Mesterházy Istvánné Bűdy Kornélia életének rövid bemutatása

Mesterházy Istvánné Bűdy Kornélia életének rövid bemutatása

Írta: Hatvaniné Nánási Zsuzsanna

A levéltári források közt kutakodva, egy-egy irategyüttesben olykor egy egész élettörténet rajzolódik ki a szemünk előtt. Ilyen érdekes és egyben szomorú életutat mutatunk most be, Bűdy Kornélia személyében, akinek életét nagyban befolyásolták az 1848-49 forradalom és szabadságharc eseményei. 1849 nyarán mindössze 15 évesen egy honvéd ezredes felesége lett, mely végleg megváltoztatta addigi életét.

Bűdy Kornélia 1834. április 1-jén született Miskolcon, Bűdy András ügyvéd és zádorfalvy Deme Julianna harmadik gyermekeként. Kornéliának két bátya volt Kálmán és Móricz. A szabadságharc kitörésének hírére a Bűdy család férfi tagjai azonnal katonai szolgálatra jelentkeztek. Kálmán márciusban jelentkezett nemzetőrnek és a miskolci nemzetőrség tizedese, szeptembertől a Borsod megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj katonája lett, részt vett a Jellasics elleni hadjáratban is. Később csatlakozott a honvédséghez és beállt az I. Császár huszárezredhez, melynek ezredese Mesterházy István volt. Őrmesteri rangban szolgált egészen a világosi fegyverletételig. Testvére Mór 1848 júniusában állt be katonának. 1849 februárjától őrmester, később hadnagyi, majd főhadnagyi rangban szolgált.[1]

Kornélia a szabadságharc idején mindössze 15 éves volt, leendő férjével Mesterházy Istvánnal 1849 februárjában ismerkedett meg. Mesterházy István 1811. április 23-án Mesterházán született földbirtokos, evangélikus vallású családban. Tanulmányait a soproni líceumban végezte. 1831-ben beállt a 32. gyalogezredbe, ahonnan 1832-ben felvették a magyar nemesi testőrséghez. Innen 1837-ben hadnagyként a 6. vértesezredhez osztották be. Egy év múltán főhadnagy, 1846-ban pedig százados lett. A nemzetőrség szervezésekor Heves megye egyik nemzetőr őrnagyává nevezték ki 1848 júliusában. Ősszel a megye mozgósított lovas nemzetőr osztályával az aradi ostrom sereghez, innen 1849 januárjában a Tisza mögötti védvonalra vezényelték később pedig Cibakháza térségébe.[2] 1849 február 22-én a Cibakházánál vívott csatában megsérült. Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok naplójában így ír Mesterházy sebesüléséről: „Ezen harc folyama alatt Mesterházy ezredes egy mellék utcából, egy házsarok fala mögül nézte a harcot, akkor ép egy császári ágyúgolyó az arca mellett a ház falába csapott, a vályog vagy tán a tömésfal törmeléke Mesterházy ezredes arcát egészen összezúzta, a vér teljesen elborította; ha ez az ágyúgolyó csak egy arasznyira Mesterházy felé csapott volna be, egy halottunkkal több lett volna.” [3]

https://nagygeresd.webnode.hu/messze-vittek-hirunket-/mesterhazy-istvan-1811-1854/

Sérüléseinek kezelésére a miskolci kórházba szállították. Itt lett szerelmes a fiatal Bűdy Kornéliába. A szerelmesek rövid időt töltöttek együtt, mivel az ezredes felépülése után visszatért a harcmezőre. A cibakházi győzelem után alezredessé nevezték ki. E minőségében az I. hadtest kötelékében részt vett az április 4-i tápióbicskei, a 6-i isaszegi, a 19-én vívott nagysallói és a 26-i komáromi csatákban. Ezekben ő vezette az ezredet, mivel annak parancsnoka, Kazinczy Lajos ezredes ekkor már hadosztályparancsnokként szolgált. Ennek következtében Mesterházy május 25-én lett „hivatalosan is” az ezred parancsnoka.[4] Ezidő alatt rendszeresen levelezett Kornéliával.

1849.június 29-én- orosz csapatok közeledtek Miskolc felé. Bűdy Endréné és lánya jobbnak látták ideiglenesen elhagyni a várost, és a Tisza melletti müncsedi pusztán Váczy Sándor tanyáján várták ki az orosz csapatok átvonulását.[5] Kornélia és édesanyja július 20-ával tért vissza Miskolcra. Ekkor az orosz seregek már Mezőkövesd felé tartottak. Július 22-én megérkezett a városba a Pöltenberg Ernő vezette hadtest. A Nagy Sándor József vezette hadtest pedig Miskolc mellett Szentpéteren (Sajószentpéteren) és környékén táborozott le. Ebbe a hadtestbe volt beosztva Mesterházy István is, aki kihasználva a lehetőséget leendő apósánál szállásoltatta el magát. Az ezredes bejelentette, hogy már másnap meg szeretné tartani az esküvőt a jegyesével. A szülőknek nagy fejtörést okozott, hogy honnan teremtsék elő a legszükségesebb dolgokat, például a menyasszonyi ruhát. A véletlennek köszönhetően egy Dickman nevű női szabó által egy másik menyasszony számára készített ruha, kisebb átalakítások után teljesen ráillett a fiatal Kornéliára. A fiatal jegyeseket Komáromy József püspök adta össze július 23-án.[6]  Mesterházy másnap díszes fogatán ifjú feleségét elvitte magával a szentpéteri táborba, hogy bemutathassa őt szeretett tábornokának. A táborból azonban már nem tudtak visszatérni Miskolcra, mert az oroszok Görömböly felől ismét a város felé tartottak. Ezért a Bűdy háznál maradt katonák az ott összekészített poggyászokat azonnal az ezredes után vitték. Nagy Sándor József hadteste ekkorra már tovább vonult Szikszó felé. Július 25-én az orosz csapatokkal Zsolcánál csaptak össze, ahol az orosz sereg kénytelen volt visszavonulni. Mesterházy és felesége a hadtesttel tovább vonult először Legyesbényére, Tokajba majd Újfehértóra. Augusztus 2-án Debrecennél a magyar seregek vereséget szenvedtek az orosz túlerővel szemben. Bűdy Kornélia szinte testközelből élte át a csatát. Derecske mellett négylovas fogatban ülve várta a csata végét.[7] Pár napra rá augusztus 13-án a magyar csapatok Világosnál letették a fegyvert.

A szabadságharc leverése után a megtorlás időszaka következett. Mint ismert Aradon kivégezték a 13 tábornokot, Budapesten pedig Batthyány Lajos miniszterelnököt. A fogságba esett tisztek többségét először szintén halálra ítélték, azonban büntetésüket később több évtizedes várfogságra változtatták. Így történt Mesterházy Istvánnal is, akinek halálos ítéletét 1849. november 11-én 18 évnyi várfogságra enyhítették.[8] A fogság színhelyéül az olmützi várbörtönt jelölték ki számára. Később Lipótvárban is raboskodott. Felesége Aradra és Olmützbe is követte férjét és többször is folyamodott kegyelemért férje számára. 1851 október 27-én amikor Miskolcon járt Albert főherceg, Bűdy Kornélia személyesen kereste fel a Halickán katonai szemlén résztvevő főherceget és kegyelmet kért férje számára.

Az Olmützben raboskodó foglyok viszonylag enyhe körülmények között voltak fogságban. Az itt lévő személyek olykor látogatót is fogadhattak. Ezért több hozzátartozó is lakást bérelt a városban, hogy a fogságban lévő szerette mellett lehessen. Az itt fogságban lévő Földy János visszaemlékezésében arról írt, hogy Mesterházy felesége Bűdy Kornélia jó viszonyt ápolt egy osztrák katonatiszttel, akitől még gyereke is született.

„…Férjét követte a rabság útján Aradra, majd ide Olmützbe. Ő is viszonyt kötött egy osztrák tisztecskével. Férje rabláncot csörget, mialatt ő botrányos szerelmi kalandokból más kalandokba veti magát. A börtön fala hiába oly vastag. A hír keresztülfurakodik rajta, szégyen pírját borítja orcáinkra és megvetéssel tölti el szívünket. Mesterházyné mult héten járt itt. Meglátogatta férjét, ki jól láthatta neje termetén a változást. Bizonyságát bűnének és szégyenének. Mesterházy komor lett, szótlan. Napról-napra sorvad. Sebes léptekkel halad a sír felé.”[9]

 Ennek a megállapításnak a valóságtartalmát nehéz megítélni. Mesterházy másik fogolytársa Barsi József visszaemlékezéseiben csak annyit említ Bűdy Kornéliáról, hogy sok olmützi család nőtagjával ismerkedett meg, akik közül többeket is magával vitt börtönlátogatásai alkalmával.

Az állítólagos gyermekről semmilyen információval nem rendelkezünk. Az viszont tény, hogy Kornélia a fogságban lévő férjével 1853-ban már nem tartotta a kapcsolatot. A sokat betegeskedő Mesterházyt először áthelyezték a lipótvári börtönbe, hogy a pöstyéni hővíz fürdőjét igénybe vehesse. Hat hét múlva visszatért Olmützbe, ahol állapota ismét romlani kezdett, végül 1854 nyarán betegségére való tekintettel kegyelemmel szabadult. A szabadságának nem sokáig örülhetett, ugyanis 1854. december 9-én elhunyt Mesterházán. Felesége még utoljára meglátogatta a halálos ágyán.[10]

Barsi József Utazás ismeretlen állomás felé 341.o.

Kornélia 20 éves korára megözvegyült. A következő években sorra veszítette el szeretteit. Először édesapját, Andrást 1855-ben, rá három évre édesanyja is meghalt. Testvére Mór 1860-ban mindössze 29 évesen halt meg. Egyetlen életben lévő rokona ekkor bátyja, Kálmán volt, aki Debrecenbe költözött, ahol megházasodott. Kornélia így egyedül maradt Miskolcon, valószínűleg nevelőnőként kereste a kenyerét, de élete ezen éveiről nem rendelkezünk információkkal. 1862-ben hallunk róla ismét, amikor január 15-én egy fiúgyermeknek adott életet. Az özvegynő nem házasodott újra, így törvénytelen volt a gyermek.  A gyermeket Miskolcon a Régiposta utca egyik lakásában szülte meg. A gyermek születési anyakönyvi bejegyzése érdekes adatokat tartalmaz. A kisfiút születése napján Andor névre keresztelték, édesanyának Tóth Évit írták be, míg a keresztszülőknek Pétery Károlyt és Mesterházy Istvánnét.  A későbbi jegyzőkönyvből kiderül, hogy Mesterházy Istvánné volt a szülőanya, aki így próbálta meg elkerülni a szégyent, hogy törvénytelen gyermeket hozott a világra. Az apa valószínűsíthetően a keresztapának bejegyzett Pétery Károly lehetett, aki szintén ’48-as katona volt Mesterházy ezredében. Feltételezhető, hogy innen és a két bátyja által volt az ismeretségük. Pétery Károly Mezőtúron született 1819-ben. A forradalom hírére ő is nemzetőrnek állt és mint nemzetőr főhadnagy részt vett a csatatervek kidolgozásában. Ekkor került baráti viszonyba a nemzetőr csapat parancsnokával Mesterházy Istvánnal, akivel együtt harcolt Aradnál és a Cibakházánál lévő Tiszahíd megvédésénél is. A szabadságharc leverése után mezőtúri birtokára vonult vissza. Később politikai szerepet is vállalt.[11] Bűdy Kornéliával való viszonyáról semmilyen biztos információval nem rendelkezünk, kivéve az egyik legfontosabb feljegyzést, Mesterházy Andor születési anyakönyvi bejegyzésén szerepel az ő neve, mint keresztszülő, de mivel Mesterházy Istvánné van bejegyezve másik keresztszülőnek, így valószínű ők ketten voltak a vérszerinti szülei Mesterházy Andornak.

HU-MNL-BAZVL-IV.1905.b.821/1875.

Kornélia gyermekét egyedül nevelte. A fiatal anyuka Miskolcról először Mezőcsátra, később Mezőtúrra, majd Abonyba ment nevelőnőnek. A kisfiát végig magával vitte. Egyik helyről a másikra-adósságot hátrahagyva költöztek, mert a nevelőnői kereset nem bizonyult elégnek a lakhatásuk fenntartásához.

Kornélia 1874-ben megbetegedett, ennek okán a tanítással fel kellett hagynia, utolsó reményeként 1875 januárjában segély folyósításáért folyamodott az Országos Honvédsegélyező Egylethez. A kérelmében előadta, hogy elhunyt férje okán szeretne segélyben részesülni, részletesen leírva a fogságban lévő férje kiszabadítására tett erőfeszítéseit és jelenlegi gyógyíthatatlan betegségét, a fiáról viszont nem tett említést. Kérvényére a válasz 1875 márciusában érkezett meg, melyben tájékoztatták arról, hogy kérelmét elfogadták, és április 1-től 120 forint évi segély folyósítanak számára.

HU-MNL-BAZVL-IV.1905.b.821/1875.

A sors fintora, hogy Kornélia április 1-jén 41 évesen súlyos betegsége következtében Abonyban meghalt. A halála után elkészült hagyatéki leltár alapján tényleg nagyon szegény körülmények közt élhetett. A leltárkor összeírt tárgyakat a hatóság lefoglalta adósságai kifizetésére. Az árván maradt 13 éves fiát a hatóságok illetőség hiányában május 26-án visszatoloncolták Miskolcra. A fiú egyetlen személyt ismert a városban, Klinga József bodnár mestert, akinél anyukája a születése idején lakott és akit kisgyermek korában többször meglátogatott az édesanyjával. A férfi befogadta a gyermeket, de pár hónap után – 1875 augusztusában – jelezte a hatóságoknak, hogy nem tudja tovább eltartani az árva gyermeket. Ekkor jegyzőkönyvet vettek fel Klinga Józseftől és Mesterházy Andortól is. A fiú kijelentette, hogy édesanyja Mesterházy Istvánné Bűdy Kornélia volt. Az anyakönyvében leírt Tóth Évit nem ismeri. Apjáról annyit tud, hogy meghalt 1854-ben. A nyomozás során nem siketült kideríteni Tóth Évi személyét. A hatóságok vallomások alapján az igazi édesanyának Mesterházy Istvánnét állapították meg.

HU-MNL-BAZVL-IV.1905.b.821/1875.

HU-MNL-BAZVL-IV.1905.b.821/1875

1875.október 9-én bizonyos Gáspár Ferencné Pudleiner Zsuzsanna jelentkezett a Miskolci Rendőrkapitányi hivatalban, hogy szeretné magához venni a kisfiút, és ígéretet tett arra, hogy a szitás mesterségre is kitaníttattja. Az 1869. évi népszámlálás szerint a Gáspár család Miskolcon az Alsó Szirma utcában lakott. A szülők, Ferenc és Zsuzsanna, három gyermeket neveltek, az 1859-ben született Máriát, a rá három év múlva született Mihályt és az 1865-ben született Gézát. A városi rendőrkapitány október 14-én értesítette a városi tanácsot, hogy az árva kisfiú elhelyezésére Gáspár Ferencné jelentkezett.

A városi ügyészség október 21-én hozott végzése alapján megszűntette a nyomozást az „állítólag özvegy Mesterházy Istvánné törvénytelen gyermeke Mesterházy Andor anyakönyvezése körül talapasztalt visszaélés” tárgyában. a „bűnalany” halála és az állítólagos anya Tóth Évi kilétének meg nem határozhatósága miatt.

HU-MNL-BAZVL-IV.1905.b.-1049/1875.

Gáspár Ferenc 1881 nyarán 50 évesen tüdőgyulladásban meghalt, ezután felsége felköltözött Budapestre, ahol szegényes körülmények közt élt, gyümölcsárulásból tartotta fenn magát. Az év novemberében lopás vádjával kilenc nap elzárásra ítélték.[12] 10 évre rá Budapesten halt meg 1891-ben.[13] Gyermekei közül Mária megházasodott, a másik két gyermekéről nincsenek információink, mint ahogy az örökbe fogadott Mesterházy Andorról sem. Annyi bizonyos, hogy 1880-ban már nem tartózkodott Miskolcon, mert az 1880-as népszámlálási iratok közt nem található meg a neve. Reméljük egyszer előkerül majd egy újabb dokumentum, amely további adatokkal szolgálhat az árva kisfiúval kapcsolatban.

Levéltári források:

HU-MNL-BAZVL-IV.1602.g. Miskolc város Tanácsának iratai. Illetőségi ügyek.

HU-MNL-BAZVL-IV.1905.b. Miskolc város Tanácsának iratai. Tanácsülési iratok

HU-BFL-VII.103 - Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. IV-X. kerületi Büntető Járásbírósági Fogház iratai. Fogolytörzskönyv.

Folyóiratok:

Pesti Hírlap

Szakirodalom:

Barsi József: Utazás ismeretlen állomás felé 1849-1856 és Berzsenyi Lénárd rajzai, Az olmützi foglyok arcképsorozat. Budapest, 1988.

Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg Sopron vármegyéből származó tisztjei Soproni szemle 1998. 52. évfolyam 4.szám. 291-328.o.

Bona Gábor: Az 1848/49-es honvédsereg miskolci születésű tisztjei Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica Tomus XXIII, Fasc. 2 (2019), 7–52.o.

Csikány Tamás: A cikbaházi híd 1849. A cikabházi hídért 1849. január-márciusban folytatott harcok katonai irataiból. Budapest, 2003.

Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998) Szűcs Lajos Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Miskolc, 1998.

Földy János: Világostól Josephstadtig. Budapest, 1939.

Márki Sándor: Arad vármegye és Arad Szabad Királyi Város története. Arad, 1892.

Mesterházi Sándor: Kemenesmihályfa, Kemenessömjén Sömjénmihályfa múltjából. Budapest,1991.

Papp István: Pétery Károly (1819-1877) politikai pályaképe Sic itur ad astra 1999/1. 71-75.o.

Thurzó Nagy László- Miskolci lexikon: III. kötet. A város krónikája 1850-1900 között. 38.o.