Korányi kórházban.
Móricz Zsigmond halálának 10. évfordulóján lányai, Virág, Gyöngyi és Lili megnyitották édesapjuk dolgozószobáját a közönség előtt. 1979-ben Móricz születésének 100. évfordulóján a magyar állam megvásárolta a dolgozószoba berendezését, könyvtárát és irattárát, amit a Petőfi Irodalmi Múzeumban helyeztek el. A ház és a kert mai napig a család tulajdonában áll.
Készítette: Pogányné Samu Éva
A képek forrása:
HU-MNL PML IV. 442. b. Pomázi Járás Főszolgabírájának iratai 4137/1912.
HU-MNL PML XV. 14. Képes levelezőlapok levéltári gyűjteménye.
Fortepan fényképgyűjtemény online archívum.
Felhasznált irodalom:
G. Sin Edit: Móricz Zsigmond és Leányfalu. Studia Comitatensia 19. Szentendre, 1989. 483-502 oldal
Móricz Virág: Apám regénye – Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1953.
Új hozzászólás