A 14. század második felétől kezdve az európai diplomácia meghatározó szereplői egyes információkat kódolt formában juttattak el a címzettnek. A 15. században és a 16. század elején Itáliában, a pápai udvar és a nagyobb hatalmi központok rejtjelezési gyakorlatában az ún. monoalfabetikus, homofonikus behelyettesítéses módszert alkalmazták. Ennek lényege, hogy az ábécé betűinek kiváltására egyetlen szimbólumkészletet használtak, amely arra is lehetőséget nyújtott, hogy – a gyakoriság kiegyenlítése céljából – egy betűt több rejtjellel (homofónnal) is helyettesítsenek. A kódábécéket egyszerű, vagy akár több elemből is álló „fantázia szimbólumok”, a görög és a latin ábécéből vett betűk, számok alkották. Az egyes rendszerek alkotóik leleményességére utalnak.
Jelen példák Maffeo Buglio (Maffeo de Bullis) da Treviglio, Ludovico Maria Sforza milánói herceg budai követe (1490–1493) által íródtak. Számos jelentést őriznek tőle a milánói levéltárban, melyekben beszámol a hercegnek a magyarországi eseményekről.
Április 2-án kelt levelében a törökökkel meghosszabbítandó békének a lehetőségéről ír. (2) Az eredeti kódolt szöveg mellett olvashatjuk a milánói udvar által írt átiratot (Extractus litteram in Ziffera Maphei Triviliensis)(1).
Őrzőhely: Milánói Állami Levéltár
Jelzet: Archivio di Stato di Milano, Archivio Sforzesco, Carteggio Sforzesco, Carteggio estero, Ungheria, busta 642, 2 aprile 1490
Dátum: Bécs, 1490. április 2.
